My minimalist room in Copenhagen

As I mentioned in my previous post, I’ve just moved to Copenhagen to start yet another education. Leaving home is not only emotionally demanding but also technically challenging. Finding a room, packing, moving all the stuff, unpacking… this is not the fun part of the adventure. This is something you have to get through so you can enjoy the expat life. Especially in Copenhagen, finding a room is a tough business. I was quite lucky to stay in this amazing room until September.

It was love at first sight. This is exactly a room that I can imagine myself living in. Maybe a bit oversized for my minimalist lifestyle. I’ve never had this much space, and I don’t have the stuff to fill it up. As a wannabe minimalist I moved here with only one suitcase (that you can see on the picture). Basically I have some clothes and bathroom essentials but not much more. I don’t like to surround myself with decorations or knickknacks because I enjoy the simplicity and cleanness around me. Obviously when I stared to really use the room, my clothes ended up on the couch so it wasn’t this tidy all the time, but the basic concept of minimal furnishing, the huge windows, the wooden floor combined with white as a dominant color is absolutely a dream come true.

What I would have added to the room:

  • Some green plans so the space becomes more friendly and lively
  • A huge table as my ‘office’ to inspire me to work harder
  • A huge mirror, because I’m a girl
  • A clothes rack to keep my stuff organized

 

room

 

 

Ahogy az előző postban már említettem, nemrég költöztem ki Koppenhágába, hogy ismét újabb tanulmányokba kezdjek. Elköltözni otthonról nem csak érzelmileg megterhelő, de sokszor a kivitelezés is kihívást jelent. Minden alkalommal ugyan az a folyamat: találni megfelelő szobát, összepakolni, a cuccokat valahogy eljuttatni az új helyre, ott kipakolni… ez a kaland kevésbé mókás része. Ezen túl kell esni, hogy aztán teljes mértékben élvezni lehessen a külföldön töltött időt. Főleg itt Koppenhágában, szobát találni hatalmas kihívás, ezért is érzem magam szerencsésnek, hogy ideiglenes megoldásnak egy ilyen szobába sikerült beköltöznöm.

Szerelem volt első látásra. Pont ilyen szobában tudnám elképzelni az elkövetkezendő pár évemet. Az én minimalista életmódomhoz kicsit talán túlméretezett, hiszen egy bőröndnyi cuccal érkeztem. Sosem volt még ekkora helyem, és (szerencsére) nincs is annyi holmim, hogy megtöltsem. Csak egy pár ruhát hoztam magammal, meg fürdőszobai cuccokat, de mást nem nagyon. Se dekoráció, se csetreszek, mert én azt élvezem, ha letisztultság és az egyszerűség vesz körül. Természetesen, amikor használatba vettem a szobát, akkor szekrény híján a ruháim a kanapén végezték, és ezért egy kicsit rendetlenebbnek látszott, de alapvetően a minimális bútorozás, a fehér, mint domináns szín, hatalmas ablakok és a fapadló teljes mértékben egy valóra vált álom.

Amit hozzátettem volna a szobához:

  • Egy pár zöld növény, hogy még barátságosabb, élettel telibb legyen a szoba
  • Egy óriási asztalt, ami az ’irodámként’ funkcionált volna, hogy motiváljon a munkára
  • Egy egészalakos tükröt, mert lányból vagyok
  • Egy ruhaállványt, hogy rendezetten tudjam tárolni a holmiaimat.
Advertisements

From best summer back to reality

Hey guys, you may have noticed that I wasn’t that active on the blog during the summer. This is because I had the craziest, most amazing summer ever. Something exciting was always around the corner and for the first time in my life I choose to go with the flow. Maybe the flow was a bit stronger than I expected and carried me away from reality, but I kind of needed it. I lost the sense of actuality for a while, and I lived in a perfect bubble without responsibilities and obligations. I left every bad feeling and frustration about my future behind and started to focus only on the present, never plan ahead, but live spontaneously in the moment.

This led me to the best and in some case the worst experiences of my life. I made reckless mistakes but I want to see the positive side of these awful moments:  this is my way of learning, I’m getting wiser, growing up, evolving. Beside that few unpleasant memories I collected countless beautiful experiences:  I met amazing people, I got into wonderfully absurd situations, did some crazy shit, I’ve been to breathtaking places, spent a lot of time with my favorite people in my life but the most important thing of all: I was happy.

Since I left high school and stepped into the arena of real life I’ve never experienced the carefree, uplifting happiness. I’m not saying I was unhappy but frustration about my future, financial situation and social life has always been in the air. I was continuously trying to comply with all the expectations that society forces on us and was continuously stressed out about finding the purpose of my life so much that I forgot to enjoy it.

Leaving all this pressure behind was liberating and I was lucky enough to enjoy this amazing period of happiness to the fullest. Unfortunately I can’t continue living without any responsibilities forever as I need money and some structure in my life to survive. And I don’t even want to keep up with this lifestyle because it was as destructive as it was fun.

Moving to Copenhagen was the turning point.  Now I have to step out of my perfect bubble and slip back into the real world: find a job, start doing sports again, prepare for school and spend more time on building my future career. Even though some of you might think this few months was a waste of time I have to disagree because I’m going to take all the life lessons, carefree spirit and flow feeling with me into my ‘real life’ and build a much more relaxed and enjoyable lifestyle than I had had before. I’m still have to learn how to combine this flow feeling with the lifestyle of a responsible adult, but I feel I’m on the right track.

Talán észrevettétek, hogy a nyár alatt nem igazán voltam aktív a blogon. Ez azért történhetett, mert szuper izgalmas és mozgalmas nyaram volt, állandóan volt valami történés körülöttem. Életemben először döntöttem úgy, hogy elengedek minden feszültséget és sodródom az árral. Ez az ár kicsit erősebb volt, mint számítottam rá, magával ragadott és kisodorta a valóság talaját a lábam alól, de kicsit szükségem is volt most erre. Sikerült egy időre mindenféle kötelezettséget és felelősséget magam mögött hagynom így megszabadultam mindenféle nyomástól és csak a pillanatnak életem. Semmi előre tervezés, semmi aggodalmaskodás a jövő miatt, csak arra koncentrálni, hogy a jelenben jól érezzem magam.

Ezáltal életem legjobb nyarát sikerült túlélnem (néha szó szerint), ami tele volt kellemes és elvétve kellemetlen élményekkel. Természetesen követtem el hibákat a nagy felszabadult lelkiállapotomban, de ezeknek is a pozitív oldalát látom: nagyon sokat tanultam, tapasztaltam, bölcsebb lettem és ezáltal fejlődtem. Mindezek mellett ott van az a számtalan jó élmény, amik meghatározták a nyarat: rengetek fantasztikus emberrel találkoztam, csodálatosan abszurd szituációkba keveredtem, őrült dolgokat csináltam, gyönyörű helyeken jártam, végre sok időt töltöttem a kedvenc barátaimma, de ami a legfontosabb: boldog voltam.

Amióta befejeztem a gimnáziumot, sosem tapasztaltam gondtalan, felhőtlen boldogságot. Nem azt mondom, hogy boldogtalan voltam, de a jövő miatti frusztráció mindig ott lógott a levegőben. Folyamatosan a társadalom által ránk erőszakolt normáknak próbáltam megfelelni, annyira csak arra fókuszáltam, hogy megtaláljam az életem célját, hogy közben elfelejtettem élvezni az.

Hátrahagyva ezeket a nyomasztó problémákat sikerült annyira felszabadulnom, hogy ezt az időszakot csakis a felhőtlen örömről szóljon. Sajnos azért ezt az életmódot nem lehet örökké folytatni, mert némi pénzre és valamilyen szintű rendszerre szükségem van a túléléshez. És az őszintét megvallva, nem is akarom folytatni, mert pont annyira volt destruktív amennyire szórakoztató.

A Koppenhágába költözés jelentette számomra a határvonalat. Itt az ideje kilépnem a tökéletes kis buborékomból és visszatérni a való világba: munkát találni, ismét elkezdeni sportolni, ráfeküdi a tanulásra és a jövőbeli karrierem építésére. Most lehet, hogy többen azt gondoljátok, hogy ez a pár hónap elvesztegetett idő volt, de én tudom, hogy szükségem volt erre az élményre ahhoz, hogy egy kicsit másképp lássam a világot, ne stresszeljek annyit a jövőn, hanem fókuszáljak a pillanatnyi örömökre is. Még dolgozom azon, hogy megtaláljam a egyensúlyt a két életforma között, igyekszem ezt a felszabadultságot (flow érzést) kombinálni egy felelősségteljes felnőtt ember életmódjával, de úgy érzem jó úton haladok.

10times challange #10

Almost unbeliveable, but here is the last outfit for the 10times challange. Turned out this shirt is a perfect beachwear as well.


Akármilyen hihetetlen is, de elérkezett a tizedik outfit. Mint kiderült az ing kiválóan alkalmas strandruhának is.

 

100th outfit

10times challange #9

Oh gosh guys, I’m so not up to date. This summer is crazy, I lost focus during the past few months. Haven’t even finished the 10times challenge I started 2 months ago. Shame on me big time. But I’m ready to return, and here is the 9th outfit:
I’m wearing a Mango dress under the shirt I bought in IJ Hallen, Amsterdam’s biggest flee market. If you happen to be in Amsterdam, and up for some treasure hunt, I would totally recommend to visit this place.
I’m also wearing my oldest but most loved Chuck Taylor. I bought it 7 years ago. Falling apart but still rocks.


Azt a mindenit de régen postoltam már, szégyellem is magam rendesen. Ez a nyár nagyon pörgősre sikeredett, és őszintén bevallom kicsi elveszítettem a fókuszt. Még a 10szeres kihívást sem fejeztem be, amit 2 hónapja kezdtem el. Szégyen gyalázat. De itt az ideje visszatérni, ezért fogadjátok sok szeretettel a 9. outfitet:
Az ing alatt egy használtan vásárolt Mangó ruha van, amit Amsterdam legnagyobb bolhapiacán, az IJ Hallen-en vettem. Ha arra jártok mindenképp érdemes ellátogatni, kincseket lehet találni.
A cipő pedig az első Chuck Tailor-om, ami nagyon a szívemhez nőtt az elmúlt 7 év alatt. Már csak pillanatok választják el a totális megsemmisüléstől, de én büszkén hordom amíg a lábamon marad.

9th

10times challange #7 & #8

I’m  posting these two outfits together, because we could only manage to take very few acceptable pictures. So here they are.

Outfit 7: off the shoulder, sleeves wrapped around the waste

Outfit 8: shirt as a skirt. I think this is what I would really wear in my everyday life.


Azért postolom együtt ezt a két outfitet, mert mind a kettőnél csak nagyon kevés használható képet sikerült összehoznunk.

Outfit 7: váll nélkülivé alakítottam az inget, az ujjakat pedig a derekam köré csavartam.

Outfit 8: ingből szoknya koncepció. Azt hiszem eddig ez áll hozzám a legközelebb, ezt hordanám a mindennapokban is a legszívesebben.

7th outfit

 

 

8th outfit

10times challange #6

In the name of sustainability I stopped buying clothes almost two years ago. Since then my favorite way of having new stuff is either swap or thrift. I got this jeans from my friend, and altered it to my taste by cropping it uneven. And I’m wearing my fav Vans (3 years old) with the cat print. I have nothing from the latest fast fashion collection, but I look kind of acceptable, right?


A fenntarthatóság nevében 2 éve leálltam a ruhavásárlással. Azóta a ruháim 90%a öröklésből vagy turiból származik. Ezt a farmert például egy barátnőmtől kaptam, és levágtam belőle egy kicsit, hogy a saját ízlésemre formáljam. A cipő pedig a kedvenc Vans-em, legalább 3 éves. Ugye hogy nem is nézek ki olyan gázul ahhoz képest, hogy semmi sem a legutolsó fast fashion kollekcióból való?

összes1

 

10times challang #5

Here is the 5th outfit for the 10times challange: layering. I’m wearing a handmedown dress over the shirt. What I love about current fashion is that everything is trend. Whatever you do is fashion, and if someone does not understand it, they are incompetent. So be creative with the clothes you already own, mix and match them as you feel.


Itt az ötödik outfit a kihíváshoz: a rétegezés varázsa. Az ing felett egy örökölt ruha van rajtam. Amit imádok a mostani divatban, hogy minden divat. Annyi féle trend van, hogy szinte már nincsenek is trendek. Ezért bárhogyan is öltözz fel, az tuti divatos lesz, ha valaki pedig nem érti a stílusod az csak az ő szűk látókörének köszönheti. Ezért légy bátor, és találj ki új kombinációkat a már meglévő ruháidból.összes

Break out of the social media trap

Hey guys, how do you feel about social media? Because lately I had negative experiences and my feelings are controversial. On one hand I’m glad that I can communicate with my friends easily (living abroad this is very important), and that I can discover interesting articles\events\brands\people just by scrolling through the feed. On the other hand (and this is 80% of my experience) I’m annoyed by the stupid, meaningless post (like tag someone on this disgusting picture. ha-ha what a funny person -.-) other people’s brag about their ’perfect’ life, shitload of ads and all the wasted time. To find something interesting I have to scroll through too much shit and I’m getting fed up. I sit in front of my computer, my brain is literally turned off, just staring at meaningless words and pictures instead of doing something I enjoy.  But what bothers me the most is that, although I hate myself when I’m doing this, I’m still addicted.

I feel I can’t control when I check my FB. It is always there. I’m writing my thesis, my FB is open in the background and after a few sentences I check it without thinking. I just do it as a habit. I have to think about how to structure my thesis, it is complicated, I should concentrated, but instead I check my Instagram, that’s easier. I should focus, use my brain, but I look for any distraction because I don’t want to deal with the hard stuff. I’m sure I’m not alone, maybe somebody is okay with this, but I’m so angry at myself. I waste my precious time on stuff I don’t even care about. I want to be productive, I want to live my life the fullest instead of sitting in front of a screen and staring at the Kardashians annoying face.

So I decided to ‘get clean’. I don’t want to erase social media completely from my life, but I’m gonna learn how to use it consciously, with purpose. I’ve been working on it for some time, so I’m getting better with my phone, but I still have problems when I use my laptop.

I only have some apps on my phone: Instagram, Messenger Viber, Pinterest and Gmail. In my experience this is relatively few compared to other people’s app collection. I don’t have prepaid internet, and I’m trying not to use wifi on my phone during the day. I don’t have notifications, but I still check Insta too often. I have bigger problems with the desktop situation. When I should focus on my work I catch myself wondering through make-up and kitten videos without any intention to do so.  I lose so much time, but the bigger problem is that I never get into the flow. You know, when you are so into the work it basically writes itself.

The easiest thing would be to leave FB for good. Honestly I’m a bit afraid to do that. It is like leaving the society. Of course this is not true, but the purpose of all sm is to make us feel like this. And actually I don’t want to leave because sometimes it can be convenient or necessary (uni groupwork) I want to minimize it, use it purposefully.

In the next post I’m going to share a step by step list, what have I already done to get un-addicted and live a more meaningful, purposeful life.

I would be happy to hear about your relationship to SM. Do you also feel that excessive social media has a negative impact on your life?

facebook


Fiúk, lányok, ti hogy álltok a social médiával? Nekem vegyes érzéseim vannak. Egyfelől örülök hogy van olyan felület ahol könnyedén kommunikálhatok a barátaimmal (ami a külföldön élés miatt nagyon fontos nekem) illetve hogy egy csomó érdekes cikkre\emberre\eseményre\márkára tudok rábukkanni mikor nézegetem a hírfolyamot. Ellenben, és ez e véleményem 80%-át teszi ki, rettenetesen idegesít a sok értelmetlen – tag-elj be valakit és az vesz neked egy jegyet Hawiira – postok, a sok hirdetés, a „mutassuk meg mennyire tökéletes az életünk” utóérzetű kéepk, na meg a rengeteg elvesztegetett idő. Ahhoz, hogy valami értelmeset találjak, rengeteg szarságon kell átverekednem magam, ami túl sok idő és energiát vesz igénybe, ahelyett hogy valami olyasmit csinálnék, amit valóban élvezek. Már kezd nagyon elegem lenni. De ami a legborzasztóbb, hogy mindennek ellenére még mindig nem tudom abbahagyni.

Úgy érzem, nem tudom kontrollálni hogy, mikor nézem meg a FBomat. A diploma írás közben naivan nyitva hagytam, de pár mondatonként azt vettem észre, hogy már megint a cuki kutyákat bámulom. Nem is tudatosan kattintottam, csak megszokásból. Amikor a diplomamunkám felépítésén kellett volna gondolkodnom, ahelyett hogy koncentráltam volna 10 percig, inkább elkezdtem Instagramot nézegetni. Nem volt tudatos, de egyszerűen nem akartam megerőltetni az agyam, és inkább a könnyebb utat választottam. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Van aki ebbe beletörődik vagy nem érdekli, de engem nagyon bosszant. Én produktív szeretnék lenni, elérni a céljaimat, élvezni az életet és nem a képernyő előtt gubbasztani és bámulni a Kardashien-ek fejét.

Ezért úgy döntöttem, hogy kitisztítom a social mediát az életemből. Nem azt mondom, hogy 100%osan megválok tőle, hanem azt hogy tudatosan célratörően fogom használni. Igazából már egy ideje dolgozom ezen a projecten, és a telefonos helyzet már egész jól áll, de a laptopon még mindig nehézkesen megy.

A telefonomon az átlaghoz képest kevesebb alkalmazás van: Messenger, Instagram, Pinterest, Viber és Gmail. Nincs fizetett internetem, és a wifi használatot is igyekszem a minimálisra csökkenteni. Az értesítéseket is mind kikapcsoltam, de még mindig túl sokszor nézegetem az Instát az ideális napi 1x-hez képest. Laptop használatnál még rosszabb a helyzet: amikor a munkára kéne koncentrálnom, sokszor azon kapom magam, hogy cuki cicás videókat bámulok, mindenféle különösebb tudatosság nélkül. Rengeteg időt veszítek ezzel, de ami még nagyobb probléma, hogy sosem kerülök ‘flow’ állapotba. Tudjátok, amikor olyan mélyen elmerültök a munkába, hogy már észre sem veszitek hogy dolgoztok, és így megy magától.

A legjobb megoldás lenne törölni magamat a FB-ról. De őszintén megmondom, én félek megtenni. Ezzel úgy érzem, hogy kb kilépek a társadalomból. Nyilván ez nem igaz, de az összes social mediának célja, hogy így érezzük magunkat. Nem is akarom teljesen elhagyni, mert sokszor kényelmes vagy szükségszerű (egyetemi csoport munka) megoldás tud lenni. Amit szeretnék elérni, hogy minimális időt töltsek vele és azt is tudatosan.

A következő postban egy step-by-step listát fogok nektek összegyűjteni, hogy én eddig miket tettem annak érdekében, hogy egy social media független, tudatos életet éljek. Nagyon érdekelne a ti véleményetek is erről. Ti is úgy érzitek, hogy a túlzott SM használat negatív hatással van az életetekre?

10times challange #4

This is my 4th outfit with the same shirt and I’m not getting bored with it. Indeed I like it even more with every wear. Here I made a bow (or at least I intended to) from the sleeve. (Btw my hair is not inspired by Miley Cyrus, I’m just too lazy.)

On this picture I’m wearing.

  • 5 years old pantsuit  from Mango
  • Handmedown shoes from H&H

 


4. alkalommal van rajtam az ing és egy kicsit sem találom unalmasnak. Sőt inkább minél többet hordom, annál jobban szeretem és annál több lehetőséget fedezek fel benne. Itt az ujjból próbáltam meg masnit kötni. Remélem azért valamennyire átjön. (A felemás hajszínt amúgy nem Miley Cyrus inspirálta, szimplán csak lusta vagyok)

A képen egy 5 évvel ezelőtt vásárolt Mangós öltönynadrág van rajtam és egy örökölt cipő (H&M) amit itt meg is tudtok vásárolni kevés pénzért –> gardróbcsere\ annapóni

összes

10times challange #3

This is my fav outfit so far. Just unbuttoned the shirt and pulled off the shoulder. I’m wearing no make up at all because I feel more comfortable like this than with heavy makeup.


Eddig ez a kedvenc összeállításom. Csak kigomboltam az inget és lehúztam  vállamról. A képeken nincs rajtam semmi smink, sokkal magabiztosabbnak érzem magam így, mint vastag festékréteggel az arcomon. egybe