CHEAP THRILLS

cheap thrills

The other day I went shopping with my Mom and it was a shocking experience. There are two things that you have to know before I start the story:

  1. My Mom is the best person in the world, and besides all her amazing attributes she is also a big environmentalist. She recycles, she does not waste food, uses shower water to flush the toilet. So she really cares about the environment, and want to make a change.
  2. The second thing is that since I’ve been living in Denmark, I realized that the current consumerism is not sustainable, and I become more than devoted to make people aware of it.

So it seems that like mother like daughter. But during this shopping, it turned out that I’m a step ahead my Mom.

I was lucky enough to have the experience of no money for furniture, food, or any unnecessary item (like fashion) during the past year. And I say lucky, because coming from the background where I was able to buy everything I wanted, it was a huge change, and an eye opening experience. Moving to another country, living from my own money, count all the koronas, and give up all my savings made me realized the value of the stuff I have, and what are the stuffs I really need. What is a necessity and what is “comfort”. What I buy because I really need it, and what I buy only because of marketing push. Now I’m at the point when I can decide based on my own needs, and not based on the sales promotions or celebrity endorsements.

So the shopping with my Mom story goes like this. Since I moved home for the summer, I needed some grocery (as I haven’t find any dumpsterdiving spot yet) so we went shopping together only for grocery. But when we got to the middle aisle where you can dive in all the shittiest and most unnecessary stuff, she just stopped and wanted to buy each and every one of them.

  • Look at these T-shirts. It feels so soft.
  • But you have enough T-shirts
  • Yes I know, but it’s so cheap ( my head almost exploded)
  • But it is so disgusting, no one would wear it.
  • But still, don’t you think we should buy a pack?

And I was just shocked. Simply paralyzed. My Mom, who wants to save the world, would like to buy just another, unnecessary item, because it is cheap.

And this got me thinking. Why? Because it is not just her. It is all of the people. They go shopping for groceries, and they end up with soldering-iron, popcorn-maker, screwdriver set, and God knows what else.

WHY WE BUY ALL THESE CHEAP SHIT? Why can’t we just say:

“hey, there is a disgusting, cheap T-shirt. But I’m not going to buy it, because I’m consious enough to know my needs. I already have enough T-shirt, and this is not even my style. So I’m not going to buy it.”

I told the story about my Mom, because you can see that even though she is very environmental conscious, she falls into the “cheap trap”. And it is very worrisome. How people, who do not give a shit about environment, make their shopping decision.

And I’m so curious, what is the psychology behind this? What makes people think that if they buy more, they will feel better, more appreciated or whatever they aim to achieve with their purchase. So from now on, I’m going to look for the answers, and as soon as I have it, I’m going to share it with you.

But for now, choose smart and buy less

 


 

Többen is mondtátok, hogy örülnétek, ha magyarul is lehetne olvasni a blogomat, ezért úgy döntöttem, hogy mostantól két nyelven írom (ami 2x annyi időt jelent, úgyhogy remélem sikerül betartanom.) Szóval fogadjátok sok szeretettel az első magyar postomat:

Nemrég elmentem anyukámmal vásárolni, és meg kell mondjam, hogy sokkoló élmény volt. Két dolgot kell tudnotok mielőtt belekezdek a sztoriba:

  1. Az első és legfontosabb, hogy anyukám egy tündér, imádom, tisztelem, és a kiváló főztje mellett még környezetvédő is. Szétválasztva gyűjti a szemetet, fürdővízzel öblíti le a WC-t, nem pazarol ételt, nem pazarol áramot. Tehát kifejezetten ügyel a környezetre, szívügye a zöld gondolkodás, és tényleg változtatni akar a jelenlegi helyzeten.
  2. A második tény: mióta kint éltem Dániában felismertem a fogyasztói társadalom iszonyatos terhét, és eltökéltem, hogy valahogy teszek azért, hogy ez megváltozzon.

Első ránézésre akár azt is mondhatnánk, hogy anyja lánya, de a vásárlás közben rájöttem, hogy én már anyukám előtt járok egy lépéssel.

A Dániában eltöltött egy év alatt volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen az, amikor nem veszel magadnak bútort, drága élelmiszert – nemhogy ruhákat – hogy legyen pénzed az albérletre. És ahelyett hogy elborzadnék, hogy milyen rossz dolgom volt, összeteszem a két kezem, és megköszönöm ezt az élményt. Mielőtt kimentem volna, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mindent megvehettem magamnak amire a szemet vetettem (persze ésszerű középosztálybeli gyerek szemmel, tehát H&Mes és hádás cuccokra gondolok elsősorban), ellenben kint megtanultam milyen a saját magma által megkeresett pénzből megélni, számolni a koronákat. Mindez által ráébredtem, hogy melyek azok a dolgok az életben, ami nélkül nem tudok megélni, és melyek azok, amik csak kényelmesebbé teszik az életemet. Megértettem a “kell” és az “akarok” közötti különbséget. Ma már nem a hirdetések nyomására vásárolok, hanem végiggondolom, hogy VALÓJÁBAN mire van szükségem.

Tehát, amikor anyukámmal elmentünk kaját vásárolni (igen nekem is fura, hogy pénzt kell kiadom az ételért. Sajnos még nem találtam lelőhelyet) elérkeztünk a bolt közepére, ahol mindenki kedve szerint válogathat a rossz minőségű felesleges tárgyak között, és legnagyobb megdöbbenésemre anyukám is beállt a sorba

  • Anna nézd micsoda póló. Annyira jó anyaga van
  • De Mama (így hívom anyukámat, kedves nem? ) van elég pólód otthon
  • Hát igen, de olyan olcsó. (Éppen hogy nem pattant el egy ér a fejemben ennek hallatán)
  • De olyan csúnya, úgyse hordaná senki
  • De akkor is, szerinted nem kéne vennünk egy csomaggal?

És minden szavam elállt, süket-néma lettem pár másodpercre. Az én anyukám, a legkörnyezettudatosabb ember akit ismerek, meg akar venni valamit, ami gyakorlatilag számára 0 értéket képvisel, de olcsó.

És ezen elkezdtem gondolkozni. Mert anyukám nem kivételes eset (amennyiben impulzív vásárlásról beszélünk). Az emberek nagy többsége, ha elmegy hétvégi shoppingolásra 90%ban beszerez valami olyat amire igazából nincs szüksége, de megvette mert látta, és megtetszett, és még olcsó i volt.

MIÉRT? Miért veszik meg az emberek ezeket a felesleges dolgokat? Miért nem tudjuk azt mondani:

”Hú, itt egy póló. Csúnya, de olcsó. Hmm…. nekem van már otthon elég pólóm, és ez nem is az én stílusom. Ezért hozok egy RACIONÁLIS döntést és nem veszem meg.”

Ha anyukám, aki hisz a zöldebb jövőben (és aszerint is él) meg akar venni valamit, mert olcsó, akkor a többi ember hogy vásárolhat? Azok nem is törődnek a döntéseik környezetre gyakorolt hatásával. Ijesztő belegondolni, hogy az ilyen felelőtlen gondolkodásnak mekkora súlya van.

De az én kérdésem, hogy mi ennek a pszichológiai háttere? Az elkövetkező időben ennek fogok utánajárni, és amint találtam valami használható magyarázatot, megosztom veletek is.

Addig is vásároljatok okosan, és ne hagyjátok magatok manipulálni.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s