LoveBug vintage: pimp up your closet with the coolest vintage style

Sustainable fashion is not only about buying organic products. You can be sustainable by reusing, upcycling or recycling. I already started to discuss this topic in an earlier post: suppose that from now on everybody starts to buy organic and fair trade products (which is impossible by the way, because there is not nearly enough supply, but imagine for a moment it is possible) but keep the same pace and quantity of buying. The same amount of natural resource would be exploited and the same amount of clothes would end up in landfills. This is why I think we should first reduce (the amount) and then think about alternative ways of shopping. I love the idea of upcycling and recycling: use the already existing fabrics as long as possible, and reserve the natural resources with NOT making new fabrics.

Last time I introduced an upcycling brand and nowI’m going to take another angle on sustainability. Reuse instead of upcycle: I talked with the owner-sales manager-buyer-shop assistant of the LoveBug Vintage: Violetta Kertész.

How do you think vintage fits with the current trends?

What I love in vintage pieces is that they stand the test of time both in quality and style. 40 years ago craftsmanship was on a much higher level than today (at least it was more appreciated), and a vintage leather bag cannot be compared to a today’s fast fashion faux leather bag. And about the prices: sometimes it happens that you can find an a perfect condition, high quality leather bag at LoveBug for half the price of and H&M mass product, that cannot be used even for a year. And I think this is also a silver lining of vintage: not mass products but one off pieces that are unique and makes a strong statement. The current trend favors vintage: with fashion deliberation it is completely acceptable now to wear high fashion brands combind with second hand. Vintage style is back on the streets, and I cannot be happier.

How do you feel about fast fashion?

I know I should disapprove fast fashion, but I don’t really. I kind of understand the people shopping in fast fashion: it is the cheapest, most comfortable way of shopping and don’t require too much styling effort. I don’t say that everybody should buy only in fast fashion, but it is acceptable from time to time. On the others hand, when somebody follows the current trends so heavily that she\he looks like a mannequin from the window, I just can’t understand. These people are not creative or brave enough to disrupt the trends, only able to follow what they are “told” (by fast fashion shops). And here comes the benefit of vintage pieces: they are unique, give a strong appearance and make a statement like fast fashion never could.

Are you a conscious customer?

I used to shop much in the past for myself, but since I have LoveBug I’m a buyer so I spend a lot of time to shop for the shop and less and less time to shop for myself. And also I’m very lucky, because if I have something I don’t like that much anymore, I can bring it in, and surely someone is going to be a happy new owner. Otherwise, when I do the grocery shopping, I take my cotton bag, and the ladies on the market know that I’m the one who doesn’t need plastic bag. In some cases I take plastic bag, but then I reuse them in the shop.

In LoveBug you not only find vintage pieces but guest designers as well. At the moment Hate me, and Kamalán Kaftán are the residents. If you are in Budapest, make sure you include LoveBug in your itinerary. Not only because of the carefully selected collection, but because of the cheerful assistance and an inimitable vintage atmosphere.

This slideshow requires JavaScript.


 A fenntartható divat nem csak az organikus pamutból készült ruhákra korlátozódik. Az egyik korábbi postomban ezt a témát már elkezdtem körbejárni. Tegyük fel, hogy mostantól mindenki csak organikus alapanyagokból készült, fair-trade ruhákat vásárol (ami amúgy lehetetlen lenne, mert nincs elég alapanyag, de egy pillanat erejéig tegyük fel, hogy lehetséges lenne) de ugyanilyen ütemben vásárolnánk és szabadulnánk meg a ruháinktól. Organikus ide vagy oda, ugyanúgy nagymértékű természet kizsákmányolás folyna. Ezért is vagyok nagy híve az újrahasznosításnak (recycle) és az újrafelhasználásnak (upcycle): amit egyszer már elvettünk a Földtől, használjuk, addig ameddig csak lehet, hogy időközben ne kelljen újabb erőforrásokat felhasználni.

A KÚLHUNGING rovatban legutóbb bemutattam nektek egy upcycle márkát, ezen a héten egy kicsit más szemszögből közelítem meg a fenntarthatóságot. Upcycle helyett reuse: a Lovebug Vintage tulajdonosával-buyerével-salse managerével, Kertész Violettával beszélgettem.

Szerinted hogyan illeszkedik a vintage a mai trendekhez?

Szerintem az a szép a vintage darabokban, hogy mind stílusban mind minőségben olyan időtállóak, hogy azt a mai fiatalok is szívesen viselik. 40 évvel ezelőtt egy bőr táskát úgy gyártottak le, hogy az a mai napig hibátlanul működik. Össze sem lehet hasonlítani egy mai fast fashion shopban kapható műbőr táskával, ami egy évet bír ki. Nem beszélve az árakról. Sokszor van az, hogy nálam olcsóbban lehet kapni egy kiváló állapotú darabot, mint a H&M-ben egy tucat terméket. És úgy gondolom, hogy ez a vintage-nek a szépsége. Hogy nem tud tucat lenni, mert csak 1-1 darab van mindenből. A jelenlegi trendek pedig kifejezetten kedveznek a vintage stílusnak. Mostanában teljesen elfogadott egy márkás cipőt egy second-hand mom-jeanssel felvenni. Így szépen lassan a vintage darabok is visszaszivárogtak a street-style-ba.

Mit gondolsz a fast fashion-ről:

Tudom, hogy el kéne ítélnem, de őszintén megmondom, hogy nincs vele bajom. Én is vásárolok fast fashionben (bár azért próbálok a minimálisra szorítkozni) és meg tudom érteni az embereket: olcsó, kényelmes, nem kell gondolkozni. Nem azt mondom, mindenki csak fast fashion boltban vásároljon, de ha éppen úgy hozza a helyzet, akkor nem probléma. Viszont az, hogyha valaki úgy próbál meg stílusos lenni, hogy megveszi az összes cuccot, ami szembe jön vele a H&M-ben, és úgy néz ki, mint a kirakatbeli próbababák, azt nem tudom megérteni. Szerintem pont ezek az emberek azok, akik stílusosak akarnak lenni, de annyira nem kretívak vagy merészek, hogy egy kicsit is elrugaszkodjanak a legtrendibb vonulatoktól. És itt jön be a vintage ruhák különlegessége: hogy egyediek, egy olyan aurát tudnak teremteni, amire a fast fashion sosem lesz képes.

Te tudatos vásárlónak tartod magad?

Régebben nagyon sokat vásároltam magamnak, de amióta megvan az üzlet azóta a vásárlási lázamat a beszerzésben élem ki. Azóta sokkal kevesebbet vásárolok magamnak. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogyha veszek magamnak valamit, és mégsem tetszik, akkor behozom az üzletbe, és valaki biztosan nagyon fog neki örülni. Amúgy amikor bevásárolni megyek, viszem magammal a szövettáskámat, és a boltos nénik már előre tuják, hogy én vagyok az, aki nem kér zacskót. De ha esetleg mégis úgy esik, hogy kell a zacskó, általában később itt a boltban felhasználom.

A Lovebug Vintage showroomjában amúgy nem csak vintage ruhákat találhattok. Szoktak vendégtervezők is megjelenni. Jelenleg a Hate me cuccokat és Kamala Kaftán is találhattok a boltban. Mindenképp érdemes benézni. De ha nem is a ruhák miatt, de a kifogástalan kiszolgálás és a felülmúlhatatlan vintage hangulat miatt! Ráadásul most pénteken.

CHEAT VEGETARIANISM HAS A NAME

It turned out I’m a FLEXITARIAN. Yes, it is an existing expression. No it’s not a disease Flexitarian = semi vegetarian:  plant-based diet with the occasional inclusion of meat products.

Since I watched Cowspiracy documentary I realized how unsustainable the industrial farming is for the planet. (I learned a lot from the video so I highly recommend to watch.) I decided immediately, I have to stop eat meat.

cowsiracy

for more

When I was in Denmark and lived on a dumpster-diving diet, going vegetarian seemed to be easy: we found plenty of veggies and fruits, so leave out meat from my diet was not a problem at all.

But since I moved home, I had to start shopping like normal person: buy food for money.  In Hungary, there is no chance for freeganism. The price of fruit and vegetable is high, therefore I started to eat a lot of bread (much less expensive and way more filling), sandwiches, sometimes with cold cuts. My Mom is the best, she accepts that I do not want to eat meat, and she cooks vegetarian dishes for me. But I go out with friends a lot, to catch up with everybody while I’m home, and sometimes we end up at a burger place or something. So my diet is a mess right now, but I definitely reduced my meat consumption compared to last year.

I was looking for a world which describes my diet. I come up with cheating vegetarian, or fake vegetarian, but I was so happy to hear about flexitarian. It means I’m not alone, and there are other people who think like me.

But actually I’m not satisfied with my current diet. As I mentioned it is too messy. I need to change a few things:

  • I would like to cook for myself: When I lived alone (in Denmark) I cooked every day. Since I come home, I haven’t even touched the stove. My Mom always prepares me weekly food packages (she is the best) but I feel I’m an adult and I should take care of myself.
  • I want to reduce the occasional eating out: I started to order \ eat out very often, because I’m too lazy to cook. It’s not good for my wallet, for my bodyweight index, and for the planet either (think about the packaging waste). So it’s time to start to prepare healthy meals for myself, put it in reusable boxes and be strict in this question.
  • I would like to reduce my meet consumption even more: As I mentioned I already reduced it, but I’m not satisfied. I get seduced once a week at least, maybe even twice. This is too much. My goal is to 2 meat-dish in a month (1\ 2weeks)
  • I would like to eat more organized: skip the night snacks (or more properly all the snacks), and eat breakfast, lunch dinner at normal time.
  • Eat healthy food: salads, chia, yoghurt, fruits instead of chocolate bars and chips.

The thing is, I’m moving again, to another country, so I have no idea how my kitchen will be, but I know for sure that food is expensive there. It’s going to be a challenge to keep a vegetarian diet, but I’m up for it. I’m going to write about the progress. But until then: Do you have any tips or tricks how to keep a vegetarian diet?


Ez most már hivatalos: FLEXITÁRIÁNUS vagyok. Igen, ez egy létező kifejezés. Nem, nem egy betegség. Azt jelenti félig vegetáriánus: növényi alapú étrend betartása esetenkénti húsfogyasztás beiktatásával.

A Cowspiracy dokumentumfilm felnyitotta a szemem, hogy az ipari állattenyésztés mennyire ártalmas a környezetre. Azonnal tudtam, hogy le kell állnom a húsfogyasztással. (Amúgy a filmből rengeteg mindent lehet tanulni, úgyhogy erősen ajánlom a megtekintését!)

Amikor Dániában éltem, teljes mértékben a kukabúvárkodából szeretem az ételeket. Akkor úgy tűnt; vegetáriánusnak lenni nem is olyan nehéz dolog. Főként zöldségeket és gyümölcsöket találtunk, és mivel mindig volt bőven, ezért a hús elhagyása nem okozott problémát.

Azóta sok minden változott, hazaköltöztem, és azzal szembesültem, hogy itthon a kukabúvárkodás nem opció. Azóta úgy kell ételt szereznem, mint a normális embereknek: meg kell vennem! Pénzért! A zöldség-gyümölcs nagyon drága, ezért elkezdtem pékterméket enni (meg is látszik), szendvicseket, néha felvágottal. Anyukám amúgy a legjobb: elfogadja, hogy nem akarok húst enni, és vega ételeket készít nekem. De emellett nagyon sokat találkozom a barátaimmal, beszélgetéshez elkél egy pohár bor vagy egy kis falatozás. Az is előfordult, hogy betértünk egy burgerezőbe. Szóval a mostani étrendem nagyon zavaros, de az az egy biztos, hogy a húsfogyasztásomat jóval a tavalyi alá csökkentettem.

Sokáig kerestem azt a kifejezést, ami jól leírja ezt a fajta étrendet. Hívtam magam  csaló-vegetáriánusnak, kamuvegetáriánusnak, de nagyon örültem, amikor megtaláltam a flexitáriónus kifejezést. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok egyedül, és más emberek is gondolkodnak úgy mint én.

De a jelenlegi étrendemmel egyáltalán nem vagyok megelégedve. Sok mindenen kell változtatnom:

  • El kell kezdenem magamnak főzni: Amikor egyedül éltem (kint Dániában), minden nap főztem magamnak. Mióta hazajöttem, anyukám minden hétre főz nekem heti muníciót (az én anyukám a legjobb), de úgy érzem, hogy elég felnőtt vagyok már, és nem lóghatok örökké a nyakán.
  • Csökkentenem kell a „kint” kajálásokat: Amikor úgy esik, hogy nincs ebédem, mindig kimegyek a kifőzdébe és inkább veszek valamit, vagy internetről rendelek, mert ahhoz túl lusta vagyok, hogy főzzek. Ez sem a pénztárcámnak, sem a testtömeg indexemnek, sem a földnek nem tesz jót (gondoljatok csak a sok elhasznált csomagolásra). Szóval itt az idő tényleg komolyan venni az étkezést, egészséges ételeket készíteni, és újrafelhasználhat ételes dobozokban hordani.
  • Még jobban csökkenteni a húsfogyasztásomat: Dániában szinte nem is ettem húst, de mióta hazajöttem van, hogy heti 1-2szer is elcsábulok. A célom, hogy havi 2 re csökkentsem a húsfogyasztásomat.
  • Rendszeresebben enni: elhagyni az éjszakai nasizásokat (meg amúgy a nasizásokat úgy általában) és rendes időben reggelizni, ebédelni, vacsorázni.
  • Egészséges ételeket enni: saláta, chia mag, joghurt a sok csoki és csipsz helyett

Az az igazság, hogy szeptemberben ismét költözöm egy másik országba, és még nem tudom, hogy milyen lesz a konyhám, hogy fogok tudni majd főzni, de azt biztos, hogy nagyon drága az étel. Remélem ott lesz lehetősé dumpster-divingolásra. Majd mindenképp beszámolok az étrend változásomról. De addig is kíváncsi vagyok a ti véleményetekre: Ti hogyan tarjátok be a vegetáriánus diétát?

MY REACTION ON “WHY WE’LL ALWAYS NEED FAST FASHION”

I just read Popsugar’s article about the reasons fast fashion is good. My response might be a little late, but I don’t care. This article made my head explode, so I need to react.

First I’m just going to sum-up the article. The author thinks fast fashion is good because:

  • It copies high fashion brands
  • It is very cheap
  • Therefore you can buy „high fashion for low price”
  • You can steal celebrities’ style
  • You can change your style every season
  • If a garment is not perfect any more, you can simply replace it with another one without going bankrupt
  • and with zero buyer’s remorse

There is so many problems with this writing, I don’t know where to start. The Fashion Law already had an appropriate response, and I totally agree with that article, but I would like to add my own thoughts.

The first thing that hit me after reading the article is: Oh my god, how superficial and undereducated the writer is. She buys fast fashion „without any buyer’s remorse” most probably because she doesn’t know about the production process, the exploitation of the workers, the huge environmental impact fast fashion has, etc. So as a „fashion editor” she is very undereducated in her field. She works with clothes every day, and she doesn’t even know how they are made. She must be a highly skilled professional.

But what frightens me more, is that as a „fashion editor” she spreads this message to thousands of people (1.663.171 Facebook follower today). Actually there is one supporting comment below the article and (thanks god) several counter-comments. This still shows me, that there are people out there, who call themselves fashion enthusiast but what they really do is destroying the planet with their mindless consumption. This is what should be changed: everybody should know about the impact fashion (and in general consumption) has on the environment.

But let’s see point by point. So first of all fast fashion is cool, because it copies designer pieces. Well, yes, you all totally right: it is a real achievement to steal something and pretend that they come up with the design, even make the customer feel that they had made a deal. Not really. Fast fashion companies not „brave” enough to come up with their own ideas, so the easiest way is to copy from the runway, without any creativity, any added value. Well done: fast fashion gets the point.

So then she says fast fashion is so cool because it is cheap. Yes. That is right. It’s cheap, but not because everybody is fairly payed and the materials is endless. But because fast fashion companies do not give a shit about the health and safety of the factory workers or the environment. You can read more about it in The Fashion Law article.

The consequence is that you can buy „designer” pieces for low price. Congratulation again. If you feel comfortable saying that: this design is stolen from an acknowledged designer and reproduced in an unethical way, but my ass looks awesome in it, than… you might want to rethink your values. If you want to have designer pieces collect money for it. For example not buying a new shirt in a fast fashion store every other day, but put that money in a jar, and buy a designer piece in 3 months, or half a year.

As a fashion editor she says: „Fast-fashion retailers aren’t dictating what I like; they’re offering it to me right away” So what it really means that she has no sense of style, she only wears the latest trends, and still thinks that she is a fashion influencer. No honey you are not. You are a mindless, careless Kendall Jenner wannabe, whose top skill is shop faster than the others, and present it as a fashion forward move. Which is really not. It is simply being a part of consumerist society. You are no special.

You can look like celebrities: if your aim in life is to look like anyone else I pity you. You do not have enough self-conscience to make your own decisions, to stand out, to be unique.

According to the author fast fashion is also good, because you can change your wardrobe every season. That is again true. You can do it, because it is so cheap, but do you want to do it? The conscious people who want change the fashion industry also have the chance to choose fast fashion, but they don’t. They have values, they believe in something and they stand for it. You can change your style, but does it worth it? Where do you think your unworn garments go after you dispose them? Landfills and destroying third world economy. Do you really want to be a part of it?

Also the fact that she says „when I spot a few loose threads or a stain on a sweater from the Gap or Target; I can always replace it” clearly show that she does not care about the effect her consumption has on the environment and society.

And if she can do all this without and buyer’s remorse, she is not a diehard fashion fan, but a mindless, ignorant, very simple minded girl, who better start educate herself rather than embarrass herself with articles like this.

And in this post I’m not only talking about the author, but all the people who think alike. People who thinks „fast fashion is necessary” and actually believes that fast fashion makes the world better, should get themselves together and face the True Cost of fashion


Most olvastam a Popsugar című igényes online magazin egyik cikkét, amiben kifejtik, hogy miért is jó a fast fashion. A válaszom lehet kicsit késve érkezik, de nem izgat. Ettől a cikktől nem tudok magamhoz térni, úgyhogy muszáj reagálnom.

Először is összefoglalom, hogy a szerző miért szereti a fast fashiont:

  • Mert lemásolja a nagy divatházak dizájnjait.
  • Mert olcsó.
  • Ebből az következik, hogy dizájnernek kinéző darabokat megvehetsz potom pénzért.
  • Úgy nézhetsz ki mint a celebek.
  • Minden évszakban lecserélheted a ruhatárad.
  • És amúgy is ha egy ruhadarab már nincs tökéletes állapotban simán kidbhatod, és vehetsz helyette egy ugyanolyat.
  • És mindezt akrármilyen rossz lelkiismeret nélkül megteheted.

Ezzel az írással és érveléssel annyi probléma van, hogy azt sem tudom hol kezdjek neki.  A The Fashion Law oldalán írtak egy szép választ, amiben nagyon jól összefoglalják a problémákt, és teljesen egyet is értek azzal a cikkel, de azért nekem is van pár gondolatom amit hozzáfűznék.

Az első dolog ami eszembe jutott miutá elolvastam a cikket az volt, hogy mennyire tudatlan és felszínes ember lehet az, aki ilyet le tud írni. Valószínűnek tartom, hogy azért vásárolja a fast fashion ruhákat minden lelkiismeretfurdalás nélkül, mert fogalma sincsen, hogy hogyan készülnek. Nem hallott még a Rana pláza tragédiáról, vagy a divatipar környezetszennyező hatásáról. A „divatszerkesztő” titulusa ellenére igen csak tudatlan. Minden nap ruhákkal dolgozik, és azt sem  tudja hogyan készülnek. Vagy ha tudja hogy hogyan készülnek, és ennek ellenére nincs rossz érzése amikor megveszi a 26. ugyanolyan felsőt, akkor valami probléma van az értékrendjével.

De ami igazán megrémíszt, az az, hogy ő „divatszerkesztőként” ezt az üzenetet közvetíti többezer ember felé (1.663.171 Facebook követője van az oldalnak), és arra bíztatja az embereket hogy vegyenek minél több ruhát. Szerencsére a cikk alatt több ellenkomment van mint támogató. De sajnos lehet olyat olvasni hogy „én teljesen egyetértek a cikkel”, ami azt mutatja, hogy még mindig vannak emberek akiknek fogalmuk sincs hogy valójában mit tesznek. Mert ők azt gondolják, hogy követik a divatot, de valójában a környezetet és a társadalmat rongálják az ész néklküli fogyasztásukkal.

De nézzük végig pontról pontra, hogy miért is jó a fast fashion. A szerző szerint azért, mert lemásolják a nagy divatházak dizájnjait. Valóban. Elismerésre méltó teljesítmény, hogy ezek a cégek még arra sem képesek, hogy saját ötletekkel álljanak elő. Az természetes, hogy egyediséget nem mernek belevinni a ruháikba, mert akkor nem lenne elég tömegtermék és kevesebben vásárolnák. Ezért inkább egy az egyben másolnak a kifutókról. Mindezek után elhitetik a vásárlókkal, hogy csakis saját ötletekből dolgoznak. Valóban, a fast fashionnek jár a pont.

Aztán a szerző azzal érvel hogy azért jó  fast fashion, mert olcsó. Ez így igaz, de nem azért mert mindenki meg van fizetve, és az alapanyagok végtelen mennyiségben állnak rendelkezésre. Hanem azért, mert ezek a cégek nagyívben szarnal a gyári munkások és a környezet egészségére és biztonságára. Erről bővebben olvashattok a The fashion Law cikkben.

Az első két pont következménye, hogy olcsón vásárolhatsz dizájnernek kinéző ruhákat. Nagy gratuláció. Ha kellemes lelkiismerettel azt tudod mondani, hogy: ezt a dizájt valakitől lopták, hogy aztán csillió mennyiségben legyártassák gyerekmunkásokkal Bangladeshben, de amúgy a popóm fantasztikusan néz ki benne… lehet hogy újra kéne gondolnod az értékrendedet. Ha dizájner darabokat szeretnél hordani, gyűjts rá. Például azzal, hogy nem veszel egy felsőt minden második nap a H&M-ben, hanem azt a pénzt elteszed egy perselybe, és veszel egy diájner darabt 3 hónap múlva.

Mint divatszakértő azt találta írni a szerző, hogy „a fast fashion boltok nem meghatározzák, hogy éppen mit hordok, hanem könnyen elérhetővé teszik azt amit akarok hordani”. Ez valójában azt jelenti, hogy annyira nincs képben a média és marketing befolyásoló hatásával, hogy észre sem veszi, hogy befolyásolva van, hanem úgy gondolja, hogy ezeket a stílusokat ő valójában magától akarja hordani. Ami gyakorlatilag egyenlő azzal, hogy nem rendelkezik saját stílussal, hanem mindig azt veszi fel, ami éppen trendi, és azt gondolja magáról, hogy ezzel befolyásolja a divatot. Sajnos ki kell hogy ábrándítsalak. Ez nem más mint copy paste, egy egyszerű Kendall Jenner másolat, akinek a legnagyobb tehetsége abban rejlik, hogy gyosabban összevásárolja a legújabb ruhákat, mint a többi ember, és az egészet úgy prezentálja mint egy óriási divatszenzációt. Ami valójában nem az. Ez pontosan lefedi a „fogyasztói társadalom oszlopos tagja” fogalmat. Nem divatikon, csak rettenetesen tudatlan.

A fast fashion előnye, hogy azokat a ruhákat (nak az utánzatát)  hordhatod mint a sztárok. Ha valakinek az életben az a célja, hogy úgy nézzen ki mint valaki más, csak sajnálni tudom Nincs elég önbizalma, kreativitása, hogy egyedi legyen és kitűnjön a tömegből.

A fast fasion azért is jó, mert lecserélheted a ruhatárad minden évszakban, és mégsem mész csődbe. Valóban, ha akarod tényleg lecserélheted, mert minden olyan olcsó, de akarod-e? Akinek egy kicsi rálátása is van arra, hogy mi folyik a csillogó kirakat mögött 2x is megonndolja, hogy megvegyen-e egy ruhát, nemhogy egy egész ruhatárat. Hogyan lehetne lelkiismeretfurdalás nélkül  vásárolni, ha tudod, hogy a nem használt ruháid a szeméttelepen végzik, vagy a harmadik világ gazdaságát teszik tönkre?

És a tény, hogy az író biztonságban érzi magát attól, hogy „ha kilógó szálak vagy egy folt van a ruhán, akkor azt csak kidobom és veszek egy ugyanolyat” csak megerősíti az elképzelésemet, hogy fogalma sincs a divatipar környezetre és társadalomra gyakorolt hatásáról.

És ha mindezt lelkiismeretfurdalás nélkül végig tudja csinálni, akkor ez a lány nem egy kőkemény divatrajongó, hanem egy tudatlan, együgyű, felszínes lány, akinek inkább az új ismeretek megszerzésére kéne koncentrálnia ahelyett, hogy ilyen kínos helyzetbe hozza magát hasonló cikkekkel.

Ez a post kicsit durvább hangvételűre sikerült mint gondoltam, de sajnos nagyon határozott véleményem van azokról akik szerint a fast fashion SZÜKSÉGES és HASZNOS a világ számára. Amiket itt leírtam, nem csak erre az egy lányra vonatkozik, hanem mindenkire aki hasonlóan gondolkozik. Ezeknek az embereknek sürgősen át kell látniuk a divatvilág glamúros álarcán és szembenézni a divat Valódi Árá-val.

This is how I’m going to make my closet sustainable

Since I realized the effect fashion has on the environment, I started to buy more consciously. In my opinion, I’m still not sustainable, but I’m on the right track. During the summer sale, I only bought a black kimono, because I’ve been looking for one for a year or so.

As I mentioned in my previous post, I’m about to rebuild my closet.

Recently I realized that I need a major wardrobe refreshment. I have too much stuff I don’t wear any more, and I need some more pieces that fits to my conscious wardrobe. So how am I going to rebuild my closet? You can read my principles below:

Step 1: I’m going to get rid of the stuff I’m not wearing any more. My purpose is to find them a second home, so they can make someone else happy instead of going to the landfill. This is why I decided to participate at the Gardróbvásár on 20th of August, so save the date and meet me there 😉 Also I’m planning to swap my clothes with friends. Then if there is anything left, I’m going to donate to a charity organization. (But this is the least preferred solution knowing how harmful donations can be)

Step2: When only my favorite pieces left, I’m going to look for the new pieces based on the following criteria:

Mix and match: I’m going to buy only those items that fits to my wardrobe. Items that I can combine in endless variations, and almost everything fits with everything.

Colors: Based on the first point, it is clear that I do not have a big freedom in colors. I do not like colors that much anyway, I’m definitely a monochrome type of girl.  I prefer those colors that can be combined with each other easily, and can be worn for several occasions. Hmm… which colors are those? Black, white, and grey. It might sound boring for the crazy fashion followers, who need to change the color palette season by season, but for me it is best: easy to combine, easy to wear.

1

Accessories: as my intention is keep my closet very basic, I’m going to buy accessories to adorn my outfits.

accessories

Statement pieces: Although my closet is going to look very minimal, I’m planning on buying some statement pieces, which perfectly reflects my crazy side. I can imagine a jacket, or a bag as a statement piece.

Shoes and bags: Only long lasting, high quality. Shoes maybe a bit more reserved, but I could use  some outstanding bags.

shoebags

Prices: I’m never going to buy anything ever again because it’s cheap. I really would like buy reasonably priced, ecofriendly clothes (like People Tree or Reformation) but at the moment, I’m not even sure how am I going to pay my rent. So even though at the moment I can’t afford to buy ethical first hand fashion, my goal in the future is to buy only from sustainable retailers.

Second hand: Until I grow up and get a real job, I still have the chance to buy second hand. I love second hand. Sometime I find hidden treasures, also a nice program with friends, and environment friendly.

Buy based on need: I’m going to avoid impulse buying (I’m actually really good at that) and buy only what I need. I’m going to plan before, and look for specific items.

Long lasting: I’m going to buy pieces that I can wear for years. This concerns style and quality equally.

So as you can see I’d rather pay higher amount for one ethical or long lasting item, than buy cheap, disposable fashion in bulk. I think impulse buying is a huge problem within our society: people go shopping, just for fun, and not because they need something. So my advice on how you should start to reconsider your wardrobe is: start to buy less. Avoid shopping centers, and think twice before you buy. Follow Lucy Siegel‘s 30 wear rule: only buy a garment if you’re certanly going to wear at least 30 times. I’m definetly going to do that.


 

Ahogy egy előbbi postomban említettem, most a nagy gardrób átalakításom alapszabályairól fogok nektek írni. Azért döntöttem úgy, hogy gyakorlatilag új gardróbra lesz szükségem, mert nagyon sok olyan ruhám van, amit már nem hordok (amiket még a nem tudatos korszakomban vásároltam), illetve van egy pár dolog, ami hiányzik a ruhatáramból. A következőkben leírom nektek, hogy hogyan fogom a gardróbomat átalakítani olyan módon, hogy tükrözze a fenntartható elveimet.

Az első lépés: MEGTISZTÍTÁS. Először is, meg fogok szabadulni a felesleges ruhadarabjaimtól. Az elsődleges cél, hogy találjak nekik egy új tulajdonost, aki boldogan hordja őket, és így nem a szeméttelepre kerülnek. Ezért is döntöttem úgy, hogy részt veszek az augusztus 20-ai Gardróbvásáron. Úgyhogy ott tali, ne felejtsétek el;) Még tervezem, hogy egy pár barátommal cserélek ruhát, illetve ha ezek után még marad valami, odaadományozom jótékonysági célra. (Bár köztudottan a jótékony célra szánt ruhák, talán több kárt okoznak, mint hasznot, ezért az elsőleges cél, tényleg az, hogy új tulajdonoshoz kerüljenek.

Második lépés: ÚJRAÉPÍTÉS. Amikor már lecsupaszítottam a ruhatáramat, és csak azok a darabok maradtak meg, amiket valójában hordok, elkezdek új ruhák után nézni. Na de nem akármilyen ruhák után!

Mix and Match: csak olyan ruhákat szeretnék venni, amik illeszkednek a ruhatáramba. Nem kell görcsölnöm, hogy mit mivel vehetek fel, mert majdhogynem az összes darab kombinálható egymással, és nem csak kifejezett alkalmakra jó, hanem gyakorlatilag bármikor fel tudom venni.

Színek: Ha az első pontot vesszük alapul, és olyan ruhatárat szeretnék, ahol minden passzol mindenhez, akkor nem igazán sok választásom van színvilágban. De igazából nem is bánom, nem vagyok túlságosan oda a nagyon színes cuccokért. Azokat a színeket szeretem, amik nem évszakhoz\alkalomhoz kötődnek, és bármikor lehet őket hordani. Hmm… vajon melyek lehetnek ezek a színek? Természetesen a fekete- szürke-fehér kombináció. Akár unalmasnak is hangozhat azoknak a divatfanatikusoknak, akik úgy érzik, évszakozta kell megváltoztatniuk a ruhatáruk színét, de számomra ez a tökéletes választás. Egyszerű kombinálni, egyszerű hordani.

Kiegészítők: mivel a ruhatáramat igyekszem leegyszerűsíteni, ezért az outfiteket feltűnőbb ékszerekkel szeretném feldobni. (Amik nem mellesleg többször is hordhatóak, más outfitekkel is kombinálhatóak)

Statement darabok: persze időről-időre megbolondulok, és úgí érzem muszáj valami extravagáns felvenni. Ezeket az alkalmakat megragadva, pár statement darabot fogok választani, ami feldobja a ruhatáram. Egy dzsekit, egy táskát, amit több outfithez is tudok hordani.

Cipők: kényelmes és hosszú életű.

Árak: Soha többé nem fogok semmit megvenni, csak azért mert olcsó. Nagyon szeretnék etikus darabokat vásárolni (mondjuk a People Tree-től vagy a Reformation-tól) de sajnos jelenleg azon aggódom, hogy hogyan fogom kifizetni a jövő havi lakbéremet. És annak ellenére, hogy jelenleg nem engedhetem meg magamnak ezeket a márkákat, a jövőben az a célom, hogy csak fenntartható divatárut vásároljak. De addig sem kell aggódni, mert van alternatív megoldás, ami nem más, mint…

Használtruha: Amíg fel nem növök, és nem találok magamnak egy rendes munkát, addig a használtruha boltok kínálatából tudok szemezgetni. Amit személy szerint imádok! Kincseket lehet találni, arról nem is beszélve, hogy egy kiváló barátnős program.

Csak olyat veszek, ami kell: nincs többé impulzív vásárlás, nincs több; hátha majd jó lesz valamire, nincs több „nincs más programom, elmegyek shopizni” kör. Akkor megyek vásárolni, amikor kell valami, és célirányosan.

Hosszú életű termékek: olyan darabokat fogok választani, amit évek múlva is tudok hordani. Mind stílusra mind minőségre való tekintettel.

Tehát összefoglalva: inkább megveszek valamit drágábban, de legyen környezetbarát és\vagy hosszú életű termék, de soha többé nem fogok bemenni egy H&Mbe olyan szándékkal, hogy úgyis találok valamit, ami megtetszik. Sokkal tudatosabban fogok vásárolni. Illetve nem vásárolni. Tudatosan elkerülöm a bevásárlóközpontokat. Szerintem amúgy ez egy kiemelkedő ok a túlfogyasztásra: elmegyünk a shoppingolni, mert más program nincs, és ha már ott vagyunk, veszünk pár ruhát, mert miért ne. Úgyhogy az én tanácsom hogy mi legyen az első léped a tudatos vásárlóvá válás útján: kezdj el kevesebbet vásárolni! Kerüld el a bevásárlóközpontokat, és gondold meg kétszer is mielőtt vásárolsz. Kövest Lucy Siegel 30-hordás szabályát: csak akkor vedd meg a ruhadarabot, ha biztos vagy benne hogy legalább 3-szor hordni fogod. Én biztosan ezt fogom tenni.

SHAROLTA

sharolta

I’ve started this blog to make an impact. I would like you to know that style and fashion is two completely NOT interchangeable expressions. Fashion pushes you to buy more, exploit, aggressive and demanding. Style is what you own, unique, all yours, expresses you and sustainable (if you pay a little attention). In the new KÚLHUNTING section I’m going to introduce shops and brands that offer style instead of fashion and which are sustainable in some ways.

The first brand I would like to introduece you is Sharolta, a Budapest based denim upcycle brand. I had a nice talk with the designer Sarolta Tripolszky about the roots of the brand and her opinion on sustainable fashion. It’s such a pleasure to meet people who doesn’t judge me when my crazy sustainable fashion self takes over, because they have the same crazy factor in them.

When did you start to feel the increasing pressure of the fashion industry?

I’ve always had a general interest in environmental issues. I studied biology, and ever since I’ve been working as an environmentalist. During my work, I had to realize that too much paperwork leads to minimum result. Even if we work hard to pass legislations through several burocratic levels, the topmost level is critical and usually unreceptive. After a few delusion, I started to feel I need to take action, do something that reflects my values. So the idea of Sharolta was born.

I love the concept, as I mentioned many times (also here on the blog) I’m a fan of upcycled fashion. How do your source your fabric?

Usually I get old jeans from friends, or family, or sometimes even from my customers. Sometimes I find stuff in second-hand as well. But now I have 2 collecting points in Budapest (ImpactHub Budapest and Humusz Szövetség). Anyone can just drop by and leave the old jeans in a container. So that jeans don’t end up in landfills, but start an exciting second journey in the fashion cycle.

And once you have the fabric, how do you design?

I’ve never studied fashion design, so I design for myself or people around me. What would I like to wear? What would look good on my boyfriend? I created my best pieces when I was in need: I needed a new skirt so I sew it. Also, follow up is very important for me. To know how and when customers wear my pieces, so I can adjust the design.

So then Sharolta is collection of one of pieces.

Not at all. We make several pieces from each design. So it is very important, that the design have to be adaptable to standardized production, but as I mentioned earlier, it is very important to adjust the design time to time to appeal more to the target group. Sometimes I feel that Hungary is behind in this point. Hungarians consider sustainability as a trend, and most of the time appreciates the look more than function. E.g. a dress from CD disk, not wearable but trendy in a green sense. Such „sustainable” design can’t be integrated into the everyday life which is a huge drawback. Internationally, sustainability slowly sneaked in the street style and we are at the point when we cannot distinguish sustainably made from the rest by looking. So I think Hungary should game up in this field, and take sustainable design to the streets. The purpose of Sharolta is to show that sustainable pieces don’t have to be unwearable or houte-couture. Sharolta is for everyday people who are conscious but wish to stay stylish.

This is a beautiful idea, and I cannot agree with you more, but is there any demand for it in Hungary?

From the experience I can say yes. Unfortunately I was very busy recently, and although I didn’t have the time to start with the marketing, I got several orders. Extra pleasure that customers from all age groups approaches me. It tells me that my pieces appeal to different age groups, and it feels great.

Where can we buy Sharolta?

At the moment, I’m not in retail stores. The webshop is about to open, but until then you can find me on fares (WAMP, Szimpla Bringa&Recycle Fare)

A last question, which is not strictly in connection with Sharolta, but more about your opinion on sustainable fashion in general. What do you think is the biggest problem with the fashion industry today, and how we can change it?

I think the biggest problem is with time. People don’t have time and fast fashion is a convenient solution. Widely available (both in price and location) and variable. I don’t judge people who shop sin fast fashion, because I know how much trouble is to look for clothes. But I never shop in fast fashion any more, rather sew something for myself, or shop second hand. I hope in the near future people realizes the advantages of the made by measure pieces: unique, sustainable, and contributes to employment.

női felsőmens

jeansskirts

Azért kezdtem el írni ezt a blogot, mert szeretném nektek megmutatni, hogy stílusosan öltözni nem egyenlő a H&Mben vásárolt éppen trendi darabok egymásra dobálásával. Azt szeretném elérni, hogy felismerjétek, hogy a divat, és a stílus két teljesen különböző dolog. A divat kényszerít, hogy költs, kihasznál, erőszakos, csak azért is vedd meg, mert mindenki ezt hordja. A stílus kifejez, a sajátod, egyedi, és fenntartható (is lehet, ha figyeltek rá).

Az új KÚLHUNTING rovatban azokat a boltokat\márkákat fogom bemutatni, ahol divat helyett stílust találtok, és valamilyen formában fenntarthatóak.

Az első márka, amit bemutatok a KÚLHUNTUNG kategóriában az a Sharolta. Volt szerencsém a márka tervezőjével, Triploszky Saroltával beszélgetni. Mindig olyan felemelő érzés hasonló gondolkodású emberekkel beszélgetni, akik nem ítélkeznek, amikor kibújik belőlem a crazy-sustainable-fashion énem. Beszélgettünk a Sharolta márka gyökereiről, illetve az általános véleményekről a fenntartható divattal kapcsolatban.

Te mikor kezdted el érezni a divat egyre nehezedő súlyát?

Igazából engem már régóra foglalkoztat ez a kérdés. Biológusként végeztem, és azóta is környezetvédelemmel foglalkozom. Sajnos a munkám során azt tapasztaltam, hogy sok papírmunka nem midig hozza meg a kívánt eredményt: hiába küzdjük végig a javaslatokat több szinten keresztül, ha a végén, a legfelső szinten elutasításba ütközünk. Egy kicsit kiábrándulva, de tele tettvággyal úgy éreztem, hogy kell valamit csinálnom, ami kifejezi az értékrendemet. Így jött a Sharolta ötlete.

Nekem személy szerint nagyon tetszik a koncepció. Ahogy már többször is említettem (itt a blogon is) nagyon nagy upcyle fashion hívő vagyok. Pontosan hogyan működik az anyagbeszerzés nálad?

Sokszor kapok barátoktól, ismerősöktől alapanyagot, de van, hogy a kedves vásárlók látnak el. Ha pedig nagyon meg vagyok szorulva, akkor second-handben szoktam körülnézni. De most már több helyen is megtalálható a Sharolta gyűjtőláda (ImpactHUB Budapest, Humusz Szövetség) ahová bárki bedobhatja a már használaton kívüli farmerét. Így azok nem a szeméttelepre fognak kerülni, hanem átalakulnak, és újra bekerülnek a divat körforgásába.

És miután megvan az alapanyag, hogyan tervezed meg a ruhákat?

Nem tanultam divattervezést, ezért én mindig magamnak vagy a hozzám közel állóknak tervezek. Mi az, amit szívesen felvennék? Mi az, ami jól állna a barátomnak? A legjobb darabjaim mind úgy születtek, hogy kellett egy új ruha. És én megvarrtam. Nagyon fontos az is, hogy tudjam, hogy a vásárlóim hogyan, mikor használják a ruháimat, hogy aztán később még jobban ehhez tudjam igazítani a dizájnt.

Szóval akkor a Sharolta kollekció egyedi darabokból áll?

Nem. A Sharolta egy kisszériás márka, minden dizájnból több darab készül. Nagyon fontos, hogy olyan darabokat tervezzek, amelyek sorozatgyárthatóak, de folyamatosan figyelek a visszajelzésekre, hogy a későbbiekben az igények szerint alakítsam a dizájnt. Úgy vélem, Magyarország ebben a kérdésben még egy kicsit le van maradva. Sokszor azt tapasztalom, hogy a fenntarthatóságot egy múló trendnek tekintik, és inkább látványra, mint praktikumra mennek. Legyen a ruha újrahasznosított CD-ből, ami hordhatatlan, de nagyon figyelemfelkeltő, de odáig már kevésszer jutunk el, hogy igenis integrálható legyen a mindennapokba.  Pedig ma már ott tartunk, hogy ránézésre nem tudunk megkülönböztetni egy fenntartható és egy nem fenntartható ruhát. A fenntarthatóság nem egy múló trend, szépen beférkőzött a street style-ba, és ezt itt Magyarországon is egyre jobban tudatosítani kéne. A Sharoltával pont ezt szeretném elérni: megmutatni, hogy azért mert valami fenntartható, nem kell hordhatatlannak, vagy haute couture-nek lennie. A Sharolta a mindennapi embereknek szánt márka, akik divatosak, de egyben környezettudatosak akarnak lenni.

Ez nagyon szép gondolat, és én teljesen egyetértek veled, de van-e erre kereslet Magyarországon?

Az elmúlt idők tapasztalata alapján azt tudom mondani, hogy van. Sajnos nagyon elfoglalt voltam mostanában, ezért még nem tudtam úgy igazán nekifogni a márka népszerűsítésének, de ennek ellenére folyamatosan érkeznek a megkeresések. Annak kifejezetten örülök, hogy a ruháim nem csak egy korosztálynak tetszenek, hanem fiatalok és idősebbek is egyaránt vásárolnak tőlem.

Hol lehet most megtalálni a darabokat?

Jelenleg még nem vagyok bent egy üzletben sem. Hamarosan indul a webshop, addig pedig a különböző vásárokon (WAMP, Szimpla Bringa&Recycle Vásáron) lehet őket megtalálni.

Egy utolsó kérdés, ami nem annyira a márkádhoz, hanem inkább úgy általánosságban a fenntarthatósághoz kapcsolódik: mit gondolsz mi a legnagyobb probléma a mai divatiparral, és hogyan lehetne változtatni a jelenlegi helyzeten.

Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy az embereknek nincs idejük, és a fast fashion egy kényelmes megoldás. Mindenki számára elérhető, változatos. Nem ítélem el azokat az embereket akik fast fashion boltban vásárolnak, ellenben a magam részéről nagyon ügyelek, hogy ne térjek be ilyen boltokba. Inkább turkálóból vásárolok, vagy a saját ötleteim alapján varratok magamnak valamit. És remélem, hogy a jövőben egyre többen fogják felismerni az egyedi készítésű ruhák előnyeit: fenntartható, egyedi, és ráadásul hozzájárul a munkahelteremtéshez is.

 

Dumbster diving tb

I miss Denmark so much. I spend immense amount of money on food. But here is an inspiration for you. I made this short wideo about our last dumbsterdiving.

The 2 basic guideline for dumbsterdiving:

  • Clean after yourself: never leave te bags out, leave everything as you found or even cleaner
  • Use glowes: well it’s optional, but belive me, sometimes you need it.

 

 

 

So in the video you could see how we source the food

dupster diving - food1dupster diving - food2