Let’s compost!

I’m always thinking about how can I reduce my ecological footprint? I’m consciously trying to reduce my waste production.  I also always separate the waste. Plastic, paper, metal and glass. But there are still some stuff that has to go to the mixed trash. For example the scraps after cooking. It is so sad, that actually those scraps could be useful. Composted, these scraps turn into fertilizer. But closed in a plastic bag these scraps can’t biodegrade, thus just increase the amount of waste in landfills. I started to think, how could we save the scraps from going to the landfill and make them useful? We have to compost them. But I don’t have a garden. So what now. A service which collects scraps and takes them to a composter would be nice, but not really profitable regarding the small amount of household biodegradable leftovers. So we need an in-hose solution. A machine that can compost and fits into a small apartment. I got so excited about the idea. I would totally buy a machine like this. I tried to find on the internet, and I was so happy when I found out that it EXISTS!!!

It is called Food Cycler: Home. Very easy to use (put the scraps in and push a button) and it turns scraps into humus-rich soil amendment in 3 hours. I NEED one. When I finally going to have my place, this is going to be one of the first machines I invest in (along with a juicer machine. I want to juice every day. And then I can compost the scraps. Perfect plan.)

If you are as excited as I am, you can buy it on Amazon.

Képtalálat a következőre: „food cycler indoor composter”

Állandóan azon jár az agyam, hogy hogyan tudnám csökkenteni az ökológiai lábnyomomat. Tudatosan próbálom csökkenteni az általam termelt hulladék mennyiséget. És természeten mindig szétválogatom a szemetet. Papír, műanyag, üveg, fémek. De még így is nagyon sok mindent a közös szemétbe kell dobni. Mint például a főzés után maradt zöldségmaradékokat. Olyan elkeserítő, hogy ezeket a maradékokat hasznosan is fel lehetne használni. Komposztálás után értékes trágyaként lehet használni a kertben, virágoknál. De mivel a szeméttelepen végzik egy műanyag zacskóba zárva, így nem tudnak lebomlani, és csak a szemétmennyiséget növelik. Elkezdtem gondolkozni, hogy hogyan lehetne ezt elkerülni, és felhasználni a maradékokat. Komposztálni kell őket, az már biztos! De nincs kertem, akkor most, mi legyen? Egy szolgáltatás, ami összegyűjti ezeket a maradékokat és elviszi egy komposztáló üzembe nagyon szuper lenne, de ha azt nézzük, hogy a maradékok mennyisége elég csekély, valószínűleg nem lenne jövedelmező. Ezért egy házon belüli megoldásra lenne szükség. Egy gépre, ami elfér egy lakásba, és komposztálja a maradékokat. Fellelkesülve az ötleten, egyből el is kezdtem az interneten kutakodni. ÉS MEGTALÁLTAM. Létezik ez a gép!

Food Cycler: Home- nak hívják. Nagyon egyszerű használni; beleteszed a maradékokat, megnyomsz egy gombot, és 3 óra alatt humuszban gazdag föld-adalék válik belőle. KELL NEKEM EGY! Az már biztos, hogy amikor végre meglesz a saját kis helyem, ez lesz az első gép, amit beszerzek. (A juicer gép mellett. Minden nap juice-olni akarok. És utána a maradékot beleteszem a komposztálóba. Tökéletes)

Ha ti  is olyan lelkesek vagytok mint én, akkor az Amazonról megrendelhetitek.

What fashion week means to me?

You might have noticed that it’s fashion week (month) and I’m not writing about it at all. So what kind of fashion blog is this, you wonder? Sustainable kind. My goal with this blog is to call attention to the pointlessly high speed of fashion and continuously changing trends. Fashion week is one of the tools used to create desire and force people to consume more. This is exactly what I want to fight against. I believe in the power of personal style, self-expression but I totally despise following trends  and excessed fashion consumption.

I recently read an article about a girl, who dressed as an idiot, on purpose, for the London fashion week to see if there is any positive reaction to her outfits. And there was! Her goal was to get a glimpse into a fashion blogger’s glamorous life, but I took another aspect. I started to think, if someone wearing the “dumbest outfits” and get pictured several times by paparazzi, does it make her fashionable? Probably yes, because these paparazzi going to share her pics on the internet. And people think what they see on blogs and in magazines are fashionable. Does this mean that people are so simple that they accept what they are told (by the media)? Paparazzi believe everybody is fashionable on a fashion show. And when they see a girl dressed in a pink and blue striped blanket, “hideous” never comes to their mind. They automatically believe that what they see is “fashion forward” and “awesome new fashion direction”. And I feel it is the same with the runway. We perceive something ‘cool’ because we see it on the catwalk. Not because it is actually cool.

But have you ever thought that designers are just messing with you? Nobody can think these outfits seriously.

nevetseges

And the men’s wear is even worse. It means all men should look like an idiot?

nevetseges-1

So I feel this is time to start to be critical about what we see, and what we are told. Fashion shows tell us to buy more, because if you don’t, you are out. Be rational and think. Do not accept what you are told. Have your opinion!


Talán ti is észrevettétek, hogy a divathetek már javában zajlanak, és én egyszer sem írtam róluk. Milyen divat blog ez akkor kérem szépen, kérdezetitek. Hát fenntartható, olyan. A blogom célja hogy felhívjam a figyelmet a divattrendek feleslegesen gyors változására és az ebből eredő túlfogyasztásra. A divat hét a divatipar egyik eszköze, ami vágyak felszítására fókuszál majd újabb értelmetlen fogyasztásra ösztönöz. És én pontosan ez ellen szeretnék harcolni, és megmutatni, hogy a divathét nem más, mint egy jól beolajozott csapágy a fogyasztói társadalom motorjában. Én hiszek a stílusban, hiszek az önkifejezésben, de a trendek ész nélküli követését elvetem. És a divathét nem szól másról, mint ezeknek a trendeknek a megteremtéséről.

Nemrég olvastam egy cikket egy lányról, aki azt a kihívást állította maga elé, hogy a legidiótább szerelésekben megy el a Londoni divathétre, és bekerül egy divat blog streetstyle rovatába. A pozitív reakciókból nem volt hiány, rengeteg paparazzi lefényképezte, és megdicsérték az innovatív irányzatot. Erről nekem pedig az jutott eszembe, hogy vajon az emberek tényleg ennyire egyszerű lények, hogy elfogadják azt, amit mondanak nekik? Mert a paparazzik azt feltételezik, hogy aki elmegy a divat hétre, az csak jól öltözött és divatos lehet. Ezért amikor meglátnak valakit egy kék rózsaszín szőrös takaróba burkolva, eszükbe sem jut, hogy ez csak egy vicc. Egyből azt gondolják, hogy ez a jövő trendje, nagyon egyedi stílus. És véleményem szerint az emberek ugyan így vannak a divatbemutatókkal. Azért érzékelik annyira menőnek a cuccokat, mert a kifutón látták őket, és ami a kifutón van, az csak divatos lehet. De belegondoltál már, hogy a divattervezők csak megviccelnek? Ki gondolja komolyan, hogy ezeket a ruhákat valaki utcára fogja hordani?nevetseges

És a férfi kollekciók még borzalmasabbak. Tényleg azt várjuk el a férfiaktól, hogy mindenképp csináljanak idiótát magukból?

nevetseges-1

Tehát az én konklúzióm a divathétről, hogy annak ellenére, hogy úgy van beállítva, hogy minden mennyire szuper, és egyedi, és neked-is-meg-kell-venned-mert ha-nem akkor-senki-vagy, próbáljunk meg kritikusan gondolkodni, és azt is meglátni, amit a media nem ad a szánkba. Nézzünk mindent kritikus szemmel: ez csak egy újabb múló hóbort, amivel még több mindent lehet eladni, vagy tényleg van érték mögötte. Legyen saját véleményed, és ne hagyd, hogy a média mondja meg, hogy mit gondolj!

My fashion sins from the past year

img_20160912_1222331

In the previous post I talked about my shopping habits and how proud I am that I’ve become a conscious customer. To prove that I collected all the clothing items I bought during the past year. And telling the truth, I’m not satisfied at all. I realized, even though I reduced my consumption to minimal, fast fashion shops are my main sources.

Black kimono: from H&M Conscious collection. I was looking for something that I can wear in chilly weather, simple, and black. I was so happy when I found this, it was no question if I take it. I wear it continuously since then.

Grey coat: from Conscious as well. As coat is for colder weather, I cannot use it every day, but definitely use every occasion when the temperature is below 15. Just love it.

Soft bras: from H&M as well. I regret this choice, because they are not comfy. Actually I bought the black and the white first and it turned out, it is one size smaller, so I had to buy the grey one. The size is okay, but the fit is still not that comfy. It is time to find a sustainable and comfy brand.

Nike shoes: When I bought them, I wasn’t in need for a new pair of shoe, but I felt it is a good choice, because it is gray (matches with my wardrobe) comfy (much more than my other shoes) and fits me (I have a very small feet, 35 so it is hard to find shoes. This is boys’ collection, but still love it).

2 new black trousers: (one form H&M and one from Pull&Bear) I needed both, because all my other trousers were torn. I couldn’t repair them, because the hole is between the tights and that is the most difficult to repair. Especially with me, because I can feel uncomfortable if I feel the patch and the seam on my tights. But they are still at home, waiting to be turned to a bag or something.

Jeans short: from second hand, which I’m really glad I bought, because now I have a short I don’t hate.

Loose mustard trouser: from the Conscious collection as well. I bought that because it was on sale, I loved it, and it was from conscious. If it was normal H&M stuff, I wouldn’t have bought it. I got greenwashed big time.

So as you can see, I’m proudly promote sustainable fashion, but I still have to develop myself. But I feel I learned a lot during this period, I’m proud that I was able to leave shopping behind me, and being honest with myself and with you means that I know in which areas I should work on.

How do you try to reduce your consumption?

last-year-shopping

Az előző posztban nagyon büszkén elemezgettem, hogy mennyire tudatos vásárló vagyok. Hogy ezt bebizonyítsam nektek, összegyűjtöttem az elmúlt évi ruhavásárlásom termését. És az őszintét bevallva nem vagyok elégedett a végeredménnyel. Azt a következtetést vontam le, hogy valóban jócskán lecsökkentettem a fogyasztásomat, de a fő ruhaforrásom még mindig a fast fashion boltok.

Fekete felöltő: a H&M Conscious kollekciójából való. Már nagyon rég óta kerestem egy ilyen felöltőt, amit felvehetek, amikor kicsit hűvösebb van. A kritérium az volt, hogy legyen egyszerű és lehetőleg fekete, ezért amikor megtaláltam ezt, nem is volt kérdés, hogy megveszem-e. Azóta is rendszeresen hordom, tényleg megérte.

Szürke kabát: szintén a Conscious kollekcióból való. Mivel ezt már hidegebb időjárásra van tervezve, ezért nem tudom minden nap hordani, de amikor úgy alakul a hőmérséklet, akkor mindig ezt veszem fel, és imádom. Nagyon stílusosnak érzem benne magam.

Melltartók: Szintén a H&M-ből, de nem a Conscious kollekcióból. Meg is bántam ezt a vásárlást, mert egyáltalán nem kényelmesek. Először a feketét és a fehéret vettem meg (egy csomagban) de kiderült, hogy egyel kisebb a méret mint kellene, ezért kellett vennem egy újat. Az most már méretben jó, de még mindig elég kényelmetlen, úgyhogy itt az ideje találni egy olyan márkát, ahol kényelmes alsóneműket lehet kapni.

Nike: Amikor megvettem, éppen nem volt szükségem egy új pár cipőre, de úgy gondoltam, hogy mivel szürke, ezért illeni fog a ruhatáramhoz, irtó kényelmes (a legkényelmesebb cipőm) és jó a lábamra. Nagyon apró lában van (35) és ezért kihívás rá cipőt találni. Valójában ez is kisfiúknak szánt kollekcióból van, de akkor is imádom.

2 pár fekete nadrág: egy a H&M-ből egy pedig a Pull&Bear-ből. Mind a kettőt azért vettem, mert a másik nadrágjaim tönkrementek. Sajnos pont a lába között szakadt ki mind a kettő, olyan helyen, amit nagyon nehez megjavítani. Legalábbis nekem, mert engem kifejezetten irritál az érzés, amikor a combomnál ott van egy varrás. De mindkét nadrág otthon várja, hogy át legyenek dolgozva táskává.

Farmer sort: second hand boltból. Nagyon örülök neki, mert így végre van egy olyan rövidnadrágom,amit nem utálok.

Mustársárga nadrág: szintén a H&M conscious kollekciójából. Azért vettem meg ezt a nadrágot, mert nagyon tetszett, ráadásul le volt árazva, és a conscious kollekcióból volt. Ha normál H&M lett volna, nem vettem volna meg.

Szóval amint látjátok, nagyon büszkén hirdetem a fenntartható divatot, és húzom le a fast fashion boltokat, de én sem vagyok tökéletes. Nekem is van még mit tanulnom, de úgy gondolom, hogy őszintének lenni magammal, és veletek annyit jelent, hogy tisztán látni a problémákat, és tudatosan fejleszteni azokat a területeket, amiben gyengébb vagyok. Mindennek ellenére én büszke vagyok, hogy nemet tudok mondani a shoppingolásra, és az elmúlt időszakban nagyon sokat tanultam és fejlődtem. Ez egy folyamat, akármennyire is perfekcionista vagyok, nem várhatom el magamtól, hogy egyik napról a másikra tökéletes tudatos vásárló legyek. De jó úton vagyok, és minden nap igyekszem, hogy még közelebb kerüljek a célomhoz.

Ti mit tesztek azért, hogy csökkentsétek a fogyasztásotokat?

MY JOURNEY

minimal1

I’ve just realized it’s been a year since I moved to Denmark. Which is the starting point of my transformation. By transformation I mean from a fast fashion junkie to a conscious customer.

Before I moved to Denmark, I felt there is nothing wrong with my consumption: I buy clothes sometimes, mostly second hand, so it is not a big deal. I paid attention on environmental issues back than as well, not as much as I do today, but definitely more than other people. I collected the trash selectively, reused plastic bags and I felt I was doing everything I could. Looking back, I’m ashamed. I have so many clothes I never even touched once, and I didn’t realize I buy too much. It is a huge problem, not only with me, but in general. People can not measure their consumption.

And then everything changed. In September I moved to Denmark, and I realized my money source is not infinite. I stopped buying clothes, and unnecessary stuff (like silly stuff from Butlers or Tiger that you buy because it’s funny). I kept everything minimal, and I liked it. I liked that my room was very simple, not stuffed with useless pots and bowls and vases, and I also liked that I don’t spend money on clothing. I don’t remember a specific event that made me change from a need to be minimalist to a conscious minimalist, I just know that sometime between Septembers – December it happened. I remember when I went home for Christmas, I hated fast fashion, I did not want to go shopping (before, I was the first in the mall during the sales). And since then I learned more, I become even more conscious, not only in fashion but in consumption overall. I bought only a few clothes in the past year, only what was necessary, I’m trying to buy less plastic packaged food (it’s not going so good so far) avoid impulse buying (going pretty good) say no to the things I know I won’t use that much (I’m really good at it).

I’m really glad that I find sustainability, (or sustainability found me) because since then it has become my passion. Before Denmark, I was very lost, didn’t know what I was going to do with my life. I was looking for a purpose. Now  I have one: become a sustainable person, who I can be proud of, live a simple, zero waste, slow life, focused on the people around me, instead of the material belongings and educate people about fashion, sustainability and consumerism. With recoded my purpose it to start this education, show you my progress, and inspire you to become more conscious customer. Hope you will join me on this beautiful journey.

minimal-mood-1

 

Nemrég realizáltam, hogy több mint egy éve költöztem ki Dániába. Ami azért fontos, mert ez jelzi az átalakulásom kezdetét. Átalakulás alatt az őrült fast fashion fogyasztóból a tudatos fogyasztóvá válásomat értem.

Mielőtt elköltöztem volna Dániába, nem éreztem, hogy probléma lenne a fogyasztói szokásaimmal. Néha vettem pár ruhát, de azok is általában használt ruhák voltak, úgyhogy úgy éreztem az belefér. Már akkor is figyeltem a környezettudatos életmódra, nem annyira, mint ma, de már akkor is jobban, mint a legtöbb ember. Szelektíven gyűjtöttem a szemetet, újra felhasználtam a nejlonzacskókat, és úgy éreztem minden tőlem telhetőt megteszek a környezetért. Visszanézve szégyellem magam. Annyi ruhám van, amikhez még csak hozzá sem értem, és egyszerűen nem vettem észre, hogy túl sokat vásárolok. Úgy gondoltam, hogy ez teljesen normális, hogy halmozom a ruhákat, és aztán nem is hordom őket. Ez egy óriási probléma. Nem csak az én problémám, hanem az emberek többségének is, hiszen nem tudjuk felérni a fogyasztásunk mértéket.

Aztán minden megváltozott. Szeptemberben elköltöztem Dániába, és fel kellett ismernem, hogy a pénzforrásom bizony nem végtelen. Leálltam a ruhavásárlással, nem vettem felesleges dolgokat (mint például a Butlerses vagy Tigeres cuccok, amiket megveszel, mert olyan vicces). Nagyon minimálisra vettem mindent, és azon kaptam magam, hogy tetszik ez így nekem. Tetszett, hogy a szobám nem volt telezsúfolva haszontalan dekorációs elemekkel (pl. tálakkal, vázákkal), és tetszett, hogy nem költök pénzt ruhákra. Nem tudom felidézni az eseményt, ami kényszer minimalistából átbillentett tudatos minimalistává, de biztos vagyok benne, hogy valahol Szeptember és December között történt. Decemberben, amikor hazalátogattam már utáltam a fast fashion boltokat, nem akartam elmenni, vásárolni (míg régebben én voltam az első a leárazásokon). Azóta sokat tanultam, fejlődtem, sokkal tudatosabb lettem, nemcsak a divat tekintetében, hanem úgy általában a fogyasztásommal kapcsolatba. Az elmúlt egy évben csak pár darab ruhát vásároltam, csak olyat, amire szükségem volt, próbálok minél kevesebb műanyag csomagolású terméket venni (ez nem megy olyan jól), elkerülni az impulzív vásárlást (egész jól megy) és nemet mondani azokra, amiket tudom, hogy nem használnék ki teljesen (nagyon jól megy).

Nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltam a fenntarthatóság problémakörre (vagy az talált rám), mert azóta a szenvedélyemmé vált. Mielőtt kiköltöztem volna, csapongtam az életemben, nem tudtam mihez kezdjek, nem volt célom. Most már szerencsére van: olyan fenntartható életvitel kialakítása, amire büszke vagyok, a fogyasztásom minimalizálása, egyszerű, lassú életforma, a tárgyi dolgok helyett a körülöttem lévő emberekre, élményekre koncentrálni, és mindezt továbbadni minél több embernek. Tanítani a fenntartható divatról, a fogyasztói társadalomról. A blog az első lépés efelé. Azt szeretném, hogy minél több emberhez eljussanak a gondolataim, hogy bemutassam az én változásomat és ezzel másokat is ösztönözzek a változásra. Remélem egyszer majd ti is csatlakoztok hozzám.

FASHION PSYCHOLOGY

Customer behaviour is a very complex field of study. It involves psychology, sociology, marketing and a lot more. I’m not an expert (yet) but based on my observations, I have some theories which I would like to share whit you.

Fashion is really powerful: it can express the personality, values, wealth, it can be addictive, can be a lifetime career, can change someone’s life etc. We can approach fashion from many different viewpoints, but one thing is for sure: fashion is everywhere. Even if we think we do not care about fashion, most probably it isn’t true. We are under continuous marketing pressure: celebrity styles, runway shows, bloggers, magazines, social media, not mentioning the direct marketing like advertising and promotions. These impacts has a very strong effect on how we feel about different styles, body shapes, colours.

In our modern world, we are overwhelmed. We might not feel it in everyday life, but we really are. We use smart phones every hour, checking Facebook, Instagram, newsfeeds getting new information, we work hard during the day to achieve the career goals which was set based on unreal expectations, we cook, watch movies, meet friends, do sports, go to parties. Don’t you feel sometimes this is too much? That you don’t have time for yourself? When was the last time you fall asleep not watching a movie? When was the last time when you read a book on the bus instead of scrolling Facebook? When was the last time when you stopped for an hour, just sat down, and started to think about your goals, your values, your life? And this is what I mean when I say overwhelmed. There are too many things going on in our life, so we never stop, never feel we need some time to put the things in the right places. Because there is always something that distracts us.

And I believe that this is the foundation of our consumerist society. That we rather go shopping, distract ourselves than to sit down and face our problems.

I believe one of the main problem is that many people lost, or never find their identity in this hectic world. People try to comply with all the expectations created by (be well dressed, be intelligent, be social, be attractive etc.) that they forget to find their own identity.

Let’s look at my example. I never felt confident with people. I never liked being in a big group of people, I prefer a small circle of friends. But in the school, it was kind of an expectation to be outgoing, to be friendly with everybody. I never felt I’m that kind of girl, but I wanted to be, because otherwise, I’m the lame one, no one wants to talk to me. So I pretended I was very social and outgoing, but I was never comfortable with it. I couldn’t find my identity because I always wanted to comply with the expectations. I struggled so much between 17-24, I was depressed many times, I visited psychologist, coach, kinesiology (I don’t even believe in this kind of stuff, but I was very desperate) but nothing helped. Then I miraculously got accepted to VIA University in Denmark, and everything has changed. I moved to a small city in Denmark, completely alone, no friends no family there. I spent a lot of time by myself at first, and I realized I didn’t mind at all. And then come more revelations about my personality. I had time to think about them, to accept them, to make advantage of them. Today I’m 100% more confident in my skin than I was a year ago and I couldn’t be happier. It was a though period, but totally worth it. Today I’m trying to push my limits, go to events by myself, not because I want be the most social person, but because I would like to meet people like me: who cares about sustainability, who thinks fast fashion sucks. I’m fully aware who I am, and my intention is not to be someone I’m not, but get out of my comfort zone, because this is how I can learn, develop and grow.

When I was in my insecure period my consumption skyrocketed. I was buying new clothes every season, went shopping almost every week. But since I moved to Denmark, I stopped buying clothes, because I realized, it is not going to change who I am. I’m not saying I don’t want to be stylish, I just don’t feel the pressure any more to wear the latest trends. I feel confident in my skin, I feel confident with my style. Very simple.

And I believe people would need more time, to think about themselves to realize that this excessive consumption is not the solution, it’s just a side-effect of their unsolved problems. And here comes what I mentioned in the beginning: people distract themselves with shopping. They are under the pressure of social compliance. They don’t really have self-consciousness, they don’t really have time to find themselves, and therefore they try to hide under the latest trends. So fashion really is powerful, not only because it is everywhere, but because it gives the false impression of solving problems, but in reality it only deepens them.

Képtalálat a következőre: „fashion closet”

before

Képtalálat a következőre: „minimal closet”

after


A fogyasztói szokások tanulmányozása nagyon komplex terület: van benne pszichológia, marketing, szociológia, és még rengeteg más tudományág is. Én nem vagyok szakértő ezen a területen (még), de van pár teóriám, amit meg szeretnék megosztani veletek.

A divatnak hatalmas ereje van: kifejezheti a személyiséget, értékeket, vagyont, okozhat függőséget, megváltoztathatja valaki életét, stb. Nagyon sok féle szempontból közelíthetjük meg a divat témát, de egy biztos: a divat átszövi az egész életünket. Akkor is foglalkozunk vele, ha nem akarunk: celebstílusok, divatbemutatók, bloggerek, magazinok, social media, és a közvetlen marketing hatásokról nem is beszéltünk még, mint például a hirdetések és a promóciók. Ezek a hatások nagyban meghatározzák, hogy hogyan érzünk egy stílus, egy testalkat vagy egy szín iránt.

Ebben a modern világban, túl vagyunk terhelve. Lehet, hogy a mindennapokban nem tűnik fel, de így van. Minden órában csekkoljuk a Facebook-ot meg az Instagram-ot, napközben keményen dolgozunk a céljainkért, amik nagy valószínűséggel irreális elvárások alapján állítottunk fel magunknak, főzünk, mosunk, barátokkal találkozunk, sportolunk, bulizni járunk. Te nem érezed néha, hogy ez már túl sok? Mikor volt utoljára, hogy könyvet olvastál a buszon, ahelyett, hogy a facebook-odat görgetted volna? Mikor volt utoljára, hogy úgy aludtál el, hogy nem egy filmet néztél? Mikor volt utoljára, hogy csak úgy leültél egy órára, és elgondolkoztál azon, hogy mik a céljaid az életben, ki is vagy valójában, mi az értékrended? Ezt értem túlterheltség alatt. Állandóan van valami, ami leköti a figyelmünket, így sosem érezzük, hogy ideje lenne rendbetenni a dolgainkat, és elgondolkozni, hogy honnan hová tartunk. Mert mindig van más, amivel el tudjuk foglalni magunkat.

Úgy gondolom ez a fogyasztói társadalom alapproblémája. Inkább elmegyünk vásárolni, mint hogy szembenézzünk a problémáinkkal. Inkább veszünk egy tonna ruhát, hogy ne kelljen döntést hoznunk, hogy valójában mi a stílusom, ki is vagyok én. Szerintem a modern világ egyik legsúlyosabb problémája, hogy az emberek elvesztették, vagy sosem találták meg a saját identitásukat. A túl sok figyelemelvonó tényező, a virtuális valóság annyira lefoglalja az embereket, hogy sosem érzik úgy, hogy meg kéne találniuk a saját útjukat. Inkább egyfajta megfelelési kényszer alatt vannak (legyél jól öltözött, legyél intelligens, legyél vonzó, legyél gazdag) így ahelyett hogy önmagukra találnának, mások elvárásainak tesznek eleget.

Nézzük csak az én példámat. Sosem éreztem magma kényelmesen nagy társaságban. Én a kicsi, baráti kört szeretem. De amíg iskolába jártam, állandóan éreztem a nyomást; hogyha nem vagyok mindenkivel nagyon kedves, beszédes, szociális, akkor én vagyok a különc, és senki nem akar majd velem beszélni. Szóval úgy tettem, mintha tényleg rettenetesen szociális lennék, de soha nem éreztem jól magma. A 17-24 időszak kínszenvedés volt. Nem akartam, nem tudtam elfogadni, hogy én nem az vagyok, akinek lennem kéne, pszichológushoz jártam, voltam coachnál és kineziológusnál (még ha nem is hiszek ebben a hókuszpókuszos dologban, de nagyon elkeseredett voltam) Aztán csodálatos módon felvettek a VIA University-re Dániában. Ott minden megváltozott. Kiköltöztem egy Dán kisvárosba egyedül, család és barátok nélkül. Az első időben nagyon sokat voltam egyedül, és azt vettem észre, hogy egyáltalán nem bánom. Aztán szépen lassan jött a többi felfedezés is a személyiségemmel kapcsolatban, amiket azelőtt nem mertem vagy nem akartam bevallani magamnak, mert féltem, akkor nem illenék bele az “elvárt”kategóriába. Szerencsére sok időm volt gondolkozni, elfogadni ezeket a személyiségjegyeket, és az előnyömre fordítani őket. Ma már 100% -osan elfogadom magamat, ahogy vagyok, de kellett hozzá az az idő, és az az egyedüllét, ami sok embernek manapság nem adatik meg. Ma már a személyiségem teljes tudatában járok el eseményekre, és nem azért, mert be akarom bizonyítani, hogy mennyire szociális vagyok, hanem azért, mert szeretnék olyan emberekkel találkozni, akik hasonlóan gondolkodnak a fenntarthatóságról és a divatról, mint én.

A lelki kiegyensúlyozatlanság meglátszik a fogyasztási szokásaimban is: amíg a bizonytalan időszakomban voltam, halmoztam a ruhákat, mert azt gondoltam, h minél több ruhám van, annál több vagyok. De mióta elfogadtam magma, teljesen leálltam, mert rájöttem, hogy a ruhák nem fogják megváltoztatni azt, aki valójában, vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék stílusos lenni, csak azt jelenti, hogy nem érzem, hogy a legújabb trendeket kell hordanom ahhoz, hogy kifejezzem magam a saját stílusommal. Végre jól érzem magma a bőrömben, jól érzem magma a stílusommal. Ennyire egyszerű.

Úgy gondolom, hogy minden embernek szüksége lenne relax időre, amikor el tudnak gondolkodni a saját értékeiken, céljaikon (ahogy én is tettem) és így felismernék, hogy a túlzott fogyasztás nem a megoldás a problémára, hanem a probléma egyik mellékhatása. És itt kapcsolódunk vissza ahhoz, amit a post elején írtam: az emberek inkább elterelik a figyelmüket a vásárlással, minthogy beismerjék, hogy problémájuk van, és tegyenek ellene. Sok embernek nincs öntudata, nincs idejük gondolkozni magukon, ezért a legújabb trendek mögé rejtőznek. Tehát a divatnak tényleg hatalmas ereje van, nem csak azért mert a mindennapi életünk elhanyagolhatatlan része, hanem azért mert azt az érzést kelti, hogy megoldást kínál a problémákra, de valójában csak még súlyosabbá teszi azokat.