FASHION PSYCHOLOGY

Customer behaviour is a very complex field of study. It involves psychology, sociology, marketing and a lot more. I’m not an expert (yet) but based on my observations, I have some theories which I would like to share whit you.

Fashion is really powerful: it can express the personality, values, wealth, it can be addictive, can be a lifetime career, can change someone’s life etc. We can approach fashion from many different viewpoints, but one thing is for sure: fashion is everywhere. Even if we think we do not care about fashion, most probably it isn’t true. We are under continuous marketing pressure: celebrity styles, runway shows, bloggers, magazines, social media, not mentioning the direct marketing like advertising and promotions. These impacts has a very strong effect on how we feel about different styles, body shapes, colours.

In our modern world, we are overwhelmed. We might not feel it in everyday life, but we really are. We use smart phones every hour, checking Facebook, Instagram, newsfeeds getting new information, we work hard during the day to achieve the career goals which was set based on unreal expectations, we cook, watch movies, meet friends, do sports, go to parties. Don’t you feel sometimes this is too much? That you don’t have time for yourself? When was the last time you fall asleep not watching a movie? When was the last time when you read a book on the bus instead of scrolling Facebook? When was the last time when you stopped for an hour, just sat down, and started to think about your goals, your values, your life? And this is what I mean when I say overwhelmed. There are too many things going on in our life, so we never stop, never feel we need some time to put the things in the right places. Because there is always something that distracts us.

And I believe that this is the foundation of our consumerist society. That we rather go shopping, distract ourselves than to sit down and face our problems.

I believe one of the main problem is that many people lost, or never find their identity in this hectic world. People try to comply with all the expectations created by (be well dressed, be intelligent, be social, be attractive etc.) that they forget to find their own identity.

Let’s look at my example. I never felt confident with people. I never liked being in a big group of people, I prefer a small circle of friends. But in the school, it was kind of an expectation to be outgoing, to be friendly with everybody. I never felt I’m that kind of girl, but I wanted to be, because otherwise, I’m the lame one, no one wants to talk to me. So I pretended I was very social and outgoing, but I was never comfortable with it. I couldn’t find my identity because I always wanted to comply with the expectations. I struggled so much between 17-24, I was depressed many times, I visited psychologist, coach, kinesiology (I don’t even believe in this kind of stuff, but I was very desperate) but nothing helped. Then I miraculously got accepted to VIA University in Denmark, and everything has changed. I moved to a small city in Denmark, completely alone, no friends no family there. I spent a lot of time by myself at first, and I realized I didn’t mind at all. And then come more revelations about my personality. I had time to think about them, to accept them, to make advantage of them. Today I’m 100% more confident in my skin than I was a year ago and I couldn’t be happier. It was a though period, but totally worth it. Today I’m trying to push my limits, go to events by myself, not because I want be the most social person, but because I would like to meet people like me: who cares about sustainability, who thinks fast fashion sucks. I’m fully aware who I am, and my intention is not to be someone I’m not, but get out of my comfort zone, because this is how I can learn, develop and grow.

When I was in my insecure period my consumption skyrocketed. I was buying new clothes every season, went shopping almost every week. But since I moved to Denmark, I stopped buying clothes, because I realized, it is not going to change who I am. I’m not saying I don’t want to be stylish, I just don’t feel the pressure any more to wear the latest trends. I feel confident in my skin, I feel confident with my style. Very simple.

And I believe people would need more time, to think about themselves to realize that this excessive consumption is not the solution, it’s just a side-effect of their unsolved problems. And here comes what I mentioned in the beginning: people distract themselves with shopping. They are under the pressure of social compliance. They don’t really have self-consciousness, they don’t really have time to find themselves, and therefore they try to hide under the latest trends. So fashion really is powerful, not only because it is everywhere, but because it gives the false impression of solving problems, but in reality it only deepens them.

Képtalálat a következőre: „fashion closet”

before

Képtalálat a következőre: „minimal closet”

after


A fogyasztói szokások tanulmányozása nagyon komplex terület: van benne pszichológia, marketing, szociológia, és még rengeteg más tudományág is. Én nem vagyok szakértő ezen a területen (még), de van pár teóriám, amit meg szeretnék megosztani veletek.

A divatnak hatalmas ereje van: kifejezheti a személyiséget, értékeket, vagyont, okozhat függőséget, megváltoztathatja valaki életét, stb. Nagyon sok féle szempontból közelíthetjük meg a divat témát, de egy biztos: a divat átszövi az egész életünket. Akkor is foglalkozunk vele, ha nem akarunk: celebstílusok, divatbemutatók, bloggerek, magazinok, social media, és a közvetlen marketing hatásokról nem is beszéltünk még, mint például a hirdetések és a promóciók. Ezek a hatások nagyban meghatározzák, hogy hogyan érzünk egy stílus, egy testalkat vagy egy szín iránt.

Ebben a modern világban, túl vagyunk terhelve. Lehet, hogy a mindennapokban nem tűnik fel, de így van. Minden órában csekkoljuk a Facebook-ot meg az Instagram-ot, napközben keményen dolgozunk a céljainkért, amik nagy valószínűséggel irreális elvárások alapján állítottunk fel magunknak, főzünk, mosunk, barátokkal találkozunk, sportolunk, bulizni járunk. Te nem érezed néha, hogy ez már túl sok? Mikor volt utoljára, hogy könyvet olvastál a buszon, ahelyett, hogy a facebook-odat görgetted volna? Mikor volt utoljára, hogy úgy aludtál el, hogy nem egy filmet néztél? Mikor volt utoljára, hogy csak úgy leültél egy órára, és elgondolkoztál azon, hogy mik a céljaid az életben, ki is vagy valójában, mi az értékrended? Ezt értem túlterheltség alatt. Állandóan van valami, ami leköti a figyelmünket, így sosem érezzük, hogy ideje lenne rendbetenni a dolgainkat, és elgondolkozni, hogy honnan hová tartunk. Mert mindig van más, amivel el tudjuk foglalni magunkat.

Úgy gondolom ez a fogyasztói társadalom alapproblémája. Inkább elmegyünk vásárolni, mint hogy szembenézzünk a problémáinkkal. Inkább veszünk egy tonna ruhát, hogy ne kelljen döntést hoznunk, hogy valójában mi a stílusom, ki is vagyok én. Szerintem a modern világ egyik legsúlyosabb problémája, hogy az emberek elvesztették, vagy sosem találták meg a saját identitásukat. A túl sok figyelemelvonó tényező, a virtuális valóság annyira lefoglalja az embereket, hogy sosem érzik úgy, hogy meg kéne találniuk a saját útjukat. Inkább egyfajta megfelelési kényszer alatt vannak (legyél jól öltözött, legyél intelligens, legyél vonzó, legyél gazdag) így ahelyett hogy önmagukra találnának, mások elvárásainak tesznek eleget.

Nézzük csak az én példámat. Sosem éreztem magma kényelmesen nagy társaságban. Én a kicsi, baráti kört szeretem. De amíg iskolába jártam, állandóan éreztem a nyomást; hogyha nem vagyok mindenkivel nagyon kedves, beszédes, szociális, akkor én vagyok a különc, és senki nem akar majd velem beszélni. Szóval úgy tettem, mintha tényleg rettenetesen szociális lennék, de soha nem éreztem jól magma. A 17-24 időszak kínszenvedés volt. Nem akartam, nem tudtam elfogadni, hogy én nem az vagyok, akinek lennem kéne, pszichológushoz jártam, voltam coachnál és kineziológusnál (még ha nem is hiszek ebben a hókuszpókuszos dologban, de nagyon elkeseredett voltam) Aztán csodálatos módon felvettek a VIA University-re Dániában. Ott minden megváltozott. Kiköltöztem egy Dán kisvárosba egyedül, család és barátok nélkül. Az első időben nagyon sokat voltam egyedül, és azt vettem észre, hogy egyáltalán nem bánom. Aztán szépen lassan jött a többi felfedezés is a személyiségemmel kapcsolatban, amiket azelőtt nem mertem vagy nem akartam bevallani magamnak, mert féltem, akkor nem illenék bele az “elvárt”kategóriába. Szerencsére sok időm volt gondolkozni, elfogadni ezeket a személyiségjegyeket, és az előnyömre fordítani őket. Ma már 100% -osan elfogadom magamat, ahogy vagyok, de kellett hozzá az az idő, és az az egyedüllét, ami sok embernek manapság nem adatik meg. Ma már a személyiségem teljes tudatában járok el eseményekre, és nem azért, mert be akarom bizonyítani, hogy mennyire szociális vagyok, hanem azért, mert szeretnék olyan emberekkel találkozni, akik hasonlóan gondolkodnak a fenntarthatóságról és a divatról, mint én.

A lelki kiegyensúlyozatlanság meglátszik a fogyasztási szokásaimban is: amíg a bizonytalan időszakomban voltam, halmoztam a ruhákat, mert azt gondoltam, h minél több ruhám van, annál több vagyok. De mióta elfogadtam magma, teljesen leálltam, mert rájöttem, hogy a ruhák nem fogják megváltoztatni azt, aki valójában, vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék stílusos lenni, csak azt jelenti, hogy nem érzem, hogy a legújabb trendeket kell hordanom ahhoz, hogy kifejezzem magam a saját stílusommal. Végre jól érzem magma a bőrömben, jól érzem magma a stílusommal. Ennyire egyszerű.

Úgy gondolom, hogy minden embernek szüksége lenne relax időre, amikor el tudnak gondolkodni a saját értékeiken, céljaikon (ahogy én is tettem) és így felismernék, hogy a túlzott fogyasztás nem a megoldás a problémára, hanem a probléma egyik mellékhatása. És itt kapcsolódunk vissza ahhoz, amit a post elején írtam: az emberek inkább elterelik a figyelmüket a vásárlással, minthogy beismerjék, hogy problémájuk van, és tegyenek ellene. Sok embernek nincs öntudata, nincs idejük gondolkozni magukon, ezért a legújabb trendek mögé rejtőznek. Tehát a divatnak tényleg hatalmas ereje van, nem csak azért mert a mindennapi életünk elhanyagolhatatlan része, hanem azért mert azt az érzést kelti, hogy megoldást kínál a problémákra, de valójában csak még súlyosabbá teszi azokat.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s