MY JOURNEY

minimal1

I’ve just realized it’s been a year since I moved to Denmark. Which is the starting point of my transformation. By transformation I mean from a fast fashion junkie to a conscious customer.

Before I moved to Denmark, I felt there is nothing wrong with my consumption: I buy clothes sometimes, mostly second hand, so it is not a big deal. I paid attention on environmental issues back than as well, not as much as I do today, but definitely more than other people. I collected the trash selectively, reused plastic bags and I felt I was doing everything I could. Looking back, I’m ashamed. I have so many clothes I never even touched once, and I didn’t realize I buy too much. It is a huge problem, not only with me, but in general. People can not measure their consumption.

And then everything changed. In September I moved to Denmark, and I realized my money source is not infinite. I stopped buying clothes, and unnecessary stuff (like silly stuff from Butlers or Tiger that you buy because it’s funny). I kept everything minimal, and I liked it. I liked that my room was very simple, not stuffed with useless pots and bowls and vases, and I also liked that I don’t spend money on clothing. I don’t remember a specific event that made me change from a need to be minimalist to a conscious minimalist, I just know that sometime between Septembers – December it happened. I remember when I went home for Christmas, I hated fast fashion, I did not want to go shopping (before, I was the first in the mall during the sales). And since then I learned more, I become even more conscious, not only in fashion but in consumption overall. I bought only a few clothes in the past year, only what was necessary, I’m trying to buy less plastic packaged food (it’s not going so good so far) avoid impulse buying (going pretty good) say no to the things I know I won’t use that much (I’m really good at it).

I’m really glad that I find sustainability, (or sustainability found me) because since then it has become my passion. Before Denmark, I was very lost, didn’t know what I was going to do with my life. I was looking for a purpose. Now  I have one: become a sustainable person, who I can be proud of, live a simple, zero waste, slow life, focused on the people around me, instead of the material belongings and educate people about fashion, sustainability and consumerism. With recoded my purpose it to start this education, show you my progress, and inspire you to become more conscious customer. Hope you will join me on this beautiful journey.

minimal-mood-1

 

Nemrég realizáltam, hogy több mint egy éve költöztem ki Dániába. Ami azért fontos, mert ez jelzi az átalakulásom kezdetét. Átalakulás alatt az őrült fast fashion fogyasztóból a tudatos fogyasztóvá válásomat értem.

Mielőtt elköltöztem volna Dániába, nem éreztem, hogy probléma lenne a fogyasztói szokásaimmal. Néha vettem pár ruhát, de azok is általában használt ruhák voltak, úgyhogy úgy éreztem az belefér. Már akkor is figyeltem a környezettudatos életmódra, nem annyira, mint ma, de már akkor is jobban, mint a legtöbb ember. Szelektíven gyűjtöttem a szemetet, újra felhasználtam a nejlonzacskókat, és úgy éreztem minden tőlem telhetőt megteszek a környezetért. Visszanézve szégyellem magam. Annyi ruhám van, amikhez még csak hozzá sem értem, és egyszerűen nem vettem észre, hogy túl sokat vásárolok. Úgy gondoltam, hogy ez teljesen normális, hogy halmozom a ruhákat, és aztán nem is hordom őket. Ez egy óriási probléma. Nem csak az én problémám, hanem az emberek többségének is, hiszen nem tudjuk felérni a fogyasztásunk mértéket.

Aztán minden megváltozott. Szeptemberben elköltöztem Dániába, és fel kellett ismernem, hogy a pénzforrásom bizony nem végtelen. Leálltam a ruhavásárlással, nem vettem felesleges dolgokat (mint például a Butlerses vagy Tigeres cuccok, amiket megveszel, mert olyan vicces). Nagyon minimálisra vettem mindent, és azon kaptam magam, hogy tetszik ez így nekem. Tetszett, hogy a szobám nem volt telezsúfolva haszontalan dekorációs elemekkel (pl. tálakkal, vázákkal), és tetszett, hogy nem költök pénzt ruhákra. Nem tudom felidézni az eseményt, ami kényszer minimalistából átbillentett tudatos minimalistává, de biztos vagyok benne, hogy valahol Szeptember és December között történt. Decemberben, amikor hazalátogattam már utáltam a fast fashion boltokat, nem akartam elmenni, vásárolni (míg régebben én voltam az első a leárazásokon). Azóta sokat tanultam, fejlődtem, sokkal tudatosabb lettem, nemcsak a divat tekintetében, hanem úgy általában a fogyasztásommal kapcsolatba. Az elmúlt egy évben csak pár darab ruhát vásároltam, csak olyat, amire szükségem volt, próbálok minél kevesebb műanyag csomagolású terméket venni (ez nem megy olyan jól), elkerülni az impulzív vásárlást (egész jól megy) és nemet mondani azokra, amiket tudom, hogy nem használnék ki teljesen (nagyon jól megy).

Nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltam a fenntarthatóság problémakörre (vagy az talált rám), mert azóta a szenvedélyemmé vált. Mielőtt kiköltöztem volna, csapongtam az életemben, nem tudtam mihez kezdjek, nem volt célom. Most már szerencsére van: olyan fenntartható életvitel kialakítása, amire büszke vagyok, a fogyasztásom minimalizálása, egyszerű, lassú életforma, a tárgyi dolgok helyett a körülöttem lévő emberekre, élményekre koncentrálni, és mindezt továbbadni minél több embernek. Tanítani a fenntartható divatról, a fogyasztói társadalomról. A blog az első lépés efelé. Azt szeretném, hogy minél több emberhez eljussanak a gondolataim, hogy bemutassam az én változásomat és ezzel másokat is ösztönözzek a változásra. Remélem egyszer majd ti is csatlakoztok hozzám.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s