Say no to exploitation

If you read my blog, I’m 95% sure you know what Fashion Revolution is. If you are in the 5% here is a small summary: Fashion Revolution is a global movement that challenges the unethical and unsustainable fashion practices. It was born on the day of the Rana Plaza collapse in April 24th 2013. Since then, every April consumers ask brand about the manufacturing by using #whomademyclothes in social media.

Képtalálat a következőre: „fashion revolution”

What I really like about Fashion Revolution is that it is a „pro-fashion” movement, which means they try to engage people in positive actions rather than naming and shaming brands. Fashion Revolution is for the people who can see that the current system is socially and environmentally not sustainable and they want to do something about it. You can also be a part of the revolution in several ways, for example express your concerns by posting pictures with #whomademyclothes or host an event and start a conversation about the topic.

fashrev

Fashion Revolution week (24-30 April in 2017) is the apex of the all year around movement. Several events are organized to raise awareness about the impact of fashion. This year Hungary has joined the movement, and we have 2 awesome events.

Although I think it is great to have a week when we talk more about the impact of fashion, I believe it should be an everyday issue. You might think that this would be a bit too much, but I’m not talking about posting pictures, or going to events every day. You can integrate small actions to your everyday life that helps to make fashion more sustainable.

Here are some guidelines how you can take part in Fashion Revolution every day of the year:

  • Take care of your clothes: If you wash and dry your clothes carefully they will stay beautiful for longer. And if something happens you can always try repare before buy a new one.
  • Buy less: This is my favorite part, because I also minimized my fashion consumption in the past year, and it works very well for me. I don’t spend money on needless clothes, rather on experiences that make me happy. Every time before buying a new item, ask yourself: Do I really need this? Does it bring me joy? How many times am I going to wear this? If you feel that the item adds value to your life, buy it. But if it only fills a void created by boredom, stress or loneliness, try to solve the source of the void, not just treat the symptoms.
  • Buy second hand: I can tell from experience that wearing vintage and second hand can be more stylish than throw on trendy items.
  • Ask questions, and think about the consequences.
    • Who made my clothes? In which country? How much money she gets? How is the working environment in the factory?
    • What kind of fabric it is made from? What pollution occurred during the production? Can I recycle it?

Cheese or not, spending your money is voting for a world you want to live in. Let’s vote for a world where workers are paid fair, where there are no unpaid overtime, where nobody dies for your T-shirt, and where your clothes are not killing the planet. Let’s show them that fashion can be fun without exploitation. Let’s ask the brands #whomaemyclothes during the week, and stay conscious about our impact every other week of the year!


95%-ig biztos vagyok benne, hogy aki olvassa a blogomat, az tisztában van azzal, hogy mi is az a Fashion Revolution. Ha esetleg mégis az 5%-ban vagy benne, itt egy rövid összefoglaló: a Fashion Revolution egy olyan nemzetközi mozgalom, ami a divatipar jelenlegi kizsákmányoló, környezetszennyező működésére hívja fel a figyelmet. A mozgalom alapötlete 2013. Április 24.én született meg, amikor is a Rana Plaza összeomlása során 1100 ruhagyári munkás vesztette életét. Azóta minden áprilisban a #whomademylothes (ki gyártotta a ruhámat) kampány keretén belül a vásárlók megkérik a márkákat, hogy tegyék átláthatóvá az ellátási láncukat, és mutassák meg, hogy milyen körülmények között készülnek a ruhák.

Ami nagyon szimpatikus számomra, hogy ez egy „pro-fashion” mozgalom, ami azt jelenti, hogy ahelyett hogy ujjal mutogatnának a márkákra, hogy ki mit nem csinál jól, inkább a fogyasztókat ösztönzik tudatosabb vásárlásra. A Fashion Revolution mozgalom azoknak szól, akik tisztában vannak a jelenlegi rendszer fenntarthatatlanságával, és tenni szeretnének valamit ellene. Te is könnyedén a mozgalom részese lehetsz: posztolj képet amint kifordítva viseled a ruhádat (hogy látszódjon a márkajelzés) és kérdezd meg #whomademyclothes vagy szervezz egy eseményt (ez már inkább a következő évre vonatkozik), ahol a divat köré épül a beszélgetés.

A mai napon kezdődött meg a Fashion Revolutin hét (24-30), ami az egész éves mozgalom tetőpontja. Rengeteg eseményt szerveznek, hogy felhívják a figyelmet a divat negatív hatására. Ebben az évben Magyarország is csatlakozott a mozgalomhoz és 27-én lesz egy izgalmas esemény a Corvinus-on. Gyertek el ti is!

Nagyon örülök, hogy ezen a héten a divat negatív hatása a környezetre és a munkásokra ilyen nagy figyelmet kap, de úgy gondolom, hogy ennek mindennapos témának kéne lennie. Itt most nem arra gondolok, hogy minden nap posztolj képet, vagy járj eseményre, hanem arra, hogy a mindennapi vásárlásod során ne csak arra gondolj hogy „milyen olcsó, majd felveszem egyszer kétszer”, hanem vedd figyelembe a gyártás körülményeit, és a vásárlásod környezeti hatását.

Íme néhány ötlet, hogy hogyan lehetsz tagja napi szinten a Fashion Revolution-nek

  • Vigyázz a ruháidra: Minél kevesebbet és megfelelő programmal mosod a ruháidat annál tovább maradnak jó állapotban. Ha mégis bajuk esne, kidobás helyett próbáld meg megjavítani őket.
  • Vásároj kevesebbet: Ez a kedvenc részem, hiszen én is minimálisra csökkentettem a ruhavásárlást az elmúlt évben, és nagyon bejött. Nem szórom el a pénzt felesleges ruhákra, amik csak állnak a szekrényemben, de soha nem hordom őket. Helyette olyan dolgokra költök, amik valóban fontosak nekem (például utazás, barátokkal való időtöltés). Mielőtt vásárolsz, kérdezd meg magadtól: Tényleg szükségem van erre? Örömet okoz ez nekem? Hányszor fogom én ezt viselni? Ha úgy érzed, hogy az a darab tényleg hozzáad az életedhez, vedd meg. De ha valójában csak az unalom, stressz vagy magány által keltett űrt szeretnéd betölteni egy új cipővel, azt tanácsolom, inkább a probléma gyökerét kezeld, és ne csak a tüneteket próbáld enyhíteni vásárlással.
  • Vásárolj használtat: Tapasztalatból mondom, hogy sokszor a használt \ vintage ruhák sokkal stílusosabbak mint magunkra dobálni a legújabb trendeket, és úgy kinézni mint a próbababák a boltokban.
  • Tegyél fel kérdéseket, és gondolj a következményekre:
    • Ki készítette a ruhámat? Melyik országban? Milyen munkakörülmények között? Mennyi fizetést kapott?
    • Milyen anyagból van a ruha? Milyen szennyeződések keletkeztek az elkészítése során? Újra lehet hasznosítani?

Elcsépelt mondás ide vagy oda, minden vásárlásoddal szavazol, hogy milyen világban szeretnél élni. Szavazzunk egy olyan világra, ahol a munkások fair fizetést kapnak, ahol nem a 80 órás munkahát a normális, ahol senki sem hal meg egy póló miatt és ahol a ruhák nem pusztítják el a földet. Tegyük fel a márkáknak a kérdést ezen a héten: ki készítette a ruhámat? (#whomademyclothes) és vásároljunk tudatosan az év összes többi napján is!

Who am I to disagree with Ellen McArthur? But in this one question I do.

First of all I have to state that I really admire her work, and respect the advancement she and the foundation achieved in circular economy.

If you haven’t heard about her, she the founder of Ellen McArthur Foundation, which promotes circular economy, a groundbreaking model for a sustainable future. The concept of circular economy is based on design for disassembly, and utilize all the materials after disposal of a product. This way, we never have to use raw materials again, because reusing the elements of the old products allows us to have enough supply to create new products. To understand the concept better please watch the video, or read the Circular Design Guide here.

Képtalálat a következőre: „circular economy”

In her speech at the Forum for Agriculture she mentioned something I don’t agree with.

“When I was on the search for solutions what does success look like for our future economy, in a world with finite resources with growing population, much of the conversation was around using less, cutting back, and being careful with use of resources. And what struck me with being careful using resources was even if we are careful of what we have, we still using them up. We still going to run out at the end, we still going to have problems with price volatility and supply challenges. […] And then I started to speak to experts and scientists who maybe thought differently about things. They were looking at a very different model, one which wasn’t linear as a straight line, but much more circular by design. […] And suddenly there is a way whereby you can recover resources through design and reconnect those nutrient loops, reconnect those flows of materials. And that fascinated me because it wasn’t a model whereby we have to slow down our use of resources so that we buy ourselves more time. That was about being restorative, being regenerative. And this was with that idea that we launched Ellen McArthur Foundation to accelerate the transition to this circular economy. […] We work with education young people all over the world to help them to see this more circular path, and they get it immediately because they want to do more, faster, better, not slow down, I demise […]”

So what she says is that there is no intention in circular economy to slow down, but keep up the speed of production or even increase it. And this is something I disagree with, because SLOWING DOWN IS NOT ONLY ABOUT PRESERVING RESOURCES. It is also about increasing personal well-being, decreasing social inequality, a shift from a destructive MINDSET.  In our society overconsumption is a huge problem, not only because we exploit the environment but because it’s a mentality that demolishes the quality of life.

The life of the workers in poor countries is unbearable because they are forced to work long hours under inhumane conditions due to the extreme demand. Yet as consumers in the western world we are never satisfied because we need more, bigger, newer. We are told that increased consumption leads to happiness. Obviously this is not true, so even if we could sustainably keep up the product supply (by reusing all the materials from old products) we shouldn’t do so. We should focus on living a more MINDFUL life, and conscious consumption is a huge part of it.

Of course I understand that even if we slow down we are still going to run out of resources. Indeed, I agree that minimizing the use of resource is not the ultimate solution. I believe that these two ideas (circularity and minimizing) have to happen simultaneously, and by applying both of them we can create a sustainable consumption pattern.

Another obstacle for circular economy is that by the time all the companies of all the countries of all the industries (this is a huge number) acknowledge the relevance of a circular economy (especially under the current political situation in the US) and start to participate, we had already ran out of resources. I as a consumer I can’t influence the supply immediately. Over time if I don’t buy, and a lot of my fellows don’t buy, the supply will decrease. Until than, as a citizen, I can focus on minimizing my own consumption, and spread the idea among people, with post like this.

To sum up, I believe that circular economy is the right model for the future, but it doesn’t mean that we shouldn’t slow down. Indeed as consumers we really should slow down first, to understand that our excessive consumption is only an inadequate response to external pressures imposed on us by the media.

circular economy

Benefits of mindful consumtion for the consumers


Ki vagyok én, hogy ellenkezzek Ellen McArthur-al? Ebben az egy kérdésben mégis megteszem!

Először is szeretném leszögezni, hogy nagyra tartom a munkásságát, és elismeréssel tekintek az eddig elért eredményeire a körkörös gazdaság területén.

Ha még nem hallottatok róla, ő alapította meg az Ellen McArthur Foundationt, aminek a célja a körkörös gazdálkodásra való átállás felgyorsítása. A körforgásos gazdálkodás egy úttörő elképzelés a fenntartható jövő érdekében. A koncepció a már a körforgásban lévő anyagok újrafelhasználásán alapszik. Az első lépésektől kezdve a termékek úgy vannak megtervezve és legyártva, hogy elhasználódás után az egyes elemeket újra fel lehessen használni, és értékvesztés nélkül kerüljenek vissza a gazdasági körforgásba. Ha jobban meg szeretnétek érteni a koncepciót, ezen a magyar oldalon tudtok többet olvasni, illetve az Ellen McArthur Foundation oldalán találtok angol videót is.

A Forum for Agriulture rendezvényen tartott beszédében megemlített valamit, amivel nem értek egyet.

„Amikor a megoldási lehetőségeket kerestem egy fenntartható gazdasági modellhez, egy véges forrásokkal rendelkező világban, ahol a népesség száma folyamatosan nő, a legtöbb szó a csökkentett fogyasztásról, az erőforrások elővigyázatos használatáról esett. Ami zavart engem, az az, hogy annak ellenére, hogy elővigyázatosan használjuk az erőforrásokat, egy idő után így is, úgy is kifogyunk belőlük. […] Aztán elkezdtem beszélgetni szakértőkkel, tudósokkal, akiknek a gondolkodása eltér az átlagostól. Ők az egyenes vonalú gazdaság helyett egy körkörös gazdaságról gondolkoztak ahol az erőforrásokat újra és újra fel lehet használni. Az anyagok áramlása lineáris helyett körkörössé válik, ami azt jeleni, hogy nyers erőforrások helyett a már körforgásban lévő anyagok felhasználásával új termékeket tudunk létrehozni. Így nem kell a fogyasztásunkat csökkenteni, hogy időt nyerjünk magunknak, mert minden erőforrás regeneratív. Ezen elgondolás alapján hoztuk létre az Ellen Mcarthur Foundation-t, aminek a célja a körkörös gazdaságra való átállás felgyorsítása. […] Együtt dolgozunk oktatási intézményekkel, hogy a fiataloknak megmutassuk a körkörös gazdaság előnyeit. Ők egyből megértik a koncepciót, mert minél többet, gyorsabban akarnak csinálni, de lassítani semmi féle képen sem, azt elárulhatom.” (Ez elég szabad fordításra sikeredett, de a lényeg megmaradt)

Tehát amit Ellen McArthur burkoltan elárul, hogy a körkörös gazdaságban nem cél a termékgyártás lecsökkentése, inkább megtartani, vagy növelni a jelenlegi sebességet. Én ezzel mélységesen nem értek, egyet, mert egy lassúbb gazdaság NEM CSAK AZ ERŐFORRÁSOK MEGŐRZÉSÉRŐL SZÓL. Ugyanúgy hozzájárul az ember közérzetének kiegyensúlyozottságához, a szociális egyenlőtlensége csökkentéséhez, és egy egészségesebb gondolkodásmód kialakításához.

A túlfogyasztás nem csak azért óriási probléma, mert kizsákmányoljuk a környezetünket, hanem mert ugyanakkor negatív hatással van az életminőségre. az egyik oldalon vannak a nyomorúságos körülménynek között élő szegényebb ország béli munkások, akik napi 14-16 órákat dolgoznak elviselhetetlen körólmények között, mert akkora az elvárás a megrndelők részéről. A másik oldalon, nyugati fogyasztóként, a társadalom által ránk erőszakolt fogyasztási kultúra miatt sosem érezzük magunkat elégedettnek, mindig valami újra, nagyobbra, többre vágyunk. Elhitetik velünk, hogy minél többet fogyasztunk annál boldogabbak leszünk. Nyilvánvalóan ez nem igaz, ezért azt gondolom, hogy még ha képesek is lennénk fenntarthatóan ugyanilyen gyorsasággal termékeket gyártani, akkor sem kéne így tennünk. Sokkal inkább arra kéne fókuszálnunk, hogy tudatosabban éljünk, aminek a tudatos fogyasztás óriási része.

Természetesen elfogadom, hogy a fogyasztásunk csökkentésének ellenére a véges erőforrások egy idő után kifogynak. Egyetértek azzal, hogy egy lassabb gazdasági termelés nem végleges megoldás, de véleményem szerint a megoldás szerves része. A körkörös gazdaság és a csökkentett erőforrás felhasználás szimultán alkalmazásával tudnánk kialakítani egy fenntartható fogyasztási kultúrát.

Egy másik felmerülő probléma a körkörös gazdálkodással kapcsolatban, hogy mire az összes cég, az összes országban, az összes iparágban (ez egy óriási szám) elismerné a körkörös gazdaság fontosságát, és elkezdené alkalmazni az elveket (főleg e jelenlegi USA béli politikai helyzetre tekintettel) akkorra már rég kifogynánk az utolsó készletekből is.

Én, mint tudatos fogyasztó nem tudom kontrollálni a kínálatot. Természetesen, ha sokáig nem vásárolok rengeteg tudatos vásárlóval együtt, a kereslet csökkenése magával vonná a kínálat csökkenését. De addig amíg ez megtörténik, civilként a saját eco-lábnyomom minimalizálására  koncentrálok, és minél több emberhez szeretném eljuttatni az üzentet, akár blog post formájában is, mint ez itt.

Tehát összefoglalva, egyetértek azzal, hogy a körkörös gazdaság a megfelelő modell a fenntartható gazdasághoz, de ez nem azt jelenti, hogy meg kell tartani ezt az őrült fogyasztási tempót. Sőt, fogyasztóként első lépésként lassítanunk kéne, hogy megértsük, hogy a túlfogyasztásunk egy helytelen reakció a társadalom által ránk erőszakolt irreális elvárásokra.

My journey from meat eater to vegan

I believe if people were more informed\educated about the impact of their consumption, they would make more conscious choices. For example, if they knew about all the pollution and exploitation of the fashion industry they wouldn’t buy cheap, fast clothes every other day. If they knew the psychological effect of the clutter they might stop hoarding all those useless stuff. If they knew about the impact industrial agriculture has on the environment they might stop eating meat, eggs and diary. At least this is what happened to me. As I understood what was going around me, I started to question my decisions and consumption habits.

To understand what is happening first of all I needed to see through the glitzy, idealized absurdness that surrounds us, and look at what the media doesn’t show us. Most people just accepts what is told by the media: buy more clothes, phones, food, consume, consume CONSUME! And most of us accept this, because we grew up in this, we never saw an alternative, we never questioned if this is the right way of living. In this post I would like to show you how I learned about the controversial nature of one issue and why I decided to change my eating habits.

People see meat eating as a daily routine, they never consider the health or environmental impact of meat. I was the same until I saw Cowspiracy a year ago. From that documentary learned how destructive, pollutant, unhealthy industrial agriculture is. And further educating myself on this topic, I learned that industrial agriculture in not only dangerous for the environment, but also for human health, and the animal cruelty is so unbearable I could throw up. In this post, I collected some awesome sources that I used to educate myself because I would like to help you see behind the curtains, and challenge your beliefs about meat.

For me it all started with Cowspiracy – The Sustainability Secret when I learned about the environmental impact of industrial animal agriculture.

Did you know that:

  • 51% of global greenhouse gas emission comes from industrial animal agriculture? Because of the increased methane, which is 30 times stronger greenhouse gas than C2, production during cow digestion.
  • 91% of Amazon deforestation is because the farmers need more space to feed cows? They simply burn down endangered rain-forests to grow either soy to feed the animals or graze cows.
  • 2500 liters of water is needed to prepare 1 hamburger?
  • That land based animal agriculture is number one of water pollution? All the sewage from the farms are washed away by rivers and the final destination is oceans.
  • And on top of all this, consider the food waste. So much resource is used to create the meat, so much pollution is generated, and we throw away 1\3 of our food. What a wasteful circle.

These are just some highlighted facts, but if you watch the movie, you will understand the seriousness of the situation.

After the environmental impact, I learned about the health implication of meat by watching Forks over Knives and a recently released What the Health. Then come the cruelty by watching Earthlings. After all these movies I’m at the point, I’m not even craving meat. And recently I decided to go for a plant based diet (after vegetarian).

My journey toward veganism was long though.

PHASE1: I already tried to go vegetarian a few years back, but at that time, I did it for fun, not because I believed in it., and of course it dind’t last long.

PHASE2: After watching Cowspiracy a year ago, I decided to go vegan, but still craved meat, so I ended up being only flexitarian. Flexitarian is an expression for reduced meat consumption. So I ate meat once a week or so. On the other hand I stopped drinking milk at that point, which was a great achievement, because some day I drank 1 liter of milk.

PHASE3: Since September (2016) I stopped eating meat altogether. That was the result of a miscommunication. I moved in with a family in Amsterdam, and they asked me if I was a vegetarian. I said I was more vegetarian than carnivore. I think they didn’t really understand the concept, because they treated me as a vegetarian. When cooking meat dish, I always had a vegetarian alternative. Better for me, I become a full time vegetarian. At that time I didn’t really eat dairy either.

PHASE4: And recently I saw some movies (Earthlings, What the Health) that finally seal the deal, and I said no to all animal products.

I’m still on my way to total veganism. First of all, I still have some cheese left (very tasty ones indeed) so I’m gonna finish those. And secondly: processed sweets. I’m gonna be in trouble giving up chocolate chip cookies, icecream and other sweets. I cook for myself, so the normal food is no problem. But when I see doughnuts, chocolate cakes and Nutella pancakes on Instagram, I could cry.

sweets

It took me 1 year to go vegan (and still not there) but today I’m really confident with my decision. I’m not doing it for fun or because it is trendy, but because it aligns with my values. I’m proud on my process even though it wasn’t a one day miracle and I hope to inspire you as well to be more conscious about your meat consumption. Maybe if today you start with a meatless Monday, one year later you are vegan. Who knows? Life is tricky.

If you don’t have time for all the films, watch these videos. I’m sure there are tons of vegan videos, but these are what I saw already and find worth to watch.

Gary Yourofsky’speech. He is a radical animal right activist, h speaks agressiveli, but has valid points.

Dairy is f***n scarry, which is basially Earthlings condensed in 5 minutes. Animal cruelty and health issues are explained.

Beyond Carnism TED talk, which approaches meat eating from psychological point of view.


Én hiszek benne, hogyha az emberek tájékozottabbak lennének a fogyasztásuk tényleges hatásával kapcsolatban, akkor igyekeznének átgondolt döntéseket hozni. Például ha megértenék a divatipar által kreált környezetszennyezés és kizsákmányolást, akkor biztosan nem vásárolnának minden második nap olcsó ruhákat. Ha megértenék a zsúfoltág pszichológiai következményeit, akkor nem gyűjtögetnék a felesleges kacatokat. Ha látnák az ipari állattenyésztés hatását, nem ennének állati eredetű termékeket. Legalábbis velem ez történt. Amint megértettem, hogy mi folyik körülöttem, elkezdtem megkérdőjelezni az addig egyértelműnek vélt döntéseimet és fogyasztási szokásaimat. De ahhoz hogy megértsem mi is folyik körülöttem valójában, túl kellett látnom a csillogó, idealizált életképen, amit a média kényszerít rá az emberekre. A legtöbb ember elfogadja a média által diktált életvitelt: vegyél minél több ruhát, mobiltelefont, autót, ételt, fogyassz, költsd a pénzt, és bolfog leszel! Ezeket a berögzült szokásokat nem szoktuk megkérdőjelezni, hiszen ebben nőttünk fel, nem igazán láttunk alternatívát, sosem jutott eszünkbe hogy megkérdezzük: vajon ez a helyes életmód? Ebben a postban leírom, hogy hogyan tudatosult bennem egy mindennapi természetes viselkedésforma helytelensége, és miért döntöttem úgy, hogy étrendet váltok.

A legtöbb ember a húsfogyasztást napi rutinnak tekinti, sosem kérdőjelezte meg a hús környezetre vagy egészségre gyakorolt hatását. Én is így voltam ezzel, egészen egy évvel ezelőttig, amikor megnéztem a Cowspiracy című dokumentumfilmet. Ebből a filmből megtudtam, hogy az ipari állattenyésztés valójában mennyire ártalmas a környezetre a rengeteg szennyeződéssel és erdőirtással. Tovább érdeklődve a téma iránt azt is megtudtam, hogy a húsevés nem csak a környezetre káros, de valójában az egészségre is, és mindezen felül olyan állatkínzás zajlik a farmokon, hogy hányni tudnék. Összegyűjtöttem nektek azokat a filmeket, amik segítettek nekem meglátni a valóságot.

Minden a Cowspiracy című filmmel kezdődött, ami az ipari állattenyésztés környezetre gyakorolt hatását járja körbe.

Tudtátok például, hogy:

  • Az üvegházhatású gázok 51% -ért az ipari állattartás a felelős? A tehenek emésztés közben nagy mennyiségű metán gázt termelnek, ami 30x károsabb, mint a széndioxid.
  • Az Amazonasi őserdők kiirtásának 91%áért a tehéntenyésztés felel? A gazdák egyszerűen felégetik a védett erdőket, csak hogy állateledelnek való szóját termesszenek, vagy teheneket legeltessenek.
  • 2500 liter víz szükséges egyetlen hamburger elkészítéséhez?
  • Az állattenyésztés az egyik legnagyobb víz szennyező iparág? Az összes farmról származó szennyvizet folyókba vezetik bele, ami végül az óceánokban halmozza fel a sok káros anyagot.
  • És mind emellett gondoljatok bele, hogy mennyi ételt pazarolunk. Rengeteg erőforrást felhasználva, óriási környezetszennyezéssel előállítják a hústermékeket, mi pedig az 1\3-át kidobjuk. Felháborítóan pazarló fogyasztás.

Ez csak pár tényező a sok közül, de ha megnézitek a filmet megértitek a probléma valódi súlyát.

Mindezek után a Forks over Knives és a nemrégiben megjelent What the Health rámutatott a húsevés egészségre gyakorolt káros hatásaira. Végül jött az állatkínzás az Eartlings című filmben. megnézve ezeket a dokumentumfilmeket ráébredtem, hogy a húsevés mennyire elhanyagolható, és elhanyagolandó, és ma már egyáltalán nem is kívánom a hús termékeket. Ezért isdöntöttem úgy, hogy vegán életmódra váltok.

Ám az én utam a vegán étrend felé nem volt olyan zökkenőmentes.

ELSŐ FÁZIS: Pár évvel ezelőtt belevágtam a vegetáriánus étkezésbe, de csak azért mert épp kedvem volt hozzá. Mivel nem volt mögötte elképzelés, ezért nem is volt motivációm betartani.

MÁSODIK FÁZIS: A komoly változás 1 évvel ezelőtt kezdődött, a Cowspiracy film után. Eldöntöttem, hogy vegán életmódra térek. Nem sikerült, mert akkoriban még sokszor megkívántam a hús alapú ételeket. Ezért csak felxitáriánus étrendet követtem (radkálisan csökkentettem a húsfogyasztásomat, kb. heti egy alkalomra). Ellenben a tejivásról teljesen sikerült leszoknom, ami valódi eredmény, hiszen előtte volt olyan nap, amikor 1 liter tejet is megittam.

HARMADIK FÁZIS: Aztán amikor Amszterdamba költöztem egy véletlen folytán lettem vegetáriánus. A család, akihez mentem, megkérdezte, hogy vegetáriánus vagyok-e. Én azt mondtam, hogy jobban vegetáriánus vagyok, mint húsevő. Szerintem nem jött át nekik a koncepció, mert úgy kezeltek, mint egy vegetáriánust. Minden húsos ételből készítettek nekem vegetáriánus alternatívást. De még milyen szerencse, mert így 2016 szeptembere óta nem eszem húst.

NEGYEDIK FÁZIS: Aztán jött a két film: Earthling és a What the Health, amik rányomták a pecsétet a vegán útlevélre. Innen már nincs vissza út.

Ám azt is be kell vallanom, hogy még nem sikerült teljesen áttérnem a vegán életmódra. Először is, mert maradt még egy kevés sajtom (a finomabb fajtából) ezért azt még meg fogom enni. Illetve a másik dolog az édességek. A rendes étellel nincs probléma, hiszen főzök magamra. De hogy hogyan fogom tudni feladni a fagyit, csokis kekszet, túrórudit, azt még nem tudom.

sweets

1 évembe tellett idáig eljutni, de büszke vagyok erre a hosszú útra, amit megtettem. Nem egy napos csoda volt, de ezúttal biztos vagyok a döntésemben. Mert nem csak mókázásból csinálom, vagy azért mert trendi, hanem mert úgy érzem, a vegán életmóddal képviselem az értékeimet. És ezzel titeket is szeretnélek inspirálni, hogy gondoljatok bele a fogyasztási szokásaitok hatására, és próbáljatok minél tudatosabb döntéseket hozni. Lehet, ha ma elkezdetek húsmentes hétfőt tartani, egy év múlva arra ébredtek, hogy vegánok vagytok. Ki tudja? Az élet trükkös.

Ha nincs időtok megnézni a filmeket, de érdekel a téma, csekkoljátok ezeket a videókat. Sajnos minden angolul van, magyarul nem igazán találtam vállalható videót.

Gary Yourofsky beszéde. Radikális állatjogvédő aktivista, a beszédmódja elég agresszív, de az érvelése helytálló.

Dairy is f***n scarry, ami az ipari állattenyésztés kegyetlenségére hívja fel a figyelmet.

Beyond Carnism TED talk, ami pszichológiai oldalról közelíti meg a problémát.