The life lesson I should have learned before I stuck in the middle of rock climbing

You know how I always tell you to be yourself, don’t try to comply to other’s expectation but only yours. I failed this principle and here is the story how:

The other day I went for a via ferrata tour, which is rock climbing for amateurs. There is a steel rope stretched along the way, and you have to use safety equipment. So it is quite safe, but you still get the adrenaline rush. There are several difficulty levels C is the medium level D is a bit harder and E is expert.

Képtalálat a következőre: „via ferrata”

We started on a C and it was great. It was challenging but not so much to give up. I started to feel the rush and I wanted to go for a bit more difficult. Instead of doing a D level, somehow we ended up at starting point of the E level route. There was a warning saying: “only for experienced climbers” “for very strong people” “start only when you are fully rested”. It looked very scary, the first part was straight up on an almost flat wall. I felt it was going to be too much for me, I was thinking to do the C route again. But then the others started to say that I was strong enough, it is going to be okay, I should try. So I tired the first part (the straight up section) and I did it. It seemed much easier than I had thought, but the next section was even scarier. At that point I could have turn around and go back to the C level and I wanted to because I was insecure. And then the others started to cheer me.

-You can do it, go on!
-No I should go back, because it seems more than I’m capable of.
-Look, you already up there, you just have to put your feet there and pull yourself up.
-He is right, I did that hard part, I can do some more. But how long is this? Can I do for     much longer?
-Come on, you are good, it’s gonna be easy for you.
-What the hell, I’m already here and it was easier than I expected. Let’s do this.

So I continued. It turned out to be much harder than the level C. After a section where there was literally no bumps or steps where I could put my feet, my arms gave up. I fell, luckily my safety equipment worked. I wasn’t able to go on; I couldn’t close my fist any more (so I couldn’t grab the rope) and I couldn’t pull myself up any more. I was totally fucked, no way back, and impossible to move forward. I was hanging there for like 5 minutes (for me it was hours), panicking how am I going to get down, thinking about how my huge ego got me in this hopeless situation, and feeling sorry for the others who stuck on the wall behind me. If it wasn’t for a guy who come back to help me, I would still be there. But even though I got through that fucked up part, I was still in the middle of the rout with no working arm. And when I saw the next section with a straight up rope I started to panic-cry because I was sure I couldn’t go up. And then, thanks to some kind of luck-magic, I noticed an escape path. I have never been happier. You can’t imagine the relief.

My walk of shame up the stairs was painful. I’m not ashamed of my inadequate physical condition because I was aware of that before I started. I was ashamed because in spite of I was aware of it, I started that route, because others told me and because I wanted to prove myself. I failed my principle to only comply to myself which hurts much more than my muscles the day after. (I can’t lift my arm, so you can imagine it hurts a lot). I knew I shouldn’t do it, but I did it anyway because of other’s opinion. Lesson learned, the hardest way, but believe me, I’m gonna remember it forever.

*Btw the hanging part was much worse than I can describe. I was terrified.


Tudjátok, mindig azt mondom, hogy legyetek önmagatok, és hogy ne próbáljatok mások elvárásainak megfelelni, csak a sajátotoknak. Én totálisan megbuktam a vizsgán, itt a story hogy hogyan:

Nemrég elmentünk egy via ferrata túrára, ami gyakorlatilag sziklamászás amatőröknek. Az acélkötéllel kijelölt úton a védőfelszerelés használata kötelező (beülő, biztosítókötél, sisak), így a túra majdnem veszélytelennek mondható, de mégis megvan az adrenalin. Különböző szintű pályák vannak, a C a közepes nehézségű, D az egyel nehezebb az E pedig a profiknak való.

Képtalálat a következőre: „via ferrata”

Mi a C szintűvel kezdtünk, nagyon élveztem, kihívás volt, de nem akkora hogy feladjam. Sőt inkább megjött a kedvem, és egyel nehezebb pályát akartam kipróbálni. De a D helyett valahogy az E pálya beszállásánál lyukadtunk ki. A figyelmeztető táblán felhívták a figyelmünket: „csak gyakorlott via ferrata mászóknak” „csak erős embereknek” „csak akkor indulj el, ha teljesen ki vagy pihenve”. Az első szakasz már ránézésre is elég nehéznek tűnt, mert a kötél nyíl egyenesen ment fel a sima sziklafalon. Úgy éreztem, hogy ez több mint ami bennem van, és elgondolkoztam hogy inkább átmegyek és újra megcsinálom a C pályát. Aztán a többiek elkezdték mondani, hogy de jó lesz ez, ügyes vagyok, erős vagyok, próbáljam meg. Ezért megpróbáltam az első szakaszt (ami egyenesen ment fel a falon) és meglepően könnyen feljutottam. Itt még mindig vissza tudtam volna fordulni, és a bizonytalanságom miatt erősen gondolkoztam is rajta. De aztán megint mondani kezdték:

-Na tök ügyes vagy, ne add fel!
-Áhh, vissza kéne mennem, nem vagyok én erre felkészülve.
-Hát már eljutottál odáig, már csak oda kell tenned a lábad és felhúznod magad.
-Nem is tudom. Tényleg könnyen megcsináltam az első szakaszt, de vajon a többi milyen lesz?
-Na ügyes vagy, gyerünk tovább.
-Igaza van, már itt vagyok, könnyebb volt mint gondoltam, biztosan meg tudom csinálni.

És tovább indultam. Mint kiderült ez a pálya lényegesen nehezebb volt, mint az előző. Az egyik rész után, ahol egyetlen kiszögellés sem volt ahová letehettem volna a lábamat a karom feladta a szolgálatot. Leestem, és csak a védőfelszerelés tartott meg. Megpróbáltam újra továbbindulni, de nem tudtam felhúzni magam az acélkötélig, mert az izmaimból kiment minden erő, és ha még sikerült is volna, nem tudtam volna rákapaszkodni, mert képtelen voltam szorítani a kezemmel. Elcseszett helyzet volt, nem tudtam visszafordulni, előre pedig képtelen voltam haladni. Kb. 5 percig lógtam ott pánikolva, azon gondolkozva, hogy az egóm hogy juttatott egy ilyen reménytelen helyzetbe, és közben rosszul érezem magam hogy a mögöttem lévők fent ragadtak a falon. Ha az egyik tapasztaltabb srác nem jön vissza segíteni nekem, még most is ott lennék. Miután túljutottam ezen a borzalmas részen, még mindig a fal közepénél jártam csak, és a kezem továbbra sem működött. Mikor a megláttam, hogy a következő falszakasz pont egy olyan felmászós rész, mint az első pánikroham jött rám, mert akkor realizáltam, hogy mekkora bajban vagyok. Biztos voltam benne hogy nem tudok felmászni. Óriási szerencsémre megláttam egy menekülőösvényt, és azonnal indultam is lefelé. Sosem éreztem nagyobb megkönnyebbülést.

 Az utam felfelé a lépcsőkön rettenetes volt. Nem szégyellem a fizikai gyengeségemet, mert már induláskor tudatában voltam, hogy ez sok lesz nekem. Azt szégyellem, hogy mindennek ellenére nekivágtam, mert mások azt mondták, és én meg bizonyítani akartam. Megbuktam a „csak magadnak akarj megfelelni” elvemből ami jobban fáj mint a másnapi izomláz. (Nem tudom felemelni a karjaimat, úgyhogy gondolhatjátok, hogy eléggé fáj.) Mindenesetre egy életre megtanultam a leckét: magamnak kell megfelelnem, és nem másoknak. Jobb lett volna kevésbé életveszélyes módon rádöbbenni erre, de így tutira sosem felejtem el.

A via ferratat amúgy csak ajánlani tudom, hatalmas élmény, csak ügyelj hogy olyan pályára menj, ami neked való!

*Amúgy az a rész amikor ott ragadtam sokkal szörnyűbb volt, mint ahogy le tudom írni, a pánik szó nem elég erős hogy kifejezze amit éreztem.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s