Form Follows Feeling: Interview with Cristina Dan

Hey guys, in this new section I’m going to continue the coolhunting, but instead of brands I’m introducing cool people who I look up to and who in some way inspire me. In this post I’m going to introduce Cristina Dan, whose devotion and passion for sustainability amazes me.

Cristina, tell me how you discovered sustainability and how it had become your passion.

Back in Romania I had my own evening wear brand. As a designer I felt responsible to give the best to my customers: best design, best fabric and the best service. Once a client asked me about the safety of the fabric, if it was okay to be worn by babies. I couldn’t answer because I’d never learned about the origins of the fabric. I realized how little I knew about the production part of the supply chain and if I wanted to offer the best, I would be responsible for the ethics of my clothes as much as for the aesthetics.  I started to look for information about the chemicals, processes and the people who made the fabric but none of my suppliers could give me proper information. This lack of information shocked me so I decided to learn as much as possible about this issue to offer better products.  Understanding sustainability issues totally transformed my approach to design and today I see sustainability as an essential part of the design process.

Today you are a sustainability advisor for companies and also a guest teach at VIA Design. How much time did it take for you to get here?

When I decided to learn more about sustainability, I started to look for education and I was very excited about VIA’s offer. I felt that it was the right place to build a network and gain fundamental knowledge. I was right: during the first year I spent a lot of time in the lab testing fabrics, learning about different certificates, discuss the topic with teachers. I also educated myself by reading books, articles, reports, asking the right questions to the right people. I dedicated the past 1,5 year completely to acquire knowledge and it was worth it. I’m passionate about this topic so I don’t mind spending a lot of time on it.

In your opinion, where is the biggest problem in the fashion supply chain?

I see the supply chain as a holistic system. As a designer I feel that if I want to make a change, I have to trace my steps back from the beginning. I have to know everything from fiber production until the final touches to make sure that the product is truly sustainable. Designers in general should be the heart of sustainability initiatives, because they are the ones who can influence the industry practices as well as trends on the market.

Do you think a lot of designers think like you? That they are responsible to put out a safe, sustainable product?

I believe that more and more designers think like this. Sustainability issues are included in school education, there is an increasing amount of legislation that require transparency and proof of safety, and of course the consumer demand for more information is ever increasing. These factors makes it almost impossible for the designers to ignore sustainability issues. This is not a trend; this is the future, so brands who want to continue blindly, focusing only on aesthetics are going to have a hard time adjusting to future regulations and demand.

What do you think about the consumer’s role in sustainability?

Consumers need to be integrated in the process. I think that designers have an important part by creating sustainable product, but there must also be a demand. Consumers have to be educated by brands about the impact of fashion, about the chemicals, about how to use the product efficiently. The best way to do this is to put out simple messages and relatable stories so people can easily understand the problem. There are some brands who are trying to do this (like Patagonia) but I feel there is room for improvement.

Tell me about your new brand.

SOLVE is based on the idea of addressing existing needs that haven’t been tackled before, regarding clothing. Our vision statement:

“We create clothes that we wish existed, explore new territories and dedicate our work to imagination with a human-centered approach, as we believe that fashion has an added value to the world, apart from aesthetics.“

When we started to design it was very important to think about all the phases from fiber (origin, process of extraction) to disposal. We apply circular design principles, the products are made sustainably, contain no harmful chemicals, and are completely safe to compost at the end of life. In the first collection we used 100% undyed Tencel, and the design basis was to create pieces that are multifunctional, and can be worn in more than one way to encourage the wearer to be creative and get more attached to the items.  In the future we are going to launch one collection a year, because SOLVE products are all about quality and timeless design rather than following trends and encourage intensive consumption.

Clothing: SOLVE
Photographer: Viktor Jelinek
Retouching: Alexandra Petcu
Model: Alexandra Rehusova
Styling: Nora Jelinek

How do you feel about the future? We can hear a lot of green initiatives both in fashion and other industries, do you think there is hope for the future? Can we be sustainable before it is too late?

I’m absolutely positive. When I first heard about the issues we were facing I was discouraged and everything looked very grim. Then I started to research and I realized that a lot of people are already working on protecting the planet by developing responsible products, and the number is increasing. So every time when I feel pessimistic I think about all the amazing people who are passionate about the environment, and I’m grateful that I’m not alone.

Having a conversation with Cristina is always uplifting because of her positive attitude. She really appreciates all the sustainability initiatives, although sometimes we are not on the same page what is an authentic move and what is greenwashing. Exactly because of these slight differences we can discuss the topics and challenge each other to approach the problem from a different perspective. In the past years I’ve learned from her to be more patient because big change needs big time and to appreciate small changes because a small change is better than no change. Her devotion and passion inspires me to push harder and seeing her achieving so much in the past years is a real motivation and shows me: it is possible.

She shared her most recommended sources of information so if you are looking for places to start self-edcuation, this is for you:


Sziasztok! Ebben az új rovatban tovább folytatom a coolhuntingolást, de nem márkákat, hanem olyan embereket fogok bemutatni nektek, akikre felnézek, és valamilyen módon inspirálnak engem. Az első postban Cristina Dan-nal beszélgetek, akinek az elkötelezettsége és szenvedélye a fenntarthatóság mellett óriási motiváció számomra.

Cristina, meséld el, hogy hogyan találkoztál először a fenntarthatóság fogalmával, és hogyan vált a szenvedélyeddé.

Még mielőtt kijöttem volna Dániába tanulni, volt egy estélyi ruhákat készítő márkám. Akkoriban nem voltam tisztában a fenntarthatóság problémájával, ezért úgy gondoltam, hogy nekem, mint dizájnernek az a feladatom, hogy a legjobb anyagokat, legjobb tervezést, legjobb kiszolgálást nyújtsam az ügyfeleimnek. Egyszer az egyik vevőm megkérdezte tőlem, hogy a ruhához használt anyag elég biztonságos-e babák számára is. Nem tudtam válaszolni a kérdésre, hiszen sosem érdeklődtem utána ilyen mélyen az anyagoknak, csakis a tervezésre és az elkészítésre koncentráltam. Ezek után rádöbbentem, hogy valójában mennyire sok információról nincs tudomásom, amik nagyban befolyásolják a végső termék minőségét. Megpróbáltam utána érdeklődni az anyagokban használt vegyszereknek, elkészítési módszereknek, az alkalmazottaknak, akik az anyagokat készítik, de a beszállítóim nem tudtak kielégítő választ adni. Ez az információ hiány olyan meglepetésként ért, hogy elhatároztam, mindent megtudok, amit csak lehet, hiszen tervezőként pont ugyanannyira felelős vagyok a termékeim etikusságáért, mint az esztétikusságáért. Miután megértettem a fenntarthatóság problémáját, teljes mértékben megváltozott a nézőpontom a tervezést illetően, és ma már a fenntarthatóságot a tervezés alapkövének tartom.

Ma már fenntarthatósági tanácsadóként dolgozol cégeknél, és vendégórákat tartasz az egyetemen. Mennyi idő alatt sikerült eljutnod idáig?

Amikor eldöntöttem, hogy mélyebben beleásom magam a témába, egyből elkezdtem tanulási lehetőségek után nézni. A VIA által kínált kurzus egyből megtetszett, mert úgy éreztem ez egy olyan hely, ahol megszerezhetem a kellő tudást és kapcsolati hálót, ami az induláshoz szükséges. A reményeim beigazolódtak, hiszen az első évben rengeteg időt töltöttem a laborban anyagteszteléssel, a tanárok segítségével egyre többet tudtam meg erről a témáról, és a sulis projektek alatt is rengeteg új dolgot tanultam. Mindemellett önképzésbe kezdtem, és éjjel nappal cikkeket, könyveket, riportokat olvastam. Az elmúlt 1,5 évemet teljesen a tanulásnak szenteltem, de egyértelműen megérte. A fenntarthatóság valóban a szenvedélyem, ezért nem is bánom, hogyha sok időt töltök a tanulmányozásával.

Szerinted melyik a legproblémásabb terület a divat ellátási láncban?

Én az egész ellátási láncot egy rendszernek látom. Úgy gondolom, hogy tervezőként ügyelnem kell az összes lépésre, egészen az anyag készítéstől az utolsó simításokig, hogy megbizonyosodjak a termék fenntarthatóságáról. A tervezőknek úgy általában, a fenntarthatósági kezdeményezések középpontjában kell lenniük, hiszen ők tudják befolyásolni a trendeket illetve az ipari folyamatokat.

Szerinted sok tervező gondolkozik hozzád hasonlóan? Hogy az ő felelősségük a termék fenntarthatósága és biztonsága?

Egyre több és több tervező kezd ezzel foglalkozni. A fenntarthatóság problémája ma már iskolai tananyag, egyre több törvény teszi kötelezővé az átláthatóságot és biztonságos vegyszerek használatát, és természetesen a vásárlók részéről az információ igény folyamatosan növekszik. Ezek mind olyan tényezők amik lehetetlenné teszik a tervezők számára,  hogy figyelmen kívül hagyják ezt a problémát. A fenntarthatóság nem egy trend, hanem a jövő,  és azok a tervezők akik ezt nem akarják belátni, és továbbra is csak a külsőségekkel akarnak foglalkozni, nehéz lesz a fennmaradás.

Mit gondolsz a fogyasztók szerepéről a fenntarthatóságban?

A fogyasztó is természetesen fontos része a rendszernek, hiszen hiába tervezünk fenntartható termékeket, ha senki nem veszi meg őket. Amire szerintem szükség van az a vásárlók edukálása egyszerű és érthető üzenetek kommunikálásával. Van pár márka, akik tettek erre kezdeményezést (mint például Patagónia) de szerintem van még hová fejlődni.

Mesélj az új márkádról!

A SOLVE alapgondolata, hogy olyan szükségleteket próbálunk meg orvosolni, amire eddig még nem láttunk megoldást. A mottónk:

“Olyan ruhákat tervezünk, amikről azt kívánjuk bárcsak léteznének, új területeket fedezünk fel és mindezt az emberközpontú innováció jegyében tesszük, mert hiszünk abban, hogy a divat az esztétikum mellett más hozzáadott értékekkel is rendelkezik”

Mikor elkezdtük a tervezés, nagyon fontos volt, hogy az egész gyártási folyamatot végig tudjuk követni. Mivel a körkörös gazdaság elméletét követjük, ezért a ruhák fenntartható módon készülnek, nincs mérgező hatású vegyszer az anyagban, és a végtermék mindenfajta veszély nélkül komposztálható. Az első kollekcióban festetlen Tencel anyagot használtunk, és a tervezés alapelve az volt, hogy olyan darabokat készítsünk, amik multifunkcionálisak, több féle képpen hordhatóak, ezért a vásárlót kreativitásra ösztönzi, és ez által szorosabb kötödés alakul ki a ruha felé. A jövőben évente egy kollekciót fogunk piacra dobni, hiszen a márka a magas minőségre és az időtálló dizájnra épül, és nem a tömegfogyasztást szeretnénk ösztönözni.

Ruha: SOLVE
Fotó: Viktor Jelinek
Utómunkák: Alexandra Petcu
Modell: Alexandra Rehusova
Styling: Nora Jelinek

Hogyan érzel a jövővel kapcsolatban? Nagyon sokat hallunk fenntartható kezdeményezésekről, de szerinted elegendő ez? Tudunk fenntarthatóak lenni mielőtt még túl késő lenne?

Én nagyon pozitívan látom a jövőt. Az elején, amikor elkezdtem tanulmányozni a problémát én is borúsan láttam, de aztán rájöttem, hogy van egy csomó olyan ember, aki fenntartható termékek kifejlesztésén dolgozik, hogy a jövőnk minél élhetőbb legyen. Amikor egy kicsit kétségbe esem, arra gondolok, hogy ez a sok fantasztikus ember, velem együtt, minden nap egy kicsit megmenti a bolygót, és hogy együtt képesek vagyunk változtatni.

Cristinával beszélgetni mindig felemelő, mert annyira pozitívan látja a dolgokat. Lelkes mindenfajta fenntarthatósági kezdeményezés iránt, bár néha eltér a véleményünk, hogy mi az, ami őszinte próbálkozás és mi az, ami csak ’greenwashing’. Pontosan ezek miatt a nézetkülönbségek miatt tudjuk aprólékosan megvitatni a kérdéseket, és ösztönözni egymást, hogy közelítsük meg a problémát egy másik szemszögből. Az elmúlt évek beszélgetései során nagyon sokat tanultam tőle,mint például hogy legyek türelmesebb, mert a nagy változásoknak sok idő kell, és hogy értékeljem jobban a kis változásokat, hiszen a kis változás jobb, mint a semmilyen változás. Az ő elkötelezettsége és szenvedélye a fenntarthatóság iránt, és látni azt, hogy mennyi mindent elért az elmúlt másfél év alatt rettenetes motiváló számomra.

Cristina megosztott velem egy pár tippet, hogy hol lehet elkezdeni az ön-művelést a fenntarthatóság témakörben, úgyhogy amennyiben téged is inspirál az ő munkája, itt tudod elkezdeni:

Advertisements