My journey from meat eater to vegan

I believe if people were more informed\educated about the impact of their consumption, they would make more conscious choices. For example, if they knew about all the pollution and exploitation of the fashion industry they wouldn’t buy cheap, fast clothes every other day. If they knew the psychological effect of the clutter they might stop hoarding all those useless stuff. If they knew about the impact industrial agriculture has on the environment they might stop eating meat, eggs and diary. At least this is what happened to me. As I understood what was going around me, I started to question my decisions and consumption habits.

To understand what is happening first of all I needed to see through the glitzy, idealized absurdness that surrounds us, and look at what the media doesn’t show us. Most people just accepts what is told by the media: buy more clothes, phones, food, consume, consume CONSUME! And most of us accept this, because we grew up in this, we never saw an alternative, we never questioned if this is the right way of living. In this post I would like to show you how I learned about the controversial nature of one issue and why I decided to change my eating habits.

People see meat eating as a daily routine, they never consider the health or environmental impact of meat. I was the same until I saw Cowspiracy a year ago. From that documentary learned how destructive, pollutant, unhealthy industrial agriculture is. And further educating myself on this topic, I learned that industrial agriculture in not only dangerous for the environment, but also for human health, and the animal cruelty is so unbearable I could throw up. In this post, I collected some awesome sources that I used to educate myself because I would like to help you see behind the curtains, and challenge your beliefs about meat.

For me it all started with Cowspiracy – The Sustainability Secret when I learned about the environmental impact of industrial animal agriculture.

Did you know that:

  • 51% of global greenhouse gas emission comes from industrial animal agriculture? Because of the increased methane, which is 30 times stronger greenhouse gas than C2, production during cow digestion.
  • 91% of Amazon deforestation is because the farmers need more space to feed cows? They simply burn down endangered rain-forests to grow either soy to feed the animals or graze cows.
  • 2500 liters of water is needed to prepare 1 hamburger?
  • That land based animal agriculture is number one of water pollution? All the sewage from the farms are washed away by rivers and the final destination is oceans.
  • And on top of all this, consider the food waste. So much resource is used to create the meat, so much pollution is generated, and we throw away 1\3 of our food. What a wasteful circle.

These are just some highlighted facts, but if you watch the movie, you will understand the seriousness of the situation.

After the environmental impact, I learned about the health implication of meat by watching Forks over Knives and a recently released What the Health. Then come the cruelty by watching Earthlings. After all these movies I’m at the point, I’m not even craving meat. And recently I decided to go for a plant based diet (after vegetarian).

My journey toward veganism was long though.

PHASE1: I already tried to go vegetarian a few years back, but at that time, I did it for fun, not because I believed in it., and of course it dind’t last long.

PHASE2: After watching Cowspiracy a year ago, I decided to go vegan, but still craved meat, so I ended up being only flexitarian. Flexitarian is an expression for reduced meat consumption. So I ate meat once a week or so. On the other hand I stopped drinking milk at that point, which was a great achievement, because some day I drank 1 liter of milk.

PHASE3: Since September (2016) I stopped eating meat altogether. That was the result of a miscommunication. I moved in with a family in Amsterdam, and they asked me if I was a vegetarian. I said I was more vegetarian than carnivore. I think they didn’t really understand the concept, because they treated me as a vegetarian. When cooking meat dish, I always had a vegetarian alternative. Better for me, I become a full time vegetarian. At that time I didn’t really eat dairy either.

PHASE4: And recently I saw some movies (Earthlings, What the Health) that finally seal the deal, and I said no to all animal products.

I’m still on my way to total veganism. First of all, I still have some cheese left (very tasty ones indeed) so I’m gonna finish those. And secondly: processed sweets. I’m gonna be in trouble giving up chocolate chip cookies, icecream and other sweets. I cook for myself, so the normal food is no problem. But when I see doughnuts, chocolate cakes and Nutella pancakes on Instagram, I could cry.

sweets

It took me 1 year to go vegan (and still not there) but today I’m really confident with my decision. I’m not doing it for fun or because it is trendy, but because it aligns with my values. I’m proud on my process even though it wasn’t a one day miracle and I hope to inspire you as well to be more conscious about your meat consumption. Maybe if today you start with a meatless Monday, one year later you are vegan. Who knows? Life is tricky.

If you don’t have time for all the films, watch these videos. I’m sure there are tons of vegan videos, but these are what I saw already and find worth to watch.

Gary Yourofsky’speech. He is a radical animal right activist, h speaks agressiveli, but has valid points.

Dairy is f***n scarry, which is basially Earthlings condensed in 5 minutes. Animal cruelty and health issues are explained.

Beyond Carnism TED talk, which approaches meat eating from psychological point of view.


Én hiszek benne, hogyha az emberek tájékozottabbak lennének a fogyasztásuk tényleges hatásával kapcsolatban, akkor igyekeznének átgondolt döntéseket hozni. Például ha megértenék a divatipar által kreált környezetszennyezés és kizsákmányolást, akkor biztosan nem vásárolnának minden második nap olcsó ruhákat. Ha megértenék a zsúfoltág pszichológiai következményeit, akkor nem gyűjtögetnék a felesleges kacatokat. Ha látnák az ipari állattenyésztés hatását, nem ennének állati eredetű termékeket. Legalábbis velem ez történt. Amint megértettem, hogy mi folyik körülöttem, elkezdtem megkérdőjelezni az addig egyértelműnek vélt döntéseimet és fogyasztási szokásaimat. De ahhoz hogy megértsem mi is folyik körülöttem valójában, túl kellett látnom a csillogó, idealizált életképen, amit a média kényszerít rá az emberekre. A legtöbb ember elfogadja a média által diktált életvitelt: vegyél minél több ruhát, mobiltelefont, autót, ételt, fogyassz, költsd a pénzt, és bolfog leszel! Ezeket a berögzült szokásokat nem szoktuk megkérdőjelezni, hiszen ebben nőttünk fel, nem igazán láttunk alternatívát, sosem jutott eszünkbe hogy megkérdezzük: vajon ez a helyes életmód? Ebben a postban leírom, hogy hogyan tudatosult bennem egy mindennapi természetes viselkedésforma helytelensége, és miért döntöttem úgy, hogy étrendet váltok.

A legtöbb ember a húsfogyasztást napi rutinnak tekinti, sosem kérdőjelezte meg a hús környezetre vagy egészségre gyakorolt hatását. Én is így voltam ezzel, egészen egy évvel ezelőttig, amikor megnéztem a Cowspiracy című dokumentumfilmet. Ebből a filmből megtudtam, hogy az ipari állattenyésztés valójában mennyire ártalmas a környezetre a rengeteg szennyeződéssel és erdőirtással. Tovább érdeklődve a téma iránt azt is megtudtam, hogy a húsevés nem csak a környezetre káros, de valójában az egészségre is, és mindezen felül olyan állatkínzás zajlik a farmokon, hogy hányni tudnék. Összegyűjtöttem nektek azokat a filmeket, amik segítettek nekem meglátni a valóságot.

Minden a Cowspiracy című filmmel kezdődött, ami az ipari állattenyésztés környezetre gyakorolt hatását járja körbe.

Tudtátok például, hogy:

  • Az üvegházhatású gázok 51% -ért az ipari állattartás a felelős? A tehenek emésztés közben nagy mennyiségű metán gázt termelnek, ami 30x károsabb, mint a széndioxid.
  • Az Amazonasi őserdők kiirtásának 91%áért a tehéntenyésztés felel? A gazdák egyszerűen felégetik a védett erdőket, csak hogy állateledelnek való szóját termesszenek, vagy teheneket legeltessenek.
  • 2500 liter víz szükséges egyetlen hamburger elkészítéséhez?
  • Az állattenyésztés az egyik legnagyobb víz szennyező iparág? Az összes farmról származó szennyvizet folyókba vezetik bele, ami végül az óceánokban halmozza fel a sok káros anyagot.
  • És mind emellett gondoljatok bele, hogy mennyi ételt pazarolunk. Rengeteg erőforrást felhasználva, óriási környezetszennyezéssel előállítják a hústermékeket, mi pedig az 1\3-át kidobjuk. Felháborítóan pazarló fogyasztás.

Ez csak pár tényező a sok közül, de ha megnézitek a filmet megértitek a probléma valódi súlyát.

Mindezek után a Forks over Knives és a nemrégiben megjelent What the Health rámutatott a húsevés egészségre gyakorolt káros hatásaira. Végül jött az állatkínzás az Eartlings című filmben. megnézve ezeket a dokumentumfilmeket ráébredtem, hogy a húsevés mennyire elhanyagolható, és elhanyagolandó, és ma már egyáltalán nem is kívánom a hús termékeket. Ezért isdöntöttem úgy, hogy vegán életmódra váltok.

Ám az én utam a vegán étrend felé nem volt olyan zökkenőmentes.

ELSŐ FÁZIS: Pár évvel ezelőtt belevágtam a vegetáriánus étkezésbe, de csak azért mert épp kedvem volt hozzá. Mivel nem volt mögötte elképzelés, ezért nem is volt motivációm betartani.

MÁSODIK FÁZIS: A komoly változás 1 évvel ezelőtt kezdődött, a Cowspiracy film után. Eldöntöttem, hogy vegán életmódra térek. Nem sikerült, mert akkoriban még sokszor megkívántam a hús alapú ételeket. Ezért csak felxitáriánus étrendet követtem (radkálisan csökkentettem a húsfogyasztásomat, kb. heti egy alkalomra). Ellenben a tejivásról teljesen sikerült leszoknom, ami valódi eredmény, hiszen előtte volt olyan nap, amikor 1 liter tejet is megittam.

HARMADIK FÁZIS: Aztán amikor Amszterdamba költöztem egy véletlen folytán lettem vegetáriánus. A család, akihez mentem, megkérdezte, hogy vegetáriánus vagyok-e. Én azt mondtam, hogy jobban vegetáriánus vagyok, mint húsevő. Szerintem nem jött át nekik a koncepció, mert úgy kezeltek, mint egy vegetáriánust. Minden húsos ételből készítettek nekem vegetáriánus alternatívást. De még milyen szerencse, mert így 2016 szeptembere óta nem eszem húst.

NEGYEDIK FÁZIS: Aztán jött a két film: Earthling és a What the Health, amik rányomták a pecsétet a vegán útlevélre. Innen már nincs vissza út.

Ám azt is be kell vallanom, hogy még nem sikerült teljesen áttérnem a vegán életmódra. Először is, mert maradt még egy kevés sajtom (a finomabb fajtából) ezért azt még meg fogom enni. Illetve a másik dolog az édességek. A rendes étellel nincs probléma, hiszen főzök magamra. De hogy hogyan fogom tudni feladni a fagyit, csokis kekszet, túrórudit, azt még nem tudom.

sweets

1 évembe tellett idáig eljutni, de büszke vagyok erre a hosszú útra, amit megtettem. Nem egy napos csoda volt, de ezúttal biztos vagyok a döntésemben. Mert nem csak mókázásból csinálom, vagy azért mert trendi, hanem mert úgy érzem, a vegán életmóddal képviselem az értékeimet. És ezzel titeket is szeretnélek inspirálni, hogy gondoljatok bele a fogyasztási szokásaitok hatására, és próbáljatok minél tudatosabb döntéseket hozni. Lehet, ha ma elkezdetek húsmentes hétfőt tartani, egy év múlva arra ébredtek, hogy vegánok vagytok. Ki tudja? Az élet trükkös.

Ha nincs időtok megnézni a filmeket, de érdekel a téma, csekkoljátok ezeket a videókat. Sajnos minden angolul van, magyarul nem igazán találtam vállalható videót.

Gary Yourofsky beszéde. Radikális állatjogvédő aktivista, a beszédmódja elég agresszív, de az érvelése helytálló.

Dairy is f***n scarry, ami az ipari állattenyésztés kegyetlenségére hívja fel a figyelmet.

Beyond Carnism TED talk, ami pszichológiai oldalról közelíti meg a problémát.

Why is it important to declutter our closet?

I spent the holidays at home. In the apartment where I left all my stuff that couldn’t fit in my luggage when I left the country. As an aspiring minimalist, I was just shocked how much excess stuff, unworn clothes and useless knickknack I have. It was overwhelming. I started decluttering by giving away most of my clothes. My nieces come over and took what they liked, and the rest I donated. At least 4 bags, and still not over. I’m ashamed by the past me. How could I hoard all that stuff?

img_20170118_103635

This is what we donatet, plus the stuff I gave to my nieces (approximately 3 bags)

Based on this experience I decided to the collect the reasons why is it important to declutter and downsize your closer (permanently).

1. You decrease your environmental impact. Since the Rana Plaza the environmental \ social impact of fashion is a more frequent topic in the mainstream media. So if you follow the news, you might be aware of the environmental pollution, exploitation, overproduction of the fashion industry. Buying less clothes means you create less waste, use up less resources

2. You can free yourself from the burden of material possessions. When you have less stuff you experience a certain feeling of lightness, and start to understand that being rich doesn’t mean a closet full of designer stuff.

3. If this is your first step toward a more intentional lifestyle, then starting to get rid of the clothes is the best. Mostly we don’t have emotional connection to our clothes, they are coming and going, so clothing is a fairly easy to dispose. Most probably you have way more stuff in your closet than you use, so you can start by removing the ones that haven’t been used for months. Then going on, and keeping only the items you really like is going to be easy-peasy

4. You can focus on your personal style rather than keeping up with the trends. The point of the small closet is that you are more conscious about your purchases, and don’t buy stuff just because they are discounted or in fashion. You are looking for high quality items that expresses your personality.

5. And last but not least it is better for your wallet. Buying less clothes = more money for other fun stuff (e.g. travelling)

BUT all these reasons worth nothing if you don’t feel the inner need to do it. I just read the book by Edward L. Deci: Why We Do What We Do and it explains clearly that if our actions are only a reaction to an external factor (for example your boyfriend says you should wear less clothes, or you want to fit in a new group by minimizing your stuff) then it is not going to be long lasting, or you are going to suffer. So it is essential that you decide to go for a declutter because it makes you feel better.

Just like how it happened to me. All the experiences I had in the past year slowly-slowly led me to the realization that there is only one person who I need to satisfy, and that is ME. And if I don’t feel to wear ruffled pants just because they are trendy, that is okay. Because I feel good about not being fashionable. For me, being minimalistic is an intrinsic need, I don’t want to impress anybody, I just realized that living with less stuff is much easier and I feel better. Not buying clothes also makes me feel good. So this is what I’m gonna do. Not because someone expect me to do, but because I want to do it.

I would be happy to hear about your motivation. Leave a comment!


Miért van szükség a gardróbunk kiszanálására?

A karácsonyi ünnepeket otthon töltöttem Magyarországon. Abban a lakásban, ahol azokat a cuccaimat hagytam, amik már nem fértek be a bőröndömbe a kiköltözéskor. Teljesen sokkos állapotba kerültem, mert muszáj volt felismernem, hogy mennyi hordatlan ruhám, használhatatlan kacatom és felesleges holmim van. Az újonnan megismert és alkalmazott minimalista szemléletet követve, egyből el is kezdtem a nagytakarítást. A ruháim nagyobbik részét elajándékoztam, de még így is rengeteg maradt. Annyira szégyellem magam a múltbéli vásárlásaim miatt. Hogy voltam képest ennyi időt és pénzt pazarolni vásárlásra?img_20170118_103635

Ezt mind eladományoztuk, plusz még a 3 zsáknyi ruha, amit az unokatesóim elvittek.

Ezen tapasztalat alapján összegyűjtöttem nektek 5 indokot, hogy miért érdemes kiszanálni a gardróbotokat, és egy koncentráltabb gardróbot összeállítani.

1. Csökkented a környezetre nehezedő káros hatásokat. A Rana Plaza összeomlása óta nagy médiafigyelem koncentrálódik a divatiparra, de főleg a gyártási folyamatokra. Tehát ha követed a híreket valószínűleg te is tisztában vagy a környezetszennyezéssel, kizsákmányolással, túltermeléssel, ami a divatipar tevékenységéhez fűződik. Nyilvánvalóan minél kevesebb ruhát vásárolsz, annál kevesebb nyersanyagot használsz és szemetet termelsz.

2. Felszabadulsz az materiális tulajdonaid súlyától. Amint elkezdesz megszabadulni a felesleges cuccaidtól, egyfajta felszabadultságot fogsz érezni. Nem olyan rendetlen és káoszos a szekrényed, nem érzed túlzsúfoltnak a teret, ezáltal harmonikusabb a lelki állapotod is.

3. Ha ez az első lépésed egy tudatosabb életstílus felé, megszabadulni a ruháktól a legjobb döntés. Hiszen a ruháinkkal nincs erős érzelmi kapcsolatunk, már megszoktuk, hogy jönnek mennek, így könnyű tőluk megválni. Biztos vagyok benne, hogy a te szekrényedben is sok olyan darab van, amit már jó ideje nem használtál. Ha azokat mind elajándékozod, máris túl vagy az első lépésen. Aztán úgy belejössz, hogy a végére már csak azok a ruhák maradnak meg, amiket igazán szeretsz. Menni fog, mint a karikacsapás.

4. Végre nagyobb hangsúlyt tudsz fektetni a személyes stílusodra, ahelyett, hogy csak meggondolatlanul követnéd a trendeket. Hiszen egy kisebb gardrób esetén jobban átgondolod mit veszel meg, és nem sétálsz bele a „leárazás” vagy az „éppen trendy” darabok csapdájába.

5. És végül természetesen egy kisebb, jobban átgondolt ruhakollekció a pénztárcádat is kíméli. A vásárlásokon megspórolt pénzből egy csomó más izgalmas elfoglaltságra fog telni (mint például utazásra)

Az itt felsorolt indokok nagyon helytállóak, ám de mit sem érnek, hogyha nem érzel egyfajta belső motivációt a gardróbod rendbe tételére. Nemrég olvastam egy könyvet Edward L. Deci-től a motivációpszichológiájáról (sajnos magyar nyelven nem jelent meg a könyv) amelyben érthetően elmagyarázza, hogy amennyiben a csak egy külső hatásra reagálva cselekszünk (tehát például ha a barátod arra kér, hogy viselj kevesebb ruhát, vagy be akarsz illeszkedni egy új csoportba és úgy érzed ehhez minimalizálnod kell a ruháid számát) az sosem lesz hosszú életű, vagy nagyon sok szenvedéssel jár. Ezért nagyon fontos, hogy jó érzéssel kezdj neki a szanálásnak. Nem azért mert valaki azt mondta, hanem azért mert téged jó érzéssel tölt el.

Pont úgy, ahogy velem is történt. Az elmúlt év eseményei szépen lassan ráébresztettek, hogy egyetlen ember van, akinek meg kell felelnem, és az én vagyok. És ha én nem érzem úgy, hogy a legtrendibb költeményekben kell pompáznom, akkor így fogok tenni. Elfogadtam, hogy engem nem érdekel, ha „számkivetettnek” tekintenek, mert nem követem a divatot. Nekem van egy egyéni stílusom és minden vásárlásnál arra törekszem, hogy nekem jó legyen, és nem az érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam. Amióta elengedtem ezt az egész megfelelési kényszer dolgot, sokkal könnyebb minden. Tehát nekem a minimalista gardrób nem egy külső kényszer, nem akarok én senkit lenyűgözni, egyszerűen csak rájöttem, hogy nekem sokkal kényelmesebb egy kisebb ruhatárból öltözködni.

Ha nektek is van belső motivációtok, mindenképp írjátok meg kommentbe, mert nagyon kíváncsi vagyok!

Beyond Green – a huge push to work harder.

 

Képtalálat a következőre: „beyond green amfi”

Last time I wrote you about law of attraction, and my plan to overcome negative thinking. I can say I feel the result after this short period already. I feel much better since I consciously started to think positively. I finished the project in time, I passed it and today I was at a sustainable fashion symposium, which gave me a huge push.

As I mentioned to you, the past month hasn’t been how I planned, and I lost the motivation for school, I got confused why even I’m doing this. But taking part on Beyond Green give me motivation, and inspired me. I had a feeling that I want to be the part of the change what is happening in the fashion industry.

img_20161028_091147img_20161028_094510

The first part of the event was about the technical part of fashion: mechanic recycling, chemical recycling, how to make fashion less wasteful. I enjoyed the speech of Cyndi Rhoades from Worn Again and Isaac Nichelson from Recovered, because they showed solution how to reduce or even eliminate textile waste. I think these techniques are crucial to be able to create a circular system, but I believe that changing the costumers mindset and consumption pattern to make people actually DEMAND these kind of fabrics is equally important.

I really admire their work, and these technical changes make the shift from liner to circular possible. But what I also realized in the break is that I’m more interested in educating people and explain WHY they should choose an upcycled fabric than actually MAKING them. This means that I’m really happy that these fabrics are existing, but what I want to do is to make people to know about these fabrics and choose this fabrics.

What I’m going to do is to dive deeper into consumer psychology, learn why people buy what they buy, and change their behaviour. I’m not sure how I’m going to do that, but my desire to be on that stage in the future is too big, so I have to start to work my ass of. Oh and work on my networking skills. I’m really bad at that.

change

img_20161028_161147

We even got this supercool bag


A legutóbbi postban a Bevonzás Törvényéről írtam, és arra a következtetésre jutottam, hogy működik. Ilyen rövid idő után is érzem a pozitív változást. Időben sikerült befejeznem a sulis projected, át is mentem a vizsgán, és a mai nap részt vettem egy fenntartható divat eseményen, amire nagy szükségem volt.

Már említettem, hogy az elmúlt hónapok nem úgy alakultak, ahogy én azt elterveztem. Teljesen elvesztettem a motivációt az iskola iránt, összezavarodtam, hogy miért is csinálom én ezt az egészet. De a mai esemény egy új löketet adott, nagyon inspiráló volt látni és hallani azokat az embereket, akiknek a munkáját csodálom, és azokat a diákokat, akik a változáson dolgoznak. Végig az volt az érzésem, hogy én is ott akarok lenni a színpadon, és arról beszélni, hogy mennyi mindent tettem a változásért. Igen, igen ahhoz először tennem kéne valamit. De dolgozom az ügyön és remélem, hamarosan lesz valami kézzelfogható eredménye is.

Ez esemény első felében a divat technikai részéről volt szó: mechanikus és kémiai textil újrahasznosítás. Nagyon élveztem Cyndi Rhoades (Worn Again alapítója) and Isaac Nichelson (Recovered alapítója) beszédét, nem, csak azért mert már sokat olvastam a munkájukról, de azért is, mert nagyon tanulságosak voltak. Mindkét technológia fontos része a körkörös gazdaság (circular economy, ne haragudjatok, de annyira borzasztó vagyok a magyarra fordításban) kialakításában, de szerintem a vásárlók hozzáállásának és a költekezési szokások megváltoztatása ugyanannyira fontos. Hiszen kereslet kell a kínálatra.

Nagyra becsülöm a munkájukat, mert ezek a technológiai fejlesztések teszik lehetővé, hogy egyenes vonalúból körkörössé változzon a gazdaság, De a szünetben, amikor volt egy pár percem elgondolkozni, rájöttem, hogy engem sokkal jobban érdekel az, hogy az emberek véleményét\ szokásai megváltoztassam, és elmagyarázza, hogy MIÉRT válasszák az újrahasznosított anyagokat, minthogy azok ELKÉSZÍTÉSÉVEL foglalkozzak.

Ezért a tervem az elkövetkezendő időre: még jobban belemerülni a vásárlói pszichológiába, megérteni, hogy az emberek miért vásárolnak, és változtatni ezen. Hogy hogyan fogom ezt véghezinni, azt még nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy idő közben megjön az ötlet.

Let’s compost!

I’m always thinking about how can I reduce my ecological footprint? I’m consciously trying to reduce my waste production.  I also always separate the waste. Plastic, paper, metal and glass. But there are still some stuff that has to go to the mixed trash. For example the scraps after cooking. It is so sad, that actually those scraps could be useful. Composted, these scraps turn into fertilizer. But closed in a plastic bag these scraps can’t biodegrade, thus just increase the amount of waste in landfills. I started to think, how could we save the scraps from going to the landfill and make them useful? We have to compost them. But I don’t have a garden. So what now. A service which collects scraps and takes them to a composter would be nice, but not really profitable regarding the small amount of household biodegradable leftovers. So we need an in-hose solution. A machine that can compost and fits into a small apartment. I got so excited about the idea. I would totally buy a machine like this. I tried to find on the internet, and I was so happy when I found out that it EXISTS!!!

It is called Food Cycler: Home. Very easy to use (put the scraps in and push a button) and it turns scraps into humus-rich soil amendment in 3 hours. I NEED one. When I finally going to have my place, this is going to be one of the first machines I invest in (along with a juicer machine. I want to juice every day. And then I can compost the scraps. Perfect plan.)

If you are as excited as I am, you can buy it on Amazon.

Képtalálat a következőre: „food cycler indoor composter”

Állandóan azon jár az agyam, hogy hogyan tudnám csökkenteni az ökológiai lábnyomomat. Tudatosan próbálom csökkenteni az általam termelt hulladék mennyiséget. És természeten mindig szétválogatom a szemetet. Papír, műanyag, üveg, fémek. De még így is nagyon sok mindent a közös szemétbe kell dobni. Mint például a főzés után maradt zöldségmaradékokat. Olyan elkeserítő, hogy ezeket a maradékokat hasznosan is fel lehetne használni. Komposztálás után értékes trágyaként lehet használni a kertben, virágoknál. De mivel a szeméttelepen végzik egy műanyag zacskóba zárva, így nem tudnak lebomlani, és csak a szemétmennyiséget növelik. Elkezdtem gondolkozni, hogy hogyan lehetne ezt elkerülni, és felhasználni a maradékokat. Komposztálni kell őket, az már biztos! De nincs kertem, akkor most, mi legyen? Egy szolgáltatás, ami összegyűjti ezeket a maradékokat és elviszi egy komposztáló üzembe nagyon szuper lenne, de ha azt nézzük, hogy a maradékok mennyisége elég csekély, valószínűleg nem lenne jövedelmező. Ezért egy házon belüli megoldásra lenne szükség. Egy gépre, ami elfér egy lakásba, és komposztálja a maradékokat. Fellelkesülve az ötleten, egyből el is kezdtem az interneten kutakodni. ÉS MEGTALÁLTAM. Létezik ez a gép!

Food Cycler: Home- nak hívják. Nagyon egyszerű használni; beleteszed a maradékokat, megnyomsz egy gombot, és 3 óra alatt humuszban gazdag föld-adalék válik belőle. KELL NEKEM EGY! Az már biztos, hogy amikor végre meglesz a saját kis helyem, ez lesz az első gép, amit beszerzek. (A juicer gép mellett. Minden nap juice-olni akarok. És utána a maradékot beleteszem a komposztálóba. Tökéletes)

Ha ti  is olyan lelkesek vagytok mint én, akkor az Amazonról megrendelhetitek.