Conscious wedding

Dear Brides, this post is for you! I’m writing my thesis about weddings so lately I’ve been reading, looking at pictures and researching the topic. Honestly I’m quite shocked how big of a business wedding is, and people are hooked so easily to spend money on useless stuff. I feel that over-organized weddings are forced but mostly unnecessary. Here is why:

Most of the girls who were socialized on Instagram and TV programs like „Say yes to the dress” dream about royal-scale weddings with all the extras available. 2000$ dresses seem realistic (expected rather) the decoration must match with the tie of the broom and if the chair cover is not in the right shade the wedding is cancelled. We are brainwashed to believe that we “need” the big day to be over the top because it is all about celebrating love and this is “the one day”. But you know what it really is about? MONEY. Service providers only want to make money on the couple’s happiness. It is a billion dollar industry, so believe me when they offer you a carriage it is not because you can’t be happy without it, but because they make a shitload of money on it.

On the other hand if we look at it from the newlywed’s perspective: does it really worth spending all the savings on makeup, trial makeup, designer cutleries and silly decorations? If you have limitless budget, go on, but that is rarely the case. I doubt that a lot of young couples has the means to pay for a wedding but they do it anyway. Bank loans or support from parents make it possible, but at the same time the couple start off their life together in debt. Do you think it’s healthy? Wouldn’t it be much easyer to scale down the wedding and skip the worrying about the money part?

And of course with limited budget comes the problem of quality . A movielike wedding with table decoration, gifts, doves, and matching bridesmaids dresses costs a fortune which young couples don’t have, so if they want everything they have to buy low quality, cheap, disposable. You can imagine that the result can’t be tasteful or elegant, rather a pretentius mess. Wouldn’t it be much nicer to have few, but high quality decorations?

Don’t hate me, I agree that wedding is a special occasion and we should celebrate it. I just don’t understand the mentality. For me wedding is not about the money, not about perfection, not about stressing out on colors, but gathering all the friends and family to celebrate together. I’m not saying to ditch all the wedding stuff, but be more conscious about them. Think about the financial consequences of your decisions. Could you spend that money on something more useful? (For example a house, education, travelling). Think about the quality: do you really want to spend money on lot of cheap crap or fewer but higher quality stuff. Think about if you can use the decoration ever again? Should you borrow instead? And most importantly ask yourself: do you really need all those table decorations, chair covers, bouquets or you want them only because everybody else has them on Instagram.

This is your big day, you are going to be the center of the attention anyway. Believe me your wedding is not going to be fun and joyful beause of the color combination or the shape of the plate. Let it be YOUR day and don’t try to satisfy everybody else’s expectation.

Scroll down for some pictures.


Kedves Menyasszonyok! Ezt a postot a ti figyelmetekbe ajánlom! A szakdolgozatom miatt esküvő témakörben végzek kutatást, és meglepődve tapasztaltam, hogy mekkora biznisz ez az esküvőzés, és milyen könnyen lehet rávenni az embereket, hogy egy halom pénzt kiadjanak felesleges dolgokra. Számomra a túldizájnolt, „mindent akarok” esküvők erőltetettnek  de leginkább feleslegesnek tűnnek, le is írom, hogy miért:

A legtöbb eladósorban lévő lány már az Instagarm-on, meg amerikai műsorokon, mint például a “Mondj igent a ruhára” szocializálódott, ami azt jelenti, hogy kialakult bennük egy irreális álomkép az esküvőkről. A félmilliós ruha most már nem csak hogy elérhetőnek tűnik de inkább elvárt, a dekorációnak passzolni kell a vőlegény nyakkendőjéhez, de ha a székhuzat nem a megfelelő árnyalatú akkor le is van fújva az egész buli. A mi generációnk úgy nőtt fel, hogy a csapból is az folyik, hogy a nagy napnak tökéletesnek és extravagánsnak kell lennie, hiszen ez A nap ami csak a szerelemről szól. De tudjátok, valójában miről szól? A PÉNZRŐL. A szolgáltatók azon ügyködnek, hogy hogyan tudnának minél több pénzt kicsikarni a boldog párból. Az esküvő egy milli dolláros ipar, úgyhogy hidd el, amikor lovashintót meg világító menyasszonyi ruhát akarnak eladni neked, az nem azért van, mert ezek nélkül nem lesz tökéletes a nagy napod, hanem azért mert ezzel a szolgáltatók óriásit kaszálnak.

Ha a párok szemszögéből nézzük viszont ez mind-mind kiadás. A fiatal pároknak ritkán van annyi megspórolt pénzük, hogy ki tudjanak fizetni egy ilyen nagyszabású esküvőt, mégis sokan választják ezt. Banki hitelt vesznek fel, szülőktől kérnek kölcsön. De tényleg megéri sminkre, próbasminkre meg dizájner evőeszközökre költeni a megtakarítást? Persze ha megvan rá a keret, akkor semmi ne álljon az utatokba, de nem ez a jellemző. Mi értelme elkölteni azt a pénzt egy múló pillanatra, amiből akár meg is lehetne alapozni a jövőt?

És természetesen itt jön képbe a minőség kérdése. Hiszen ha limitált a keret, de a pár mindent szeretne az asztaldíszektől kezdve az egyen koszorúslányruhán keresztül a kísérőajándékokig, akkor mindent olcsón kell beszerezni. És az olcsó legtöbb esetben egyenlő a rossz minőségű, gagyi termékekkel. Így a végeredmény semmi képpen sem lehet ízléses, kifinomult, hanem inkább egy magamutogató katyvasz. Nem lenne sokkal jobb kiválasztani egy pár dolgot, és azokra áldozni többet, hogy az esküvő valóban a minőséget jegyében teljen?

Ne értsetek félre, én is azt gondolom, hogy az esküvő egy különleges alkalom és meg kell ünnepelni. Én csak a hozzáállással nem értek egyet. Számomra az esküvő nem a pénzről, a tökéletességről vagy a színeken való stresszelésről szól, hanem arról hogy a család és a barátok együtt ünnepelek. Nem azt mondom, hogy az összes esküvői részletet hagyjátok el, hanem hogy döntsetek tudatosabban velük kapcsolatban. Gondolkodjatok azon, hogy tényleg a csokiszökőkút-e a legjobb befektetés? Vagy van esetleg más, ami hosszú távon hozzájárulna a boldogságotokhoz (pl. lakás, utazás, tanulás)? Gondoljatok bele, hogy tényleg szerencsésebb-e sok olcsó kacatot, vagy inkább kevés de annál szebb dekoráció beszerezni. Gondolkodjatok el azon is, hogy mit tudtok csinálni a megmarad cuccokkal? Nem lenne-e érdemesebb bérelni? És végül a legfontosabb: kérdezzétek meg magatoktól, hogy tényleg szükségetek van-e az összes székhuzatra, csokorra, dekorációra, vagy csak azért szeretnétek őket, mert mindenki másnak is ilyen van az Instagramon?

Ez a ti nagy napotok, mindenki titeket fog csodálni, és higgyétek el nem a színkombináción vagy a tányérméreten fog múlni a jó hangulat. Legyetek figyelmesek, hogy valóban olyan legyen az esküvő, amilyet ti szeretnétek, és nem csak mások elvárásának akartok megfelelni.

Ezzel a pár képpel szeretném illusztrálni, hogy egy átlagos magyar esküvőhöz képest én milyennek képzelem el a nagy napot.

esküvő

Advertisements

10times challange #2

Hey guys, here is the second outfit for the #10times challenge. I just turned the shirt back to front and here is my secretary look. My mom said I look like someone who just escaped from the asylum (3rd picture). Either way, I prefer the back with the slit. Would you wear a shirt like this?


Itt az új 10times kihívás outfit. Csak megfordítottam az inget, és tádámm: egy szuper titkárnős look. Anyukám szerint inkább mintha az elmegyógyintézetből léptem volna ki (a 3. képen). Mindenestre nekem a kedvencem akkor is a hát-slicc. Ti hordanátok így egy inget?

board1board2

The life lesson I should have learned before I stuck in the middle of rock climbing

You know how I always tell you to be yourself, don’t try to comply to other’s expectation but only yours. I failed this principle and here is the story how:

The other day I went for a via ferrata tour, which is rock climbing for amateurs. There is a steel rope stretched along the way, and you have to use safety equipment. So it is quite safe, but you still get the adrenaline rush. There are several difficulty levels C is the medium level D is a bit harder and E is expert.

Képtalálat a következőre: „via ferrata”

We started on a C and it was great. It was challenging but not so much to give up. I started to feel the rush and I wanted to go for a bit more difficult. Instead of doing a D level, somehow we ended up at starting point of the E level route. There was a warning saying: “only for experienced climbers” “for very strong people” “start only when you are fully rested”. It looked very scary, the first part was straight up on an almost flat wall. I felt it was going to be too much for me, I was thinking to do the C route again. But then the others started to say that I was strong enough, it is going to be okay, I should try. So I tired the first part (the straight up section) and I did it. It seemed much easier than I had thought, but the next section was even scarier. At that point I could have turn around and go back to the C level and I wanted to because I was insecure. And then the others started to cheer me.

-You can do it, go on!
-No I should go back, because it seems more than I’m capable of.
-Look, you already up there, you just have to put your feet there and pull yourself up.
-He is right, I did that hard part, I can do some more. But how long is this? Can I do for     much longer?
-Come on, you are good, it’s gonna be easy for you.
-What the hell, I’m already here and it was easier than I expected. Let’s do this.

So I continued. It turned out to be much harder than the level C. After a section where there was literally no bumps or steps where I could put my feet, my arms gave up. I fell, luckily my safety equipment worked. I wasn’t able to go on; I couldn’t close my fist any more (so I couldn’t grab the rope) and I couldn’t pull myself up any more. I was totally fucked, no way back, and impossible to move forward. I was hanging there for like 5 minutes (for me it was hours), panicking how am I going to get down, thinking about how my huge ego got me in this hopeless situation, and feeling sorry for the others who stuck on the wall behind me. If it wasn’t for a guy who come back to help me, I would still be there. But even though I got through that fucked up part, I was still in the middle of the rout with no working arm. And when I saw the next section with a straight up rope I started to panic-cry because I was sure I couldn’t go up. And then, thanks to some kind of luck-magic, I noticed an escape path. I have never been happier. You can’t imagine the relief.

My walk of shame up the stairs was painful. I’m not ashamed of my inadequate physical condition because I was aware of that before I started. I was ashamed because in spite of I was aware of it, I started that route, because others told me and because I wanted to prove myself. I failed my principle to only comply to myself which hurts much more than my muscles the day after. (I can’t lift my arm, so you can imagine it hurts a lot). I knew I shouldn’t do it, but I did it anyway because of other’s opinion. Lesson learned, the hardest way, but believe me, I’m gonna remember it forever.

*Btw the hanging part was much worse than I can describe. I was terrified.


Tudjátok, mindig azt mondom, hogy legyetek önmagatok, és hogy ne próbáljatok mások elvárásainak megfelelni, csak a sajátotoknak. Én totálisan megbuktam a vizsgán, itt a story hogy hogyan:

Nemrég elmentünk egy via ferrata túrára, ami gyakorlatilag sziklamászás amatőröknek. Az acélkötéllel kijelölt úton a védőfelszerelés használata kötelező (beülő, biztosítókötél, sisak), így a túra majdnem veszélytelennek mondható, de mégis megvan az adrenalin. Különböző szintű pályák vannak, a C a közepes nehézségű, D az egyel nehezebb az E pedig a profiknak való.

Képtalálat a következőre: „via ferrata”

Mi a C szintűvel kezdtünk, nagyon élveztem, kihívás volt, de nem akkora hogy feladjam. Sőt inkább megjött a kedvem, és egyel nehezebb pályát akartam kipróbálni. De a D helyett valahogy az E pálya beszállásánál lyukadtunk ki. A figyelmeztető táblán felhívták a figyelmünket: „csak gyakorlott via ferrata mászóknak” „csak erős embereknek” „csak akkor indulj el, ha teljesen ki vagy pihenve”. Az első szakasz már ránézésre is elég nehéznek tűnt, mert a kötél nyíl egyenesen ment fel a sima sziklafalon. Úgy éreztem, hogy ez több mint ami bennem van, és elgondolkoztam hogy inkább átmegyek és újra megcsinálom a C pályát. Aztán a többiek elkezdték mondani, hogy de jó lesz ez, ügyes vagyok, erős vagyok, próbáljam meg. Ezért megpróbáltam az első szakaszt (ami egyenesen ment fel a falon) és meglepően könnyen feljutottam. Itt még mindig vissza tudtam volna fordulni, és a bizonytalanságom miatt erősen gondolkoztam is rajta. De aztán megint mondani kezdték:

-Na tök ügyes vagy, ne add fel!
-Áhh, vissza kéne mennem, nem vagyok én erre felkészülve.
-Hát már eljutottál odáig, már csak oda kell tenned a lábad és felhúznod magad.
-Nem is tudom. Tényleg könnyen megcsináltam az első szakaszt, de vajon a többi milyen lesz?
-Na ügyes vagy, gyerünk tovább.
-Igaza van, már itt vagyok, könnyebb volt mint gondoltam, biztosan meg tudom csinálni.

És tovább indultam. Mint kiderült ez a pálya lényegesen nehezebb volt, mint az előző. Az egyik rész után, ahol egyetlen kiszögellés sem volt ahová letehettem volna a lábamat a karom feladta a szolgálatot. Leestem, és csak a védőfelszerelés tartott meg. Megpróbáltam újra továbbindulni, de nem tudtam felhúzni magam az acélkötélig, mert az izmaimból kiment minden erő, és ha még sikerült is volna, nem tudtam volna rákapaszkodni, mert képtelen voltam szorítani a kezemmel. Elcseszett helyzet volt, nem tudtam visszafordulni, előre pedig képtelen voltam haladni. Kb. 5 percig lógtam ott pánikolva, azon gondolkozva, hogy az egóm hogy juttatott egy ilyen reménytelen helyzetbe, és közben rosszul érezem magam hogy a mögöttem lévők fent ragadtak a falon. Ha az egyik tapasztaltabb srác nem jön vissza segíteni nekem, még most is ott lennék. Miután túljutottam ezen a borzalmas részen, még mindig a fal közepénél jártam csak, és a kezem továbbra sem működött. Mikor a megláttam, hogy a következő falszakasz pont egy olyan felmászós rész, mint az első pánikroham jött rám, mert akkor realizáltam, hogy mekkora bajban vagyok. Biztos voltam benne hogy nem tudok felmászni. Óriási szerencsémre megláttam egy menekülőösvényt, és azonnal indultam is lefelé. Sosem éreztem nagyobb megkönnyebbülést.

 Az utam felfelé a lépcsőkön rettenetes volt. Nem szégyellem a fizikai gyengeségemet, mert már induláskor tudatában voltam, hogy ez sok lesz nekem. Azt szégyellem, hogy mindennek ellenére nekivágtam, mert mások azt mondták, és én meg bizonyítani akartam. Megbuktam a „csak magadnak akarj megfelelni” elvemből ami jobban fáj mint a másnapi izomláz. (Nem tudom felemelni a karjaimat, úgyhogy gondolhatjátok, hogy eléggé fáj.) Mindenesetre egy életre megtanultam a leckét: magamnak kell megfelelnem, és nem másoknak. Jobb lett volna kevésbé életveszélyes módon rádöbbenni erre, de így tutira sosem felejtem el.

A via ferratat amúgy csak ajánlani tudom, hatalmas élmény, csak ügyelj hogy olyan pályára menj, ami neked való!

*Amúgy az a rész amikor ott ragadtam sokkal szörnyűbb volt, mint ahogy le tudom írni, a pánik szó nem elég erős hogy kifejezze amit éreztem.

10times challange #1

I’m always talking about the importance of reducing our consumption and the style over fashion approach. With this new challenge, #10times, I would like to show you how I combine the two. I’m going to wear the same item 10 times differently styled to show you that you don’t need the latest shit from fast fashion because your style is only limited by your creativity. Also it is much cheaper, environment friendly and unique.

The first item is a men’s shirt, which I chose because it can be worn billion different ways and stripes are in this summer.

Coat: Secondhand
Jeans: H&M (1 year old)
Platforms: Primark (shame on mw, it’s from 3 years ago)
Shirt: Secondhand
Photo: Orcsi Brigitta


Mindig arról beszélek, hogy mennyire fontos hogy csökkentsük a fogyasztásunkat, és arról, hogy mennyivel nagyobbra értékelem az önkifejező stílust, mint a trendek ész nélküli követését. Hogy megmutassam nektek, hogy én hogy kombinálom ezt a kettőt, kitaláltam egy kihívást magamnak, amiben 10x fogom felvenni ugyan azt a ruhadarabot különböző variációkban. Ezzel szeretném nektek megmutatni, hogy nem szükséges állandóan a boltokba rohangálni új cuccokért, mert sokszor a kreativitásban több lehetőség rejtőzik. Arról nem is beszélve, hogy olcsóbb, környezetkímélőbb, és egyedibb, mint a bolti kész cuccok.

Az első ruhadarab egy férfi ing, amit azért választottam, mert a csíkos a nyáron nagyon fut, és mert csillió képpen fel lehet venni. Lássuk az első outfitet:

Kabát: second-hand
Nadrág: H&M (egy évvel ezelőttről)
Cipő: Primark (szégyellem magam, de ez még 3 évvel ezelőtt vásároltam)
Ing: second-hand
Fotó: Orcsi Brigitta4anna15anna2

Eat MeatLess – Anjuna Ice Pops

Anjuna Ice Pops – Lövőház utca 24 \ Sas utca7

Anjuna Ice posps is an amazing ice cream wonderland for those who prefer a „healthier” dessert. Every ice pop is made from fresh ingredients and offers a range of natural tastes like mango, strawberry coconut, and also more extreme pops like borneo vanillin pepper or raspberry-chia pudding. Most of the selection is vegan, gluten free, lactose free and there are also some sugar-free options as well. I tried the borneo vanillin pepper and pistachio, both were incredible, but want to taste them all.


Az Anjuna Ice Pops egy igazi jégkrém paradicsom, ahol sokféle, természetes alapanyagból készült pálcikás jégkrém közül választhatunk. Vannak hagyományos ízek, mint az eper, mangó vagy kókusz, de a kicsit extrémebb ízek, mint a borneói vanília bors vagy a málna-licsi-rózsa kombináció is megtalálható. A kínálat nagy része vegán, laktózmentes, gluténmentes, és akad cukormentes fagyi is a pultban. Én a borneoi vanilia borosot és a pisztáciát kóstoltam, mindkettő isteni volt, de ha lehetne az összeset végigkóstolnám.

SAMSUNG CSC

Eat MeatLess: Las Vegan’s

Las Vegan’s – Kazinczy utca 18

A vegan burger food truck placed in the Karavan Street Food Garden offers varieties for burger lovers. I tried the one with the vegan fried cheese, onion jam, grilled eggplant and veggies. I loved the whole thing (except the eggplant skin, it ruined the harmony) although the soft texture of the cheese surprised me, the taste was exceptional. Steak potato was also okay, but veganese tasted like egg yolk. I found it weird, but given that it was the first time I tried vegan mayo, I have nothing to compare to, so this might be normal. All in all, I can only recommend the place, the burger is delish, there are several kind (like chickpea, carrot, and seitan) and a huge advantage is that the other food trucks in the garden offer meat dishes so the carnivores can also find nice food there.


A Street Food Karaván Udvarban található foodtruck mindenféle vegán burgereket kínál. Én a Bundás névre hallgatót választottam, aminek a fő vonzereje számomra a vegán rántott sajt a közepén. Hagymalekvárral, grillezett padlizsánnal (aminek a héja erősen rontotta az összharmóniát), zöldségekkel. Imádtam az egészet (kivétel a padlizsán héját), még nem ettem vegán rántott sajtot ezért a folyós állag kicsit meglepett, de ízre nagyon ott volt. A steak krumpli is finom volt, a veganéz (amit szintén először próbáltam) tojássárgája ízű volt, amit lehet csak azért találtam kicsit furcsának, mert még nincs viszonyítási alapom, de amúgy ez így normális. Meleg szívvel tudom ajánlani, hiszen van vegán választék (szejtán burger, répa burger, csicseri burger) finom is, és külön előny, hogy a többi foodtruck-nál a carnivore társaság is tud magának való falatokat találni.

SAMSUNG CSCSAMSUNG CSCSAMSUNG CSC

SAMSUNG CSCSAMSUNG CSC

Form Follows Feeling: Interview with Cristina Dan

Hey guys, in this new section I’m going to continue the coolhunting, but instead of brands I’m introducing cool people who I look up to and who in some way inspire me. In this post I’m going to introduce Cristina Dan, whose devotion and passion for sustainability amazes me.

Cristina, tell me how you discovered sustainability and how it had become your passion.

Back in Romania I had my own evening wear brand. As a designer I felt responsible to give the best to my customers: best design, best fabric and the best service. Once a client asked me about the safety of the fabric, if it was okay to be worn by babies. I couldn’t answer because I’d never learned about the origins of the fabric. I realized how little I knew about the production part of the supply chain and if I wanted to offer the best, I would be responsible for the ethics of my clothes as much as for the aesthetics.  I started to look for information about the chemicals, processes and the people who made the fabric but none of my suppliers could give me proper information. This lack of information shocked me so I decided to learn as much as possible about this issue to offer better products.  Understanding sustainability issues totally transformed my approach to design and today I see sustainability as an essential part of the design process.

Today you are a sustainability advisor for companies and also a guest teach at VIA Design. How much time did it take for you to get here?

When I decided to learn more about sustainability, I started to look for education and I was very excited about VIA’s offer. I felt that it was the right place to build a network and gain fundamental knowledge. I was right: during the first year I spent a lot of time in the lab testing fabrics, learning about different certificates, discuss the topic with teachers. I also educated myself by reading books, articles, reports, asking the right questions to the right people. I dedicated the past 1,5 year completely to acquire knowledge and it was worth it. I’m passionate about this topic so I don’t mind spending a lot of time on it.

In your opinion, where is the biggest problem in the fashion supply chain?

I see the supply chain as a holistic system. As a designer I feel that if I want to make a change, I have to trace my steps back from the beginning. I have to know everything from fiber production until the final touches to make sure that the product is truly sustainable. Designers in general should be the heart of sustainability initiatives, because they are the ones who can influence the industry practices as well as trends on the market.

Do you think a lot of designers think like you? That they are responsible to put out a safe, sustainable product?

I believe that more and more designers think like this. Sustainability issues are included in school education, there is an increasing amount of legislation that require transparency and proof of safety, and of course the consumer demand for more information is ever increasing. These factors makes it almost impossible for the designers to ignore sustainability issues. This is not a trend; this is the future, so brands who want to continue blindly, focusing only on aesthetics are going to have a hard time adjusting to future regulations and demand.

What do you think about the consumer’s role in sustainability?

Consumers need to be integrated in the process. I think that designers have an important part by creating sustainable product, but there must also be a demand. Consumers have to be educated by brands about the impact of fashion, about the chemicals, about how to use the product efficiently. The best way to do this is to put out simple messages and relatable stories so people can easily understand the problem. There are some brands who are trying to do this (like Patagonia) but I feel there is room for improvement.

Tell me about your new brand.

SOLVE is based on the idea of addressing existing needs that haven’t been tackled before, regarding clothing. Our vision statement:

“We create clothes that we wish existed, explore new territories and dedicate our work to imagination with a human-centered approach, as we believe that fashion has an added value to the world, apart from aesthetics.“

When we started to design it was very important to think about all the phases from fiber (origin, process of extraction) to disposal. We apply circular design principles, the products are made sustainably, contain no harmful chemicals, and are completely safe to compost at the end of life. In the first collection we used 100% undyed Tencel, and the design basis was to create pieces that are multifunctional, and can be worn in more than one way to encourage the wearer to be creative and get more attached to the items.  In the future we are going to launch one collection a year, because SOLVE products are all about quality and timeless design rather than following trends and encourage intensive consumption.

Clothing: SOLVE
Photographer: Viktor Jelinek
Retouching: Alexandra Petcu
Model: Alexandra Rehusova
Styling: Nora Jelinek

How do you feel about the future? We can hear a lot of green initiatives both in fashion and other industries, do you think there is hope for the future? Can we be sustainable before it is too late?

I’m absolutely positive. When I first heard about the issues we were facing I was discouraged and everything looked very grim. Then I started to research and I realized that a lot of people are already working on protecting the planet by developing responsible products, and the number is increasing. So every time when I feel pessimistic I think about all the amazing people who are passionate about the environment, and I’m grateful that I’m not alone.

Having a conversation with Cristina is always uplifting because of her positive attitude. She really appreciates all the sustainability initiatives, although sometimes we are not on the same page what is an authentic move and what is greenwashing. Exactly because of these slight differences we can discuss the topics and challenge each other to approach the problem from a different perspective. In the past years I’ve learned from her to be more patient because big change needs big time and to appreciate small changes because a small change is better than no change. Her devotion and passion inspires me to push harder and seeing her achieving so much in the past years is a real motivation and shows me: it is possible.

She shared her most recommended sources of information so if you are looking for places to start self-edcuation, this is for you:


Sziasztok! Ebben az új rovatban tovább folytatom a coolhuntingolást, de nem márkákat, hanem olyan embereket fogok bemutatni nektek, akikre felnézek, és valamilyen módon inspirálnak engem. Az első postban Cristina Dan-nal beszélgetek, akinek az elkötelezettsége és szenvedélye a fenntarthatóság mellett óriási motiváció számomra.

Cristina, meséld el, hogy hogyan találkoztál először a fenntarthatóság fogalmával, és hogyan vált a szenvedélyeddé.

Még mielőtt kijöttem volna Dániába tanulni, volt egy estélyi ruhákat készítő márkám. Akkoriban nem voltam tisztában a fenntarthatóság problémájával, ezért úgy gondoltam, hogy nekem, mint dizájnernek az a feladatom, hogy a legjobb anyagokat, legjobb tervezést, legjobb kiszolgálást nyújtsam az ügyfeleimnek. Egyszer az egyik vevőm megkérdezte tőlem, hogy a ruhához használt anyag elég biztonságos-e babák számára is. Nem tudtam válaszolni a kérdésre, hiszen sosem érdeklődtem utána ilyen mélyen az anyagoknak, csakis a tervezésre és az elkészítésre koncentráltam. Ezek után rádöbbentem, hogy valójában mennyire sok információról nincs tudomásom, amik nagyban befolyásolják a végső termék minőségét. Megpróbáltam utána érdeklődni az anyagokban használt vegyszereknek, elkészítési módszereknek, az alkalmazottaknak, akik az anyagokat készítik, de a beszállítóim nem tudtak kielégítő választ adni. Ez az információ hiány olyan meglepetésként ért, hogy elhatároztam, mindent megtudok, amit csak lehet, hiszen tervezőként pont ugyanannyira felelős vagyok a termékeim etikusságáért, mint az esztétikusságáért. Miután megértettem a fenntarthatóság problémáját, teljes mértékben megváltozott a nézőpontom a tervezést illetően, és ma már a fenntarthatóságot a tervezés alapkövének tartom.

Ma már fenntarthatósági tanácsadóként dolgozol cégeknél, és vendégórákat tartasz az egyetemen. Mennyi idő alatt sikerült eljutnod idáig?

Amikor eldöntöttem, hogy mélyebben beleásom magam a témába, egyből elkezdtem tanulási lehetőségek után nézni. A VIA által kínált kurzus egyből megtetszett, mert úgy éreztem ez egy olyan hely, ahol megszerezhetem a kellő tudást és kapcsolati hálót, ami az induláshoz szükséges. A reményeim beigazolódtak, hiszen az első évben rengeteg időt töltöttem a laborban anyagteszteléssel, a tanárok segítségével egyre többet tudtam meg erről a témáról, és a sulis projektek alatt is rengeteg új dolgot tanultam. Mindemellett önképzésbe kezdtem, és éjjel nappal cikkeket, könyveket, riportokat olvastam. Az elmúlt 1,5 évemet teljesen a tanulásnak szenteltem, de egyértelműen megérte. A fenntarthatóság valóban a szenvedélyem, ezért nem is bánom, hogyha sok időt töltök a tanulmányozásával.

Szerinted melyik a legproblémásabb terület a divat ellátási láncban?

Én az egész ellátási láncot egy rendszernek látom. Úgy gondolom, hogy tervezőként ügyelnem kell az összes lépésre, egészen az anyag készítéstől az utolsó simításokig, hogy megbizonyosodjak a termék fenntarthatóságáról. A tervezőknek úgy általában, a fenntarthatósági kezdeményezések középpontjában kell lenniük, hiszen ők tudják befolyásolni a trendeket illetve az ipari folyamatokat.

Szerinted sok tervező gondolkozik hozzád hasonlóan? Hogy az ő felelősségük a termék fenntarthatósága és biztonsága?

Egyre több és több tervező kezd ezzel foglalkozni. A fenntarthatóság problémája ma már iskolai tananyag, egyre több törvény teszi kötelezővé az átláthatóságot és biztonságos vegyszerek használatát, és természetesen a vásárlók részéről az információ igény folyamatosan növekszik. Ezek mind olyan tényezők amik lehetetlenné teszik a tervezők számára,  hogy figyelmen kívül hagyják ezt a problémát. A fenntarthatóság nem egy trend, hanem a jövő,  és azok a tervezők akik ezt nem akarják belátni, és továbbra is csak a külsőségekkel akarnak foglalkozni, nehéz lesz a fennmaradás.

Mit gondolsz a fogyasztók szerepéről a fenntarthatóságban?

A fogyasztó is természetesen fontos része a rendszernek, hiszen hiába tervezünk fenntartható termékeket, ha senki nem veszi meg őket. Amire szerintem szükség van az a vásárlók edukálása egyszerű és érthető üzenetek kommunikálásával. Van pár márka, akik tettek erre kezdeményezést (mint például Patagónia) de szerintem van még hová fejlődni.

Mesélj az új márkádról!

A SOLVE alapgondolata, hogy olyan szükségleteket próbálunk meg orvosolni, amire eddig még nem láttunk megoldást. A mottónk:

“Olyan ruhákat tervezünk, amikről azt kívánjuk bárcsak léteznének, új területeket fedezünk fel és mindezt az emberközpontú innováció jegyében tesszük, mert hiszünk abban, hogy a divat az esztétikum mellett más hozzáadott értékekkel is rendelkezik”

Mikor elkezdtük a tervezés, nagyon fontos volt, hogy az egész gyártási folyamatot végig tudjuk követni. Mivel a körkörös gazdaság elméletét követjük, ezért a ruhák fenntartható módon készülnek, nincs mérgező hatású vegyszer az anyagban, és a végtermék mindenfajta veszély nélkül komposztálható. Az első kollekcióban festetlen Tencel anyagot használtunk, és a tervezés alapelve az volt, hogy olyan darabokat készítsünk, amik multifunkcionálisak, több féle képpen hordhatóak, ezért a vásárlót kreativitásra ösztönzi, és ez által szorosabb kötödés alakul ki a ruha felé. A jövőben évente egy kollekciót fogunk piacra dobni, hiszen a márka a magas minőségre és az időtálló dizájnra épül, és nem a tömegfogyasztást szeretnénk ösztönözni.

Ruha: SOLVE
Fotó: Viktor Jelinek
Utómunkák: Alexandra Petcu
Modell: Alexandra Rehusova
Styling: Nora Jelinek

Hogyan érzel a jövővel kapcsolatban? Nagyon sokat hallunk fenntartható kezdeményezésekről, de szerinted elegendő ez? Tudunk fenntarthatóak lenni mielőtt még túl késő lenne?

Én nagyon pozitívan látom a jövőt. Az elején, amikor elkezdtem tanulmányozni a problémát én is borúsan láttam, de aztán rájöttem, hogy van egy csomó olyan ember, aki fenntartható termékek kifejlesztésén dolgozik, hogy a jövőnk minél élhetőbb legyen. Amikor egy kicsit kétségbe esem, arra gondolok, hogy ez a sok fantasztikus ember, velem együtt, minden nap egy kicsit megmenti a bolygót, és hogy együtt képesek vagyunk változtatni.

Cristinával beszélgetni mindig felemelő, mert annyira pozitívan látja a dolgokat. Lelkes mindenfajta fenntarthatósági kezdeményezés iránt, bár néha eltér a véleményünk, hogy mi az, ami őszinte próbálkozás és mi az, ami csak ’greenwashing’. Pontosan ezek miatt a nézetkülönbségek miatt tudjuk aprólékosan megvitatni a kérdéseket, és ösztönözni egymást, hogy közelítsük meg a problémát egy másik szemszögből. Az elmúlt évek beszélgetései során nagyon sokat tanultam tőle,mint például hogy legyek türelmesebb, mert a nagy változásoknak sok idő kell, és hogy értékeljem jobban a kis változásokat, hiszen a kis változás jobb, mint a semmilyen változás. Az ő elkötelezettsége és szenvedélye a fenntarthatóság iránt, és látni azt, hogy mennyi mindent elért az elmúlt másfél év alatt rettenetes motiváló számomra.

Cristina megosztott velem egy pár tippet, hogy hol lehet elkezdeni az ön-művelést a fenntarthatóság témakörben, úgyhogy amennyiben téged is inspirál az ő munkája, itt tudod elkezdeni:

Say no to exploitation

If you read my blog, I’m 95% sure you know what Fashion Revolution is. If you are in the 5% here is a small summary: Fashion Revolution is a global movement that challenges the unethical and unsustainable fashion practices. It was born on the day of the Rana Plaza collapse in April 24th 2013. Since then, every April consumers ask brand about the manufacturing by using #whomademyclothes in social media.

Képtalálat a következőre: „fashion revolution”

What I really like about Fashion Revolution is that it is a „pro-fashion” movement, which means they try to engage people in positive actions rather than naming and shaming brands. Fashion Revolution is for the people who can see that the current system is socially and environmentally not sustainable and they want to do something about it. You can also be a part of the revolution in several ways, for example express your concerns by posting pictures with #whomademyclothes or host an event and start a conversation about the topic.

fashrev

Fashion Revolution week (24-30 April in 2017) is the apex of the all year around movement. Several events are organized to raise awareness about the impact of fashion. This year Hungary has joined the movement, and we have 2 awesome events.

Although I think it is great to have a week when we talk more about the impact of fashion, I believe it should be an everyday issue. You might think that this would be a bit too much, but I’m not talking about posting pictures, or going to events every day. You can integrate small actions to your everyday life that helps to make fashion more sustainable.

Here are some guidelines how you can take part in Fashion Revolution every day of the year:

  • Take care of your clothes: If you wash and dry your clothes carefully they will stay beautiful for longer. And if something happens you can always try repare before buy a new one.
  • Buy less: This is my favorite part, because I also minimized my fashion consumption in the past year, and it works very well for me. I don’t spend money on needless clothes, rather on experiences that make me happy. Every time before buying a new item, ask yourself: Do I really need this? Does it bring me joy? How many times am I going to wear this? If you feel that the item adds value to your life, buy it. But if it only fills a void created by boredom, stress or loneliness, try to solve the source of the void, not just treat the symptoms.
  • Buy second hand: I can tell from experience that wearing vintage and second hand can be more stylish than throw on trendy items.
  • Ask questions, and think about the consequences.
    • Who made my clothes? In which country? How much money she gets? How is the working environment in the factory?
    • What kind of fabric it is made from? What pollution occurred during the production? Can I recycle it?

Cheese or not, spending your money is voting for a world you want to live in. Let’s vote for a world where workers are paid fair, where there are no unpaid overtime, where nobody dies for your T-shirt, and where your clothes are not killing the planet. Let’s show them that fashion can be fun without exploitation. Let’s ask the brands #whomaemyclothes during the week, and stay conscious about our impact every other week of the year!


95%-ig biztos vagyok benne, hogy aki olvassa a blogomat, az tisztában van azzal, hogy mi is az a Fashion Revolution. Ha esetleg mégis az 5%-ban vagy benne, itt egy rövid összefoglaló: a Fashion Revolution egy olyan nemzetközi mozgalom, ami a divatipar jelenlegi kizsákmányoló, környezetszennyező működésére hívja fel a figyelmet. A mozgalom alapötlete 2013. Április 24.én született meg, amikor is a Rana Plaza összeomlása során 1100 ruhagyári munkás vesztette életét. Azóta minden áprilisban a #whomademylothes (ki gyártotta a ruhámat) kampány keretén belül a vásárlók megkérik a márkákat, hogy tegyék átláthatóvá az ellátási láncukat, és mutassák meg, hogy milyen körülmények között készülnek a ruhák.

Ami nagyon szimpatikus számomra, hogy ez egy „pro-fashion” mozgalom, ami azt jelenti, hogy ahelyett hogy ujjal mutogatnának a márkákra, hogy ki mit nem csinál jól, inkább a fogyasztókat ösztönzik tudatosabb vásárlásra. A Fashion Revolution mozgalom azoknak szól, akik tisztában vannak a jelenlegi rendszer fenntarthatatlanságával, és tenni szeretnének valamit ellene. Te is könnyedén a mozgalom részese lehetsz: posztolj képet amint kifordítva viseled a ruhádat (hogy látszódjon a márkajelzés) és kérdezd meg #whomademyclothes vagy szervezz egy eseményt (ez már inkább a következő évre vonatkozik), ahol a divat köré épül a beszélgetés.

A mai napon kezdődött meg a Fashion Revolutin hét (24-30), ami az egész éves mozgalom tetőpontja. Rengeteg eseményt szerveznek, hogy felhívják a figyelmet a divat negatív hatására. Ebben az évben Magyarország is csatlakozott a mozgalomhoz és 27-én lesz egy izgalmas esemény a Corvinus-on. Gyertek el ti is!

Nagyon örülök, hogy ezen a héten a divat negatív hatása a környezetre és a munkásokra ilyen nagy figyelmet kap, de úgy gondolom, hogy ennek mindennapos témának kéne lennie. Itt most nem arra gondolok, hogy minden nap posztolj képet, vagy járj eseményre, hanem arra, hogy a mindennapi vásárlásod során ne csak arra gondolj hogy „milyen olcsó, majd felveszem egyszer kétszer”, hanem vedd figyelembe a gyártás körülményeit, és a vásárlásod környezeti hatását.

Íme néhány ötlet, hogy hogyan lehetsz tagja napi szinten a Fashion Revolution-nek

  • Vigyázz a ruháidra: Minél kevesebbet és megfelelő programmal mosod a ruháidat annál tovább maradnak jó állapotban. Ha mégis bajuk esne, kidobás helyett próbáld meg megjavítani őket.
  • Vásároj kevesebbet: Ez a kedvenc részem, hiszen én is minimálisra csökkentettem a ruhavásárlást az elmúlt évben, és nagyon bejött. Nem szórom el a pénzt felesleges ruhákra, amik csak állnak a szekrényemben, de soha nem hordom őket. Helyette olyan dolgokra költök, amik valóban fontosak nekem (például utazás, barátokkal való időtöltés). Mielőtt vásárolsz, kérdezd meg magadtól: Tényleg szükségem van erre? Örömet okoz ez nekem? Hányszor fogom én ezt viselni? Ha úgy érzed, hogy az a darab tényleg hozzáad az életedhez, vedd meg. De ha valójában csak az unalom, stressz vagy magány által keltett űrt szeretnéd betölteni egy új cipővel, azt tanácsolom, inkább a probléma gyökerét kezeld, és ne csak a tüneteket próbáld enyhíteni vásárlással.
  • Vásárolj használtat: Tapasztalatból mondom, hogy sokszor a használt \ vintage ruhák sokkal stílusosabbak mint magunkra dobálni a legújabb trendeket, és úgy kinézni mint a próbababák a boltokban.
  • Tegyél fel kérdéseket, és gondolj a következményekre:
    • Ki készítette a ruhámat? Melyik országban? Milyen munkakörülmények között? Mennyi fizetést kapott?
    • Milyen anyagból van a ruha? Milyen szennyeződések keletkeztek az elkészítése során? Újra lehet hasznosítani?

Elcsépelt mondás ide vagy oda, minden vásárlásoddal szavazol, hogy milyen világban szeretnél élni. Szavazzunk egy olyan világra, ahol a munkások fair fizetést kapnak, ahol nem a 80 órás munkahát a normális, ahol senki sem hal meg egy póló miatt és ahol a ruhák nem pusztítják el a földet. Tegyük fel a márkáknak a kérdést ezen a héten: ki készítette a ruhámat? (#whomademyclothes) és vásároljunk tudatosan az év összes többi napján is!

Who am I to disagree with Ellen McArthur? But in this one question I do.

First of all I have to state that I really admire her work, and respect the advancement she and the foundation achieved in circular economy.

If you haven’t heard about her, she the founder of Ellen McArthur Foundation, which promotes circular economy, a groundbreaking model for a sustainable future. The concept of circular economy is based on design for disassembly, and utilize all the materials after disposal of a product. This way, we never have to use raw materials again, because reusing the elements of the old products allows us to have enough supply to create new products. To understand the concept better please watch the video, or read the Circular Design Guide here.

Képtalálat a következőre: „circular economy”

In her speech at the Forum for Agriculture she mentioned something I don’t agree with.

“When I was on the search for solutions what does success look like for our future economy, in a world with finite resources with growing population, much of the conversation was around using less, cutting back, and being careful with use of resources. And what struck me with being careful using resources was even if we are careful of what we have, we still using them up. We still going to run out at the end, we still going to have problems with price volatility and supply challenges. […] And then I started to speak to experts and scientists who maybe thought differently about things. They were looking at a very different model, one which wasn’t linear as a straight line, but much more circular by design. […] And suddenly there is a way whereby you can recover resources through design and reconnect those nutrient loops, reconnect those flows of materials. And that fascinated me because it wasn’t a model whereby we have to slow down our use of resources so that we buy ourselves more time. That was about being restorative, being regenerative. And this was with that idea that we launched Ellen McArthur Foundation to accelerate the transition to this circular economy. […] We work with education young people all over the world to help them to see this more circular path, and they get it immediately because they want to do more, faster, better, not slow down, I demise […]”

So what she says is that there is no intention in circular economy to slow down, but keep up the speed of production or even increase it. And this is something I disagree with, because SLOWING DOWN IS NOT ONLY ABOUT PRESERVING RESOURCES. It is also about increasing personal well-being, decreasing social inequality, a shift from a destructive MINDSET.  In our society overconsumption is a huge problem, not only because we exploit the environment but because it’s a mentality that demolishes the quality of life.

The life of the workers in poor countries is unbearable because they are forced to work long hours under inhumane conditions due to the extreme demand. Yet as consumers in the western world we are never satisfied because we need more, bigger, newer. We are told that increased consumption leads to happiness. Obviously this is not true, so even if we could sustainably keep up the product supply (by reusing all the materials from old products) we shouldn’t do so. We should focus on living a more MINDFUL life, and conscious consumption is a huge part of it.

Of course I understand that even if we slow down we are still going to run out of resources. Indeed, I agree that minimizing the use of resource is not the ultimate solution. I believe that these two ideas (circularity and minimizing) have to happen simultaneously, and by applying both of them we can create a sustainable consumption pattern.

Another obstacle for circular economy is that by the time all the companies of all the countries of all the industries (this is a huge number) acknowledge the relevance of a circular economy (especially under the current political situation in the US) and start to participate, we had already ran out of resources. I as a consumer I can’t influence the supply immediately. Over time if I don’t buy, and a lot of my fellows don’t buy, the supply will decrease. Until than, as a citizen, I can focus on minimizing my own consumption, and spread the idea among people, with post like this.

To sum up, I believe that circular economy is the right model for the future, but it doesn’t mean that we shouldn’t slow down. Indeed as consumers we really should slow down first, to understand that our excessive consumption is only an inadequate response to external pressures imposed on us by the media.

circular economy

Benefits of mindful consumtion for the consumers


Ki vagyok én, hogy ellenkezzek Ellen McArthur-al? Ebben az egy kérdésben mégis megteszem!

Először is szeretném leszögezni, hogy nagyra tartom a munkásságát, és elismeréssel tekintek az eddig elért eredményeire a körkörös gazdaság területén.

Ha még nem hallottatok róla, ő alapította meg az Ellen McArthur Foundationt, aminek a célja a körkörös gazdálkodásra való átállás felgyorsítása. A körforgásos gazdálkodás egy úttörő elképzelés a fenntartható jövő érdekében. A koncepció a már a körforgásban lévő anyagok újrafelhasználásán alapszik. Az első lépésektől kezdve a termékek úgy vannak megtervezve és legyártva, hogy elhasználódás után az egyes elemeket újra fel lehessen használni, és értékvesztés nélkül kerüljenek vissza a gazdasági körforgásba. Ha jobban meg szeretnétek érteni a koncepciót, ezen a magyar oldalon tudtok többet olvasni, illetve az Ellen McArthur Foundation oldalán találtok angol videót is.

A Forum for Agriulture rendezvényen tartott beszédében megemlített valamit, amivel nem értek egyet.

„Amikor a megoldási lehetőségeket kerestem egy fenntartható gazdasági modellhez, egy véges forrásokkal rendelkező világban, ahol a népesség száma folyamatosan nő, a legtöbb szó a csökkentett fogyasztásról, az erőforrások elővigyázatos használatáról esett. Ami zavart engem, az az, hogy annak ellenére, hogy elővigyázatosan használjuk az erőforrásokat, egy idő után így is, úgy is kifogyunk belőlük. […] Aztán elkezdtem beszélgetni szakértőkkel, tudósokkal, akiknek a gondolkodása eltér az átlagostól. Ők az egyenes vonalú gazdaság helyett egy körkörös gazdaságról gondolkoztak ahol az erőforrásokat újra és újra fel lehet használni. Az anyagok áramlása lineáris helyett körkörössé válik, ami azt jeleni, hogy nyers erőforrások helyett a már körforgásban lévő anyagok felhasználásával új termékeket tudunk létrehozni. Így nem kell a fogyasztásunkat csökkenteni, hogy időt nyerjünk magunknak, mert minden erőforrás regeneratív. Ezen elgondolás alapján hoztuk létre az Ellen Mcarthur Foundation-t, aminek a célja a körkörös gazdaságra való átállás felgyorsítása. […] Együtt dolgozunk oktatási intézményekkel, hogy a fiataloknak megmutassuk a körkörös gazdaság előnyeit. Ők egyből megértik a koncepciót, mert minél többet, gyorsabban akarnak csinálni, de lassítani semmi féle képen sem, azt elárulhatom.” (Ez elég szabad fordításra sikeredett, de a lényeg megmaradt)

Tehát amit Ellen McArthur burkoltan elárul, hogy a körkörös gazdaságban nem cél a termékgyártás lecsökkentése, inkább megtartani, vagy növelni a jelenlegi sebességet. Én ezzel mélységesen nem értek, egyet, mert egy lassúbb gazdaság NEM CSAK AZ ERŐFORRÁSOK MEGŐRZÉSÉRŐL SZÓL. Ugyanúgy hozzájárul az ember közérzetének kiegyensúlyozottságához, a szociális egyenlőtlensége csökkentéséhez, és egy egészségesebb gondolkodásmód kialakításához.

A túlfogyasztás nem csak azért óriási probléma, mert kizsákmányoljuk a környezetünket, hanem mert ugyanakkor negatív hatással van az életminőségre. az egyik oldalon vannak a nyomorúságos körülménynek között élő szegényebb ország béli munkások, akik napi 14-16 órákat dolgoznak elviselhetetlen körólmények között, mert akkora az elvárás a megrndelők részéről. A másik oldalon, nyugati fogyasztóként, a társadalom által ránk erőszakolt fogyasztási kultúra miatt sosem érezzük magunkat elégedettnek, mindig valami újra, nagyobbra, többre vágyunk. Elhitetik velünk, hogy minél többet fogyasztunk annál boldogabbak leszünk. Nyilvánvalóan ez nem igaz, ezért azt gondolom, hogy még ha képesek is lennénk fenntarthatóan ugyanilyen gyorsasággal termékeket gyártani, akkor sem kéne így tennünk. Sokkal inkább arra kéne fókuszálnunk, hogy tudatosabban éljünk, aminek a tudatos fogyasztás óriási része.

Természetesen elfogadom, hogy a fogyasztásunk csökkentésének ellenére a véges erőforrások egy idő után kifogynak. Egyetértek azzal, hogy egy lassabb gazdasági termelés nem végleges megoldás, de véleményem szerint a megoldás szerves része. A körkörös gazdaság és a csökkentett erőforrás felhasználás szimultán alkalmazásával tudnánk kialakítani egy fenntartható fogyasztási kultúrát.

Egy másik felmerülő probléma a körkörös gazdálkodással kapcsolatban, hogy mire az összes cég, az összes országban, az összes iparágban (ez egy óriási szám) elismerné a körkörös gazdaság fontosságát, és elkezdené alkalmazni az elveket (főleg e jelenlegi USA béli politikai helyzetre tekintettel) akkorra már rég kifogynánk az utolsó készletekből is.

Én, mint tudatos fogyasztó nem tudom kontrollálni a kínálatot. Természetesen, ha sokáig nem vásárolok rengeteg tudatos vásárlóval együtt, a kereslet csökkenése magával vonná a kínálat csökkenését. De addig amíg ez megtörténik, civilként a saját eco-lábnyomom minimalizálására  koncentrálok, és minél több emberhez szeretném eljuttatni az üzentet, akár blog post formájában is, mint ez itt.

Tehát összefoglalva, egyetértek azzal, hogy a körkörös gazdaság a megfelelő modell a fenntartható gazdasághoz, de ez nem azt jelenti, hogy meg kell tartani ezt az őrült fogyasztási tempót. Sőt, fogyasztóként első lépésként lassítanunk kéne, hogy megértsük, hogy a túlfogyasztásunk egy helytelen reakció a társadalom által ránk erőszakolt irreális elvárásokra.

My journey from meat eater to vegan

I believe if people were more informed\educated about the impact of their consumption, they would make more conscious choices. For example, if they knew about all the pollution and exploitation of the fashion industry they wouldn’t buy cheap, fast clothes every other day. If they knew the psychological effect of the clutter they might stop hoarding all those useless stuff. If they knew about the impact industrial agriculture has on the environment they might stop eating meat, eggs and diary. At least this is what happened to me. As I understood what was going around me, I started to question my decisions and consumption habits.

To understand what is happening first of all I needed to see through the glitzy, idealized absurdness that surrounds us, and look at what the media doesn’t show us. Most people just accepts what is told by the media: buy more clothes, phones, food, consume, consume CONSUME! And most of us accept this, because we grew up in this, we never saw an alternative, we never questioned if this is the right way of living. In this post I would like to show you how I learned about the controversial nature of one issue and why I decided to change my eating habits.

People see meat eating as a daily routine, they never consider the health or environmental impact of meat. I was the same until I saw Cowspiracy a year ago. From that documentary learned how destructive, pollutant, unhealthy industrial agriculture is. And further educating myself on this topic, I learned that industrial agriculture in not only dangerous for the environment, but also for human health, and the animal cruelty is so unbearable I could throw up. In this post, I collected some awesome sources that I used to educate myself because I would like to help you see behind the curtains, and challenge your beliefs about meat.

For me it all started with Cowspiracy – The Sustainability Secret when I learned about the environmental impact of industrial animal agriculture.

Did you know that:

  • 51% of global greenhouse gas emission comes from industrial animal agriculture? Because of the increased methane, which is 30 times stronger greenhouse gas than C2, production during cow digestion.
  • 91% of Amazon deforestation is because the farmers need more space to feed cows? They simply burn down endangered rain-forests to grow either soy to feed the animals or graze cows.
  • 2500 liters of water is needed to prepare 1 hamburger?
  • That land based animal agriculture is number one of water pollution? All the sewage from the farms are washed away by rivers and the final destination is oceans.
  • And on top of all this, consider the food waste. So much resource is used to create the meat, so much pollution is generated, and we throw away 1\3 of our food. What a wasteful circle.

These are just some highlighted facts, but if you watch the movie, you will understand the seriousness of the situation.

After the environmental impact, I learned about the health implication of meat by watching Forks over Knives and a recently released What the Health. Then come the cruelty by watching Earthlings. After all these movies I’m at the point, I’m not even craving meat. And recently I decided to go for a plant based diet (after vegetarian).

My journey toward veganism was long though.

PHASE1: I already tried to go vegetarian a few years back, but at that time, I did it for fun, not because I believed in it., and of course it dind’t last long.

PHASE2: After watching Cowspiracy a year ago, I decided to go vegan, but still craved meat, so I ended up being only flexitarian. Flexitarian is an expression for reduced meat consumption. So I ate meat once a week or so. On the other hand I stopped drinking milk at that point, which was a great achievement, because some day I drank 1 liter of milk.

PHASE3: Since September (2016) I stopped eating meat altogether. That was the result of a miscommunication. I moved in with a family in Amsterdam, and they asked me if I was a vegetarian. I said I was more vegetarian than carnivore. I think they didn’t really understand the concept, because they treated me as a vegetarian. When cooking meat dish, I always had a vegetarian alternative. Better for me, I become a full time vegetarian. At that time I didn’t really eat dairy either.

PHASE4: And recently I saw some movies (Earthlings, What the Health) that finally seal the deal, and I said no to all animal products.

I’m still on my way to total veganism. First of all, I still have some cheese left (very tasty ones indeed) so I’m gonna finish those. And secondly: processed sweets. I’m gonna be in trouble giving up chocolate chip cookies, icecream and other sweets. I cook for myself, so the normal food is no problem. But when I see doughnuts, chocolate cakes and Nutella pancakes on Instagram, I could cry.

sweets

It took me 1 year to go vegan (and still not there) but today I’m really confident with my decision. I’m not doing it for fun or because it is trendy, but because it aligns with my values. I’m proud on my process even though it wasn’t a one day miracle and I hope to inspire you as well to be more conscious about your meat consumption. Maybe if today you start with a meatless Monday, one year later you are vegan. Who knows? Life is tricky.

If you don’t have time for all the films, watch these videos. I’m sure there are tons of vegan videos, but these are what I saw already and find worth to watch.

Gary Yourofsky’speech. He is a radical animal right activist, h speaks agressiveli, but has valid points.

Dairy is f***n scarry, which is basially Earthlings condensed in 5 minutes. Animal cruelty and health issues are explained.

Beyond Carnism TED talk, which approaches meat eating from psychological point of view.


Én hiszek benne, hogyha az emberek tájékozottabbak lennének a fogyasztásuk tényleges hatásával kapcsolatban, akkor igyekeznének átgondolt döntéseket hozni. Például ha megértenék a divatipar által kreált környezetszennyezés és kizsákmányolást, akkor biztosan nem vásárolnának minden második nap olcsó ruhákat. Ha megértenék a zsúfoltág pszichológiai következményeit, akkor nem gyűjtögetnék a felesleges kacatokat. Ha látnák az ipari állattenyésztés hatását, nem ennének állati eredetű termékeket. Legalábbis velem ez történt. Amint megértettem, hogy mi folyik körülöttem, elkezdtem megkérdőjelezni az addig egyértelműnek vélt döntéseimet és fogyasztási szokásaimat. De ahhoz hogy megértsem mi is folyik körülöttem valójában, túl kellett látnom a csillogó, idealizált életképen, amit a média kényszerít rá az emberekre. A legtöbb ember elfogadja a média által diktált életvitelt: vegyél minél több ruhát, mobiltelefont, autót, ételt, fogyassz, költsd a pénzt, és bolfog leszel! Ezeket a berögzült szokásokat nem szoktuk megkérdőjelezni, hiszen ebben nőttünk fel, nem igazán láttunk alternatívát, sosem jutott eszünkbe hogy megkérdezzük: vajon ez a helyes életmód? Ebben a postban leírom, hogy hogyan tudatosult bennem egy mindennapi természetes viselkedésforma helytelensége, és miért döntöttem úgy, hogy étrendet váltok.

A legtöbb ember a húsfogyasztást napi rutinnak tekinti, sosem kérdőjelezte meg a hús környezetre vagy egészségre gyakorolt hatását. Én is így voltam ezzel, egészen egy évvel ezelőttig, amikor megnéztem a Cowspiracy című dokumentumfilmet. Ebből a filmből megtudtam, hogy az ipari állattenyésztés valójában mennyire ártalmas a környezetre a rengeteg szennyeződéssel és erdőirtással. Tovább érdeklődve a téma iránt azt is megtudtam, hogy a húsevés nem csak a környezetre káros, de valójában az egészségre is, és mindezen felül olyan állatkínzás zajlik a farmokon, hogy hányni tudnék. Összegyűjtöttem nektek azokat a filmeket, amik segítettek nekem meglátni a valóságot.

Minden a Cowspiracy című filmmel kezdődött, ami az ipari állattenyésztés környezetre gyakorolt hatását járja körbe.

Tudtátok például, hogy:

  • Az üvegházhatású gázok 51% -ért az ipari állattartás a felelős? A tehenek emésztés közben nagy mennyiségű metán gázt termelnek, ami 30x károsabb, mint a széndioxid.
  • Az Amazonasi őserdők kiirtásának 91%áért a tehéntenyésztés felel? A gazdák egyszerűen felégetik a védett erdőket, csak hogy állateledelnek való szóját termesszenek, vagy teheneket legeltessenek.
  • 2500 liter víz szükséges egyetlen hamburger elkészítéséhez?
  • Az állattenyésztés az egyik legnagyobb víz szennyező iparág? Az összes farmról származó szennyvizet folyókba vezetik bele, ami végül az óceánokban halmozza fel a sok káros anyagot.
  • És mind emellett gondoljatok bele, hogy mennyi ételt pazarolunk. Rengeteg erőforrást felhasználva, óriási környezetszennyezéssel előállítják a hústermékeket, mi pedig az 1\3-át kidobjuk. Felháborítóan pazarló fogyasztás.

Ez csak pár tényező a sok közül, de ha megnézitek a filmet megértitek a probléma valódi súlyát.

Mindezek után a Forks over Knives és a nemrégiben megjelent What the Health rámutatott a húsevés egészségre gyakorolt káros hatásaira. Végül jött az állatkínzás az Eartlings című filmben. megnézve ezeket a dokumentumfilmeket ráébredtem, hogy a húsevés mennyire elhanyagolható, és elhanyagolandó, és ma már egyáltalán nem is kívánom a hús termékeket. Ezért isdöntöttem úgy, hogy vegán életmódra váltok.

Ám az én utam a vegán étrend felé nem volt olyan zökkenőmentes.

ELSŐ FÁZIS: Pár évvel ezelőtt belevágtam a vegetáriánus étkezésbe, de csak azért mert épp kedvem volt hozzá. Mivel nem volt mögötte elképzelés, ezért nem is volt motivációm betartani.

MÁSODIK FÁZIS: A komoly változás 1 évvel ezelőtt kezdődött, a Cowspiracy film után. Eldöntöttem, hogy vegán életmódra térek. Nem sikerült, mert akkoriban még sokszor megkívántam a hús alapú ételeket. Ezért csak felxitáriánus étrendet követtem (radkálisan csökkentettem a húsfogyasztásomat, kb. heti egy alkalomra). Ellenben a tejivásról teljesen sikerült leszoknom, ami valódi eredmény, hiszen előtte volt olyan nap, amikor 1 liter tejet is megittam.

HARMADIK FÁZIS: Aztán amikor Amszterdamba költöztem egy véletlen folytán lettem vegetáriánus. A család, akihez mentem, megkérdezte, hogy vegetáriánus vagyok-e. Én azt mondtam, hogy jobban vegetáriánus vagyok, mint húsevő. Szerintem nem jött át nekik a koncepció, mert úgy kezeltek, mint egy vegetáriánust. Minden húsos ételből készítettek nekem vegetáriánus alternatívást. De még milyen szerencse, mert így 2016 szeptembere óta nem eszem húst.

NEGYEDIK FÁZIS: Aztán jött a két film: Earthling és a What the Health, amik rányomták a pecsétet a vegán útlevélre. Innen már nincs vissza út.

Ám azt is be kell vallanom, hogy még nem sikerült teljesen áttérnem a vegán életmódra. Először is, mert maradt még egy kevés sajtom (a finomabb fajtából) ezért azt még meg fogom enni. Illetve a másik dolog az édességek. A rendes étellel nincs probléma, hiszen főzök magamra. De hogy hogyan fogom tudni feladni a fagyit, csokis kekszet, túrórudit, azt még nem tudom.

sweets

1 évembe tellett idáig eljutni, de büszke vagyok erre a hosszú útra, amit megtettem. Nem egy napos csoda volt, de ezúttal biztos vagyok a döntésemben. Mert nem csak mókázásból csinálom, vagy azért mert trendi, hanem mert úgy érzem, a vegán életmóddal képviselem az értékeimet. És ezzel titeket is szeretnélek inspirálni, hogy gondoljatok bele a fogyasztási szokásaitok hatására, és próbáljatok minél tudatosabb döntéseket hozni. Lehet, ha ma elkezdetek húsmentes hétfőt tartani, egy év múlva arra ébredtek, hogy vegánok vagytok. Ki tudja? Az élet trükkös.

Ha nincs időtok megnézni a filmeket, de érdekel a téma, csekkoljátok ezeket a videókat. Sajnos minden angolul van, magyarul nem igazán találtam vállalható videót.

Gary Yourofsky beszéde. Radikális állatjogvédő aktivista, a beszédmódja elég agresszív, de az érvelése helytálló.

Dairy is f***n scarry, ami az ipari állattenyésztés kegyetlenségére hívja fel a figyelmet.

Beyond Carnism TED talk, ami pszichológiai oldalról közelíti meg a problémát.